Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)
1914-08-02 / 31. szám
4. PAPA ES VIDEKE. 1914 augusztus 2. táncolni kezdett a tavon. Apró, szélfodrozta hullámokon fénylő ezüst lábbal egy pillanat alatt végigszaladt a tavon. S mindenkihez elszaladt. Külön mindenkihez. Az a három pedig keresni kezdte, hol van hát most a korom, mi beszennyezze e szépséget, mint a valóság, hol van a hinár, vagy bármi más, mi elfojtsa. S lelkük nem tudott feleletet adni. Futni kezdtek a parton, s velük futott mindig a holdsugár. Lobogó hajjal, fehér ruhában, mint kisértetek, görnyedten futottak hazáig. Dideregve bújtak ágyba s álmodtak az álomról s a valóságról kevert, kísértetbe vivő dolgokat. S velük volt álmukban, a hosszú éjjelen át is, a hold koromnélküli, hinár-megnemölte sugárfátyola, amint végigterült a tavon s tündérek futkostak rajta, mintha ezüsthíd lenne az álmok világába . . . Ele. Iskolai értesítők. ív. A dunántuli ref. egyházkerület pápai nőnevelőintézetének Értesítője. Az Értesítő első lapján a folyó évi január 14.-én elhunyt dr. Antal Gábor jól sikerült fényképét találjuk. Róla emlékezik -meg Kis József az ő Imájában és dr. Kőrös Endre az Emlékbeszédében, Luxné, Závori Teréznek, »Heltai Gáspárról« c. és 1913 október 31.-én tartott felolvasását hozza további folyamán az Értesítő. Az iskolai év története az első helyen dr. Antal Gábort parentálja el, majd Német Istvánt, mint méltó örököst üdvözli meleg szavakkal. A tanári karban több változás történt. A beiratkozás szeptember hó 1—3. napjain ment végbe. A polgáriba 169, a képzőbe 139, összesen tehát 308 növendék vétetett fel. Az iskolai év szeptember 4.-én nyittatott meg. A valláserkölcsi nevelés a régi mederben folyt. A fegyelmi állapot is jó volt. A tanítás úgy a polgáriban, mint a tanítóképzőben teljesen az állami tanterv szerint történt. Összesen 24 tanári gyűlést tartottak. A tanulók között az elégtelenek százaléka valamivel kedvezőtlenebb az előző évinél, de ezt a gyenge készültségü magántanulók okozták. Az intézetet a hivatalos látogatáson kivül számos előkelő vendég látogatta meg. Az iskolai év folyamán négy nyilvános ünnepet tartottak és két tanulmányi kirándulást rendeztek. A növendékek előkészítették az alkoholizmus elleni küzdelemre, valamint tájékoztattak a tüzrendészeti intézkedésekre vonatkozólag. Az egészségügy nem volt ugyan a legkedvezőbb, halálozás mindamellett nem fordult elő. Az önmunkásság főtere a Lorántffy Zsuzsanna-önképzőkör volt. Az internátusban 130 polgári iskolai és tanítónőképzőintézeti növendék nyert elhelyezést, jótéteményben, jutalomban sok növendék részesült. A segítő-egyesület intenzív módon járult hozzá a szegényebb tanulók felsegélyezéséhez. Az intézet az alapítványok és az ösztöndijalapítványok szép számával rendelkezik. A tanári kar létszáma 19, ezekhez járul még a más vallásúak hitoktatója, számra nézve 3. Az Értesítő kimerítő ismertetését hozza az elvégzett tananyagnak, mely után a tanulók névsorát olvashatjuk. A polgári leányiskolában vizsgálatott tett 166 tanuló, ezek között vallásra nézve volt ref. 123, ág. h. ev. 21, róm. kath. 6, izr. 19; anyanyelvre nézve 168 magyar és 1 német. Összesen 53 a pápai illetőségű, a többi másmás megyebeli. A vizsgálatot tett nyilvános s magántanulók között általános kitűnő öszszesen 37, jeles 40, jó 57, elégséges osztályzatot 30 tanuló kapott. Több tárgyból elégrajta, mérgesen összegyűrte a levelet, aztán felordított, mint a verembe hullt oroszlán: — Mégis elárult a gazember! Ez az elszólás betette Kovács Misinek az ajtót. Hejh! az az átkozott levél! De hiszen ad is majd annak a csirkefogónak, ha kiszabadul a hűvösről. De így visszaélni más bizalmával! Lám, egyedül csak ez a barátja tudta tartózkodási helyét, egyedül ebben bízott s most ez is elárulta, kivallotta a rendőrségnek Pesten, hogy ő merre menekült. Na igen. Mert ez a levél nem volt más, mint egyik pesti barátjának, pajtásának feljelentése, kit időközben elfogtak. Úgy látszik megunta az ipse az egyedüllétet, gondoskodni akart pajtásról . . . Vagy talán megirigyelte Kovács Misi szerencséjét, melyről Miska levélben értesítette . . . Megesik az ilyen dolog jó pajtások között is! A csendőrök hátra kötötték Kovács jobban mondva Schmidt Misi kezét, hogy elkísérjék a kétórányira fekvő őrsre, ahonnan valószínűleg Pestre fogják toloncolni. Jóska kikísérte a csendőröket. Az öreg Bognár mozdulatlanul maradt a szoba közepén ... A furcsa fordulat csakhogy meg nem némította! No, de ilyent! Ki hitte volna! . . . Ezért volt ő tegnap olyan goromba lányához, emiatt akarta elkergetni azt a derék Jóska gyereket . . . Hogy elcsavarta fejét az a . . . no, minek is mondja?... az a ripők! Ki hitte volna ?... így évődött magában az öreg, mikor egyszerre csak átkarolja valaki nyakát. Katica volt. — Édes apám, miért nézi annyira a földet ? . . . Csal < nem sajnálja azt az embert? — kérdezte atyjához simulva a lány. Bognár András uram felrezzent s gyorsan, mintha álmában mondotta volna, így szólt: — Isten mentsen! . . . Nem! . . . Nem! — 'Hát akkor miért ily szomorú ? Mégis csak sajnálja. No, ugye ? . . . Egy kicsit. — Nem, egyáltalán nem. Csupán csak kettőtöket sajnállak: téged meg a Jóskát... De miért is hallgattam arra a gézengúzra. Hogy felültetett! . . . Hogy átváltoztatott! . . . Csak most látom, ha a tegnapi heveskedéseimre gondolok . . . Édes kis Katuskám, bocsáss meg a te megtévesztett atyádnak a tegnapiakért! — se szavaknál könny rezgett az öreg Bognár szempilláin. A leány megcsókolta atyját s elpirulva, alig hallhatóan mondá: — De ugye nem haragszik többé Jóskára, édes apám? . . . Az öreg megragadta leánya kezét s odavezette Jóskához, aki épen akkor lépett a szobába. — Szavamat állom. Tegnap este azt mondtam, hogy ma kézfogó lesz nálunk . . . Legyetek boldogok! . . . Húsvét után lakodalmat ülünk. (Vége). telen osztályzatot nyert 2 tanuló. A tanítónőképzőintézetben vizsgálatot tett 129 tanuló. Közöttük ref. 88, ág. h. ev. 20, unit. 1, róm. kath. 19, izr. 20 volt összesen; 138 magyar s 1 német anyanyelvű. Illetőségre nézve 44 Pápa városi, a többi más megyebeli. Általános kitűnő lett összesen 15, jeles 36, jó 52 és elégséges osztályzatú 18. Egy tárgyból 3, két tárgyból 4 s több tárgyból 1 tanuló kapott elégtelen osztályzatot. A gyakorló elemi iskolában a növendékek közt volt vallásra ref. 27, ág. h. ev. 4, róm. kath. 1, izr. 1. Előmenetelre kitiinő 13, jeles 4, jó 9, elégséges 4. A képesítő vizsgálatra állt a II. osztályban 31 nyilvános és 1 magántanuló, a III. osztályban 25 nyilvános és 1 magántanuló, a IV. osztályban 27 nyilvános és 1 magántanuló, kik közül csupán a II. osztály osztályképesítőjén bukott el 1 tanuló, a többiek a vizsgálatokat mind sikerrel állották ki. A szertárak és könyvtárak gyarapodásáiól, Lorántffy Zsuzsanna Önképzőkör ésSegítő-egyesületről, a tanulókat kötelező fegyelmi és rendtartási szabályokról, a tandijmentességi szabályzatról, a magán vizsgálati szabályzatról, az intézet internátusáról olvashatunk még érdekes tudnivalókat. Végül 13 pontban foglalvák össze ama kellékek, amelyek alapján a növendékek felvétele az 1914—15, iskolai évre eszközöltetni fog. A díszesen kiállított vaskos Értesítőt dr. Kőrös Endre tanítónőképző-intézeti igazgató szerkesztette. IRODALOM. Munkácstól Rodostóig-. II. Rákóczi Ferenc élete. A Szent-István-Társulat 1913. évi történelmi pályázatán pályadijat nyert mü. Irta: Dr. Schöner Ferenc.. »A magyar történelemnek sok jeles hőse van — mondja bevezető soraiban a szerző — de köztük számtalanok a hős mártírjaink is. Minden királyok, minden hősök között azonban mégis talán leginkább a leikünkhöz forrt a nagy Rákóczi, a magyar szabadság leghíresebb, legvitézebb, legvallásossabb harcosa. Az ő élete a hivő keresztény lélekre gazdag tanulság és megnyugvás, egész lelkiiskola; az ő élete örök példa nekünk a hazafiúi lelkesedésre, bátorságra és önfeláldozásra«. Ezen felemelő szavak hatása alatt és hiteles történelmi adatok alapján irta meg a szerző Rákóczinak az életét Munkácstól Rodostóig; annak az életnek történetét, amelyhez hasonlót a történelem lapjai is alig mutathatnak fel. Schöner Ferenc kitűnő munkáját lapunk szük keretei között nem ismertethetjük behatóbban; csupán egy-két szemelvényt kívánunk a nagy fejedelem élettörténetéből leközölni. A még gyermek Rákóczit anyja Zrínyi Ilona a leggondosabb nevelésben részesítette, aki már 7 — 8 éves korában részese volt a harci élet fáradalmainak. Maga irja Vallomásaiban: »A Te védő szárnyad alatt elvittek a törökök és tatárok közé . . . Uram, te adtál nekem erőt a szenvedések elviselésére, te takartál be engem, midőn fáztam és a földön feküdtem, hol engem a hó födött be; te üdítettél fel egy korty vízzel, mert igen gyakran szomjaztam és te nyújtottál egy falat kenyeret nekem, éhező-