Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-07-12 / 28. szám

IX. évfolyam. Pápa, 1914* Junius 14. 24. szám. PAPA ES B Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör es a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerKesztó Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Flórián-utca 12. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Az aszfaltgyalogjáró. Kétségtelen, hogy az aszfaltgyalogjárók tekintetében Pápán az ezidő szerinti szükségletnek bőven elég van téve, sőt tán némely részen még időelőttinek is tartható ez a városias kényelmi intézmény. Kétségtelen azonban az is, hogy ezeknek a fenttartása teljesen elhanyagolt annyira, hogy az már-már szégyenletes. De nem csak ez, mert hiszen ezen csak túlesnénk egyéb fogyatkozásaink mellett, de a testi épséget veszélyeztető, úgy, hogyha a rendőrség ez irányban még fel nem lépett, az minden esetre csodálatos. Tessék bárkinek a Griff éjszaki homlokzatától az Oszwald bolt felé a Főutcán, Széchenyi-téren végig a Széchenyi-utcába, az ev. templomig elmenni, azt fogja hinni, hogy valami plasztikus vizrajzi térképen jár és ha folyton a lába alá nem néz, tucatszám van alkalma lábát kificamítani. Kikerülni ezeket a lyukakat, helyenkint lehetetlen, mert oly elmésen és sürüen vannak elhe'yezkedve, hogy kétlábon járó teremtménynek az egyiket okvetlen a mélyedésbe kell tennie. Nem rekriminálunk, hogy tán a munka volt rossz, hisszük inkább, hogy az a rendkivül nagy forgalom, amely ezen a vonalon lebonyolódik, természetszerűleg juttatta ebbe a helyzetbe a gyalogjárót. Kérjük azonban, hogy lássák meg már egyszer az intéző körök is és segítsenek rajta sürgősen. Kérjük ezt addig, mig valami baj, láb- vagy kéztörés nem ad sürgős aktualitást ennek a botrányos állapotnak. Tessék csak megnézni, — nem aszfalt, cement vagy kavics, — helyenkint az ősföld látható ezekben a mélyedésekben, amelyek mélysége már ebből is elképzelhető. A siető, egymással szemben igyekvő járókelők hiában óhajtják mindketten kikerülni, egyiknek bele kell zökkennie ezekbe a kis vermekbe, amelyek közvetlen az ablakok alatt, még a baktérium kultura megfelelő reservoirjai is. Nagyobb igazság okáért, egy, a legmélyebb, a v. főorvos rendelőjének ablaka alatt van. Urak, ott a városházán, csinálják meg ezt a kis munkát igénylő, de nagy különbséget eredményező dolgot, mert a mostani állapot már tűrhetetlen és még Kajászókispiriten is »policájvidrig« lenne. Erről panaszkodván, okvetlenül felemlítésre kinálkozik egy másik utrendészeti sérelem, annál is inkább, mert a fönti gyalogjáró, s emez, »két atyafi gyermekek«. Régen, a »fokosnak fénykorában« a városok területén voltak egves épületek, amelyeknek küszöbén megállott a városi magistrátus hatalma, az salva quardia volt, curia nobilitaris. Az, hogy falai lehámlottak, ablakai piszkosak, teteje düledező, kapuja a földrekivánkozó volt, nem befolyásolta kiváltságos voltát; kopott volt, de ur, rongyos de nemes, aki »fittyet hányt a polgárok« (akkor »purgerek«) jurisdictiójának. Pápán is volt valaha ilyen. Volt? TARCfl. Az új madár. (Szini Gyula novellája után.) A madarak gyűlést tartanak. Fontos tárgy, mit napirendre tűztek. Többen, a főúri madarak, Szent esküvel arra megesküdtek; Hogy ők látták, nem egy izbe' már', Fenn a légben kóvályogva jár Egy uj madár. Tizszer is van akkora a sasnál, Valószinü »Griff« lesz a neve. A bagoly, ki pápaszemet használ, Mondja ezt, mert hisz az ő feje Minden tudománynak kincsesháza, Könyvek közt mult el ifjúsága! Ő csak tudja: »ez a »Griff« madár! Nagy szárnya és feje van neki. Tűzben forognak a szemei.« — Valaki el is kiáltja már — (Alighanem az öreg sirály) »Az uj király!« Erre újra, a tudós bagoly Nagy gesztusokkal így válaszol: »Az ismeretlen közbekiáltó, Nem valami nagy tudósnak látszó, Mert, ha csak normális lenne, már Akkor is tudná, hogy e madár Uj! s csak páran látták, így tehát, Még király sehogyan sem lehet! Ha látjuk, akkor a sas mehet! Mert hisz' én is amondó vagyok, Hogy a sasnál rabló nincs nagyobb.« — Közbeszól most újra a sirály: »Tehát mégis ki legyen a király?« — »Akkor majd az »Uj madár« lehet! Menesszünk hozzá követeket, Hogy ha már ide eljött, nahát, Ez igy szokás, mutassa be magát!« — Erre megszólal a kis pacsirta, Ki eddig a jegyzeteket irta. Amit mond — az mind egészen rá vallA költőnek pesszimizmusával. Megrázza boncos fejét a dalnok: »AzUj gonosz! Az ujabbik zsarnok!« — A szónokot számosan leintik. Majd kivezetéssel is fenyítik. A bagoly szól, — Szava, mint a tűz éget »Ha az ur itt rendetlenkedik, Behívom a palotaőrséget! Mert az itt meg nem engedtetik!« A pacsirta: »Mind bolondok vagytok! S az Uj király mégis csak Uj zsarnok«. Erre az őrség be is vonul. Majd egy csekély percnek elmultával, Libasorban újra kivonul, A kis kapálódzó pacsirtával. »Csak az erőszaknak engedek!« Megüt egy palotaőrt »Netek!« A palotaőrnek feje kábul. — Nem látszott ki ez a pacsirtábul. Mialatt, az ügyek ekkép folynak, A madarak, észre azt veszik, Hogy végén a kékelő égboltnak, Az Uj madár jön, — közeledik. Még először a vén bagoly látja. Rögtön harsogva el is kiáltja: »Az Uj Madár! Az Uj az Uj Madár«