Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-05-31 / 22. szám

IX. évfolyam. Pápa, 1914* április 26. 173. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör es a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. reielős szerkesztő. Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Flórián-utca 12. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Pünkösdi tüzek. — Irta: Prohászka Ottokár. — Vannak a népek történetében korok és korszakok, mosak, hogy zavarosak, hogy sok bűn s alávalóság, sok melyeknek szimbóluma a tavasz s ilyenkor ugy látszik, gyarlóság és szenvedély is kavarog bennük; a bün s az mintha felpezsdülne a nemzetek vére, mintha lángot fogna alávalóság nem isteni, de a fejlődés energiája, a nagy eszgondolatuk s mintha valami bár érthetetlen, de mégis jól mék, a nagy hit s az áldozatos szeretet lelkéből valók, megérzett ősi erőnek vonzását követnék: azért ilyenkor Ez a Lélek tüzesedik ki a történelem egyes korszatenni s áldozni készek, — lelkesednek és küzdenek s kaiban s Tőle s ihletétől való a szabadságnak tiszteletreugyanakkor aztán teremtenek is. Ilyenkor a konzervatív méltó szeretete, Tőle való az uj idők viharos szélzugása, passzivitást az élet vágya váltja föl s uj, friss s üde élet Belőle a hitnek kitüzesedése. Nélküle a fogalmak hidegek szele leng végig a világon. Az ily korszakokban fordul na- s a vonzalmak gyöngék; tudunk bár róluk, de nem érezgyokat a világ, — ilyenkor vonul végig a társadalmon az tetik meg velünk hatalmukat. Ezt bizonyítja a történelem, uj korszakok ekéje, mely százados, sőt ezredes intézmé- Nem tudták-e az első keresztények, hogy mi az egyenlőnyeket forgat ki, hantokat és sirhantokat borít föl, törté- ség s a szabadság s nem hirdették-e, hogy Krisztus Urunk neti alkotásokat s emlékeket morzsol szét; de e morzsa- felszabadított minket a rabságból s hogy az Isten fiaihoz lékból az uj virágzás termő földje válik, mint ahogy a régi gleccserek jégekéje alatt is kőzetekből őrlődött lösszé, agyaggá s termőfölddé a terméketlen kéreg. Ilyenkor vonulnak végig a világon a próféták; akár a Szentírás prófétái az Istentől ihletve, akár a szabadság, a a gazdasági rabszolgaság sem illik? Igen, tudták ők ezt, hirdették is, de e részben még nem lett pünkösd a világon, mert a világ még nem érlelődött rá; a szó még csak fogalom volt, érzés s lelkesülés nélkül. Hát azok a keresztes vitézek, kik vérüket ontották Krisztusért, nem tudták-e, haladás s fejlődés énekesei s költői a nagy érzések erejé- hogy mi a testvériség ? Tudták nagyon jól, de azért még ben. Egyik a lángész fáklyájával, másik a szónak viharjával, a harmadik a virrasztó remény hajnali fényével ébreszti az emberiséget; ébreszt s több szabadságról, nemesebb emberiségről s szerencsésebben fejlesztett egyéniségről álmodik s énekel. A magyar nemzetnek ily tavasza volt az 1848-ik év — a nemzeti ébredésnek, az alkotásoknak, vagyis inkább csak a nagy kikezdéseknek kora. Ez a kor föl akarta ébreszteni a magyarság öntudatát, ki akarta fejleszteni nemzeti egyéniségét s kulturáját. Ez a kor lelkesült a magyar alkotmányért s a magyar nyelvért; erős, nemzeti állam volt az ideálja. Szabadságról beszélt s jogokról intézkedett; jogot akart juttatni annak, akinek nem volt s nemesebb szabadságot teremteni ott, ahol még a gyámság s az elnyomás volt az ur. Ekkor értette meg a nemzet önfönntartási ösztönét s követte azt; megtisztelte magát azzal, hogy élni akart s nem tompította el érzékét a mult iránt, melyet becsült, a jobb jövő szeretetével s ugyancsak nem fojtotta el ösztönét a haladás iránt a múlthoz való oly ragaszkodással, mely bénította volna törtetését! A haladásnak s fejlődésnek ily korszakai, mindig pünkösdi idők s a világ fejlődését intéző Istennek szelleme nyilvánul meg bennük. Ne zavarjon meg az, hogy rohanem nemesbült meg bennük az érzés annyira, hogy a jobbágy-társadalomban azt az igazibb testvériséget s egyenlőséget érvényesíteni tudták volna. Hát a megváltás hitében élő modern ember nem látja-e az óriási gazdasági ellentéteket s nem ütközik-e meg azon, hogy az egyiknek milliói vannak, a másiknak meg fillérei sincsenek? Dehogy is nem látja s már kezdi érezni is az ellentétek e szégyenletes kinját, sürgeti már az ujat, szomjazza már a jobbat, de végrehajtani még nem tudja; e részben még nem hasadt rá a pünkösd. Ezt a pünkösdi átható nagy hitet s nagy szeretetet, ezt az ideális gondolkozást s áldozatkészséget az Isten lelke gyújtja ki végig a történelmen uj meg uj pünkösdi ttizekben. Azoknak pedig, kik az igazi haladás és odaadás szolgálatában állnak, az Isten e Szentlelkét szeretniök kell; meg kell látniok fényeit s meg kell tapasztalniok erőit. Hinniök kell abban, hogy az igazság, jóság és szépség nemcsak ideologia, hogy a hit nemcsak régi fogalmak hideg tükrözése; hanem hogy az mind igaz, mély valóság! Hinniök kell a Szentlélekben s szeretniök s szolgálniok keil őt. Először ugy, hogy ne vétsenek ellene, mintahogy a nagy angol kardinális Nevvmann mondotta: »Soha sem vétkeztem a világosság ellen«; azután pedig ugy, hogy a nagy Lapunk mai száma 10 oldal.