Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-07-26 / 30. szám

IX. évfolyam. Pápa, 1914* Junius 14. 24 . szám. PÁPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő. Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Flórián-utca 12. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A legfelsőbb törvény. Az ember abban különbözik az állattól, hogy nem ösztön szerint cselekszik, hanem az akarat szabadságával. Ez előnye, de hátránya is lehet. És pedig azért, mert a rosszra való hajlandóság az eredeti bün következményeként, gyermekkorától fogva jelentkezik nála, amint erről minden anya és nevelő tanuskodhatik. Ennélfogva az embernek szüksége van valami felsőbb támaszra és segítségre, hogy a zülléstől és hanyatlástól óvakodhassék. Isten erről a tízparancsolatban gondoskodott, mely az ember szivébe kezdettől beoltott természeti erkölcsi törvényt precizirozza, mintegy kodifikálja. Ez az örökérvényű tízparancsolat az egyedüli forrása minden társadalmi életnek, melyből számára jólét és béke fakad. A történelem legrégibb korától kezdve azt látjuk, hogy azok a népek, melyek ezen legfelsőbb törvényt követik, virágoznak és gyarapodnak, mig e törvényt áthágók bűnhődnek és szenvednek s az ellene fellázadók tönkre mennek. Le Play. Tükördarabok. Ha széjjel nézünk nemes Pápa város terein és utcáin, nem csekély rendetlenséget, sok kidobni való dolgot találunk. Annyi a javítani való, a kiküszöbölendő' dolog, hogy a pápai lapok mindegyike külön heti rovatban foglalkozhatnék vele. A »Pápa és Vidéke« folyó hó 12.-én megjelent számában »Aszfaltgyalogjáró« elmen tárgyalt egy ilyen kérdésről; mi pedig a jelen esetben egy kis szemlét tartunk a város azon külső részein, ahol nincs aszfaltjárda, hanem szerény kőszegélyes gyalogjáró van csupán és az is a legelhanyagoltabb állapotban. Nézzük meg mindjárt a Török Bálint-utcát. Ez a jobb sorsra érdemes utca évek hosszú során át nem kapott friss kavicsot. A régi kavics-töltést a sok esőzés teljesen elmosta s ha már most kénytelen-kelletlen átmegyünk rajta, az alaptöltés kőbuekái közé ékelődik a lábunk. Itt is, a külváros más részein is, száraz időben a portenger, esős időben a tócsák diszlenek szemeink előtt. A kocsiúttesten átvezető gyalogjárdákról jobb nem is szólnunk. Sár vagy portenger amit látunk. Mindez pedig leginkább az alsó és felső városrészben van így, ami arra a körülményre mutat, hogy a vezető körök előtt a belváros az édes fiu csak, mig a külső városrész az mostoha gyermek. Volt idő, amidőn a külvárosi gyalogjárók tisztogatására is kiterjedt a hatóság figyelme; de mint látjuk, ez a régi jó idők emlékei közé van már elraktározva. * Minden a világon a fejlődés törvényének van alávetve. Természetes azonban, hogy a fejlődésnek új módokra, új eszközökre van szüksége, tehát új követelményekkel is áll elő. A kisiparosok, kereskedők, körök és egyesületek, szóval mindazok, kik mondanivalóikat falragaszok utján szokták a nagyközönség tudomására adni, régi lidércnyomás alul szabadulnának fel, ha az igen tisztelt városatyák figyelembe vennék azon általános óhajt, hogy az érdekeltek javára hirdetési oszlopok felállításáról történjék gondoskodás. Ugy tudjuk, hogy nem egyszer sürgette a közönség egy jó része e kérdésnek sürgős megoldását; de igyekezete az illetékes körök nemtörődömségén hajótörést szenvedett. Pedig ha csak egy TÁRCA. Bognár uram vőt választ. — Irta: Cséplő István. — I. Öreg hiba, hogy mostanában a házasságok megkötésénél nagyobb szerepe van a pénznek, külső szépségnek, mint a becsületes szívnek, jóságos léleknek. A szülők így okoskodnak mostanság: — Ez csinos, gazdag, tehát becsületes: boldog leszesz vele; az nem elég szép, hozzá még szegény is, tehát nem hozzád való, — szerencsétlen lennél vele . . . Mintha bizony az előnyös külsőnek, meg a pénznek pajtása volna a becsületesség, jóság! Elvégre is nem lehet minden ember fizimiskája egyformán tetszetős. Aztán meg az is vén igazság ám, hogy nem az arc, termet, szem, haj, hang, pénz és más efféle teszi az embert, hanem a szív, a lélek! Ne induljon senki sem a külső után, , mert bizony úgy járhat, mint Bognár András uram. Pedig az csakhogy meg nem járta! Csupán egy hajszálon múlott, hogy nem tette örökre szerencsétlenné magát, leányát s egyik hűséges emberét. No, de elmondom rendre az egész dolgot! Ott kezdem, hogy Bognár András uram becsületes lakatosmester volt. Az Isten ugyancsak fölvitte a dolgát. Husz és egynéhány éve dolgozik a saiát kezére s azóta már háza, szőlője, bizony több hold jól fizető földje is van, sőt még egy eladó leánya is: Katica. Ez a liliomlelkü leány a fő-fő büszkesége. De 'iszen rangos egy leány is ám az a Bognár Katica! Alig állt ki az ünneplőből, már a legközelebb való farsangon három kérője is akadt. Persze hogy nem adta oda Bognár uram. Hiszen még gyerekleány — mondogatta az öreg. Meg aztán mi lenne belőle, ha elvinnék a háztól ezt az édes teremtést s nem nézhetne reggelenkint azokba , a ragyogó kék szemekbe, melyek oly kedvessé teszik tiszta csillogásukkal Katica tejfehér arcát; hova lenne, ha nem látná ingóbingó mozdulatait, amint a konyhán sürögforog; mi történnék vele, ha nem gyönyörködhetnék dalos jó kedvében ? Aztán, ha még az asszony élne! De már az is négy éve porlad a földben. Hogy az Isten nyugosztalja . . . Önző volt ez a Bognár András. Pedig hát egyszer mégis csak meg kell válni féltett kincsétől. Mert hát az már majdnem minden lány közös sorsa: hogyha megnőtt, menyecske legyen belőle, azután nénémasszony, végre — öreg néni . . . Ritkaság az, hogy a jó lány, a szép lány, még a gazdag lány pártában marad! Bognár Katica jó is volt, szép is volt, — no meg gazdag is — hát nem is kellett kapkodni annyira a korai kérők után . . . Eljönnek azok később is, ha igazán szeretik Katicát! De most még csak hagyják békében! No, hát békében is hagyták azóta egy-