Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-07-19 / 29. szám

1914 a u g us ztus 2. PÁPA ÉS VIDÉKE 19. Az 1913—14. évben használt könyvek felsorolása után az iskolai ünnepségeket ta­láljuk. Október 6.-án az aradi vértanuk em­léknapját, dec. 20.-án a kereszténység 1600 éves jubileumát, márc. 15.-én a márciusi nagy napok emlékét, ápr. 16.-án az 1848-iki tör­vények szentesítésének emlékét, junius 8.-án az 1867-iki koronázás emlékünnepét ünne­pelték meg. Az Értesítő folytatólag az ifjú­ság tornaversenyéről, a kirándulásokról, majd a tanítás eszközeinek, mint a tanári s az if­júsági könyvtáraknak, stb. gyarapodásáról emlékezik meg. A jótékonyságot alapítványok és magán-jótékonyság képezték. Nem hall­gathatjuk itt el azt az óhajunkat, hogy a tehetségesebb s egyáltalában a társadalom vagyonosabb osztályának tagjai, vajha minél többen járulnának hozzá az ifjúság jelesebb­jeinek a megjutalmazásához! Mert őszintén megvallva, ebben a nemes versenyben eddig kevesen vettünk részt. Az Iskolai év történetéhez sok érdekes esemény fűződik. így jóleső örömmel olvas­suk, hogy az intézet épülete megújítva és megnagyobbítva most már teljesen alkalmas a főgimnázium céljaira, amelyben az idén nyilt meg a 7-ik osztály. A fegyelmi ügy, az ifjúság erkölcsi magaviseletét illetőleg olyan volt, hogy szigorúbb fegyelmi bünteté­sek alkalmazására nem volt szükség. Összesen 3 intézeti tanuló lelke költözött át az örök­kévalóságba. Az az ügybúzgóság, melyet val­lási ügyben a tanári kar az ifjúsággal szem­ben kifejtett, csak hálát és elismerést érde­mel. A Mária-Kongregáció tagjainak a száma örvendetesen gyarapodik, úgy hogy most a jubileumi évben két részre oszlik, »hogy nagyobb gonddal munkálkodhassék Isten dicsőségén«. A tanuló-ifjuság érdemsorozatát a sta­tisztikai adatok követik. Az iskolai év folya­mán felvétetett 306, osztályvizsgálatot tett 294 tanuló. Az osztályvizsgálatot tett tanulók összes száma 303. Vallásra nézve volt közöt­tük 282 latin-, 1 görög szert, katolikus, 3 ág. hitv. ev. és 17 izraelita. Magyar anya­nyelvű 303, csak magyarul tudott 264. Az osztályvizsgálatot tett nyilvános és magán­tanulók közül minden rendes tantárgyból legalább jeles osztályzatot 31, jó osztályzatot 83. elégségeset 150 kapott. Egy rendes tan­tárgyból 23, kettőből 10 és több r. tantárgy­ból összesen 6 tanuló nyert elégtelen osz­tályzatot. Az éneket 111, a szabadkézi rajzot 35, a gyorsírást 27 tanuló tanulta legalább elégséges eredménnyel. Az 1914—15. iskolai évről szóló Érte­sítésben örömmel olvassuk, hogy a jövő is­kolai évben a nyolcadik osztály is megnyilik. Az Értesítő végén olvasható Szabályrende- : letek hangos kifejezői ama gondoskodásnak mellyel a bencés főgimnázium tanári kara eltelve, a szülők és szállásadók közreműkö- j dését kéri, hogy így a tanuló ifjúsággal szem- I ben vállalt föladatát minél sikeresebben meg­oldhassa. Még fülünkben csengenek a főgimná­zium nagyérdemű igazgatójának, Teli Anasz­táznak az évzáró ünnepélyen elhangzott sza­vai, melyek a szív szeretetéből fakadtak s amelyek refrénje a tanuló-ifjuság jövendő boldogságának kivánva-kivánása volt. Ahol így nyilatkozik meg a szeretet, ott az áldo­zatos munkát kettős jutalom, kétszeres fizetés kell hogy kövesse: az emberek hálája, az Isten áldása. Az építő-ipar köréből. Élénk emlékezetünkben van még az a nagyarányú munkás-sztrájk, amely három évvel ezelőtt ütötte fel városunkban a fejét és amely végzetesen megbénította azon ipar­ágakat, amelyek természetüknél fogva szoros összefüggésben vannak az építő-iparral. A nyolc hétig tartó bérmozgalom egy 26 pon­tos szerződéskötéssel ért véget. A szerződés folyó évi jul. hó 1-én járt le, ami igazán örvendetes azokra nézve, akik tudják, hogy a munkások nagy tömegét ez a szerződés monopolizálta a szociáldemokraták részére, akik az elmúlt évek folyamán ki is használtak vele mindent a maguk elve s programmja szerint. Hátrányos volta, most annak megszűnte után, tűnik ki leginkább és ezt azok tapasztalják és érzik főképpen, akik részére köttetett, a munkásság és iparos osztály. A mozgalmat vezető egyének oly Ígé­reteket tettek a szerződésben, amelyeket a változó munkaviszonyok között nem teljesít­hettek s ezáltal az építési-váUalkozók — te­hát a szerződésben szereplő másik fél — érdekeit jelentékenyen sértették. A munkás­ságot a vezetőség egyéni érdekeinek előmoz­dítására, alaptalan munkabeszüntetésekre használták fel s megtörtént az, hogy csaknem a hatósággal állították szembe. Mindennek persze a munkások itták meg a levét. Haj­szálon függött csak az egy napra tervezett általános sztrájk, az ismeretes Schönherr­ügyből kifolyólag. A szociáldemokraták be­folyásának köszönhető a pápai ker. beteg­segélyzőben levő autonomia nélküli állapot, aminek a munkások, kik gondolkoznak is, nem igen örülhetnek. Ily működés a munkásságot nem a leg­jobb színben mutatta be a gondolkodni tudó emberek előtt, a munkaadóknál pedig biza­lomvesztetté lett s mindezt a szociáldemok­ratáknak köszönheti. Ily körülmények közt, az építőmunkásságnak nincs valami rózsás kilátása a jövőre, ha csak idejekorán nem ébred kötelességének a tudatára; mert maga is láthatja, hogy abban a táborban, amelyben eddig volt, saját jól felfogott érdekében meg nem maradhat. Elő kell venni a békés meg­oldást. Ide pedig egy út vezet, egy biztos megoldás kínálkozik: a keresztény-szociális alapon való szervezkedés. Csertői. szerű, másutt pedig lágy, mint a vaj. Bár­hova lép az ember, óriási buborékokban tör elő a köszvényes és csúzos bántalmak ellen­sége a kéndioxid, mely rátapad az egész testre, megkettőztetve a viz és iszap gyógyító hatását. Héviz vize azonfelül radióactivítással 1 teljes. A mult év nyarán elhunyt világhírű vegyész egyetemi tanárunk, dr. Lengyel egyik munkájában olvastam, hogy a világon három radióactivítással teljes viz van: az egyik a gasteini, másik a Hungária-forrás, mély Budán az Erzsébethidfőbe épített bar­langban tör elő, s a harmadik Héviz. Jellemző ránk nézve, hogy mig Gastein világhírű fürdő, addig Héviz hire alig terjedt eddig tovább Dunántúl határán, a Hungária-forrás létezéséről magában a fővárosban alig tud néhány száz ember. E sorok írójának is tizen­ötévi budapesti tartózkodása után sikerült felfedezni és áldásos hatását önmagán ki­próbálni. De hát mi már ilyenek vagyunk. Azt tudjuk, mi van külföldön; hogy mi mivel birunk, arról sejtelmünk sincs. S minden, ami külföldi — kiváló előttünk s ami honi, az nem ér semmit. Maga a székesfőváros az említett forrást, mely nemcsak rádióactivítá­sos, de dús lithyum carbonát tartalmánál fogva is elsőrangú gyógyvíz, még csak any­nyira sem érdemesíti, hogy palackozva piacra hozná. Mindössze annyit tett meg, hogy öreg asszonyt állított be a barlangba, ki poharan­kint nyújtja azt az arra szomjazóknak. A magyar ember kritikus szellemű. Le­szól mindent, mi hazai. Héviz publikuma is sok kifogásolni valót talál. Az egyik a ké­nyelem hiánya miatt szól, a másik meg az ellen böstörködik, hogy miért nincs zárt fürdő, miért nem fektetnek bele nagyobb összeget, stb. A kényelmet hajhászokkal nem vitázom. Én gyógyulást keresek s hogv ezt megtaláljam, egy kis kényelmetlenséget szí­vesen eltűrök. A fedetlen fürdő mindenesetre baj annyiból, hogy télen s rossz idő esetén nem lehet fürdeni. A szabad ég alatt való fürdésnek azonban meg van az az előnye, hogy tiszta jó levegőn még a szívbajosok is jobban birják a melegvizet és iszapot, mint a zárt fürdőkben. Pedig a reumatismus a legtöbb esetben szívbajjal kapcsolatos. Akik kénytelen voltak a zárt helyen való fürdést és iszappakkolást elszenvedni, azok tudják micsoda idegesség vesz erőt rajtuk egy-egy ily fürdés után. A forró iszapban eltöltött tiz-tizenöt perc egy örökkévalóságnak tűnik fel, mig Hévizén a szabad ég alatt, zöldelő fák, lótuszvirágok, vizicsirke és vadgalamb társaságában egy óra is észrevétlenül halad el a gyógyulást keresők fölött. Akik több befektetést és áldozatot kö­vetelnek a bérlőtől, azoknak a magamfajta vékonypénzü emberek nevében csak annyit mondok: a nagyobb befektetéssel természe­tesen nagyobb költségmegtérülés jár, ami drágábbá és így szegényebb sorsú emberekre nézve — mint ahogy már Pöstyénben van — lehetetlenné lesz a fürdőzés és vele az egész­ség helyreállítása. Én tehát kívánatosnak tar­tanám, hogy a közönség a saját érdekében kevésbé legyen követelődző. Dacára a kedvezőtlen időjárásnak, elég sok a fürdővendég. Országos nevü notabili­tásokról ugyan nem számolhatok be, de azért van olyan vendégünk is, mellyel nem min­den fürdőhely dicsekedhetik. Folyó hó 8.-án érkezett. Hazája Britt-India, állandó tartóz­kodása: Bpest, az emlősök családjához tarto­zik s az elefántok ősi nemzetségéből való. Igenis, van egy valóságos elefánt fürdő­vendégünk. Valamikor cirkuszban szórakoz­tatta jó pénzért a közönséget, onnét a szé­kesfőváros állatkertjébe került, ma pedig mint valóságos fürdővendég a Hévizet hasz­nálja. Kívánjuk neki, hogy kúrája legyen eredményes. Ez ma Héviz egyetlen szenzá­ciója, melyet a Pápa és Vidéke utján világgá bocsátva, leteszem a tollat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom