Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)
1914-04-12 / 15. szám
19] 4 április 12. PAPA ÉS VIDÉKE. Dr. KORODI SIMON FOGORVOS legújabb villanyos eszközökkel felszerelt fogorvosi és fogtechnikai műterme Pápa, Jókai Mór utca 16. sz. (Blum-ház). TA po 7/f mindenféle lemez nélküli, lemezes ésgyökérbeilleszthető műfogakat, arany és platina fogkoronákat. Mindenféle fogtömés. Erzéktelenített foghúzás. Hibás állású fogak helyrehozatala. Fogfehérítés. Figyelmeztetés ! Miután a munkák nem lesznek elküldve, hanem felügyeletem mellett, elsőrangú segédekkel saját műtermemben készíttetnek, nem kell azokra napokig várni s már 4 óra alatt a legbiztosabb sikerrel átadhatók. Rendelés d. e. 8-tól d. u. 6-ig. Javítások 3 óra alatt. § Felhívjuk lapunk t. olvasóinak szives figyelmét Kohn József jóhirü cementárugyára és betonmunkavállalata Pápa, Főtér, lapunkhoz mellékelt — több szép és célszerű dolgot ajánló — nyomtatványára. — Konkurzus. A pannonhalmi fó'monostori konvent ez uton is fölhívja a főgimnáziumok azon VI., VII. és VIII. osztálybeli tanulóit, akik a pannonhalmi Szent-Benedek-Rendbe lépni óhajtanak, hogy ez iránt való kérvényüket az első félévi iskolai értesítővel, keresztlevelükkel és orvosi bizonyítványukkal fölszerelve, lehetőleg gimnáziumi igazgatóságuk utján, f. évi május hó l-ig küldjék be a fó'monostori perjeli hivatalnak Pannonhalmára (Győr-Szentmárton). — Uj templom Nemesszalókon. Nemesszalók községben új templom épül. Az építésre szükséges pénz már együtt is van, melynek legnagyobb részét a község adományozta. Az építési terveket a plébánia hivatal utján felterjesztik biboros püspökünkhöz jóváhagyás végett, aminek megtörténte után hozzá is foghatnak az építéshez. — Tanfolyamok. A minisztérium utasította a polgármestert, hogy adjon helyet a tanács egy létesítendő főző-, szabó- és házvezető-tanfolyam részére. Erre a célra a polgármester a népkonyha helyét ajánlotta föl. Kint volt a földm. isk. igazgató és a neje, egy földmives iskolai tanársegéd kíséretében a helyet fölmérni, hogy azután a miniszterhez felterjessze. § Egy érdekes kiállítást rendez a világhírű cég »National Cash Register Co Ltd.« képviselője, Charitán József a Hungária szállóban e hó 14-től 20-ig. Módot kíván nyújtani ezáltal a helybeli és környékbeli kereskedőknek mindennemű ellenőrző pénztáraknak megismerésére és annak praktikus hasznosságáról személyes meggyőződését. Hálanyilatkozat. Mindazoknak, kik felejthetlen nőm és a legjobb anyának elhunyta alkalmából bennünket jóleső részvétükkel felkerestek, valamint mindazoknak, kik a temetésen megjelenni szívesek voltak, ez uton mondunk szívből jövő hálás köszönetet Pápa, 1914 április 10 Kovácsics János és KyermeUel. Panasz-levél a kiszörkesztőhöz. Későn érünk be Pápára a csornai vasúton. Tisztölt Kiszörkesztő Úr! Itt minálunk a kisbiró dobolla ki, a mi kő; de csak uttud dobolni, hogy a mit az ószegen dobol, azt má a főszegen nem halIák, csak akkor, amikor esőre jár. No most meghallák a főszegen is, mert mindig esik, vagy, ha nem esik, akkor meg fuj, tisztölt Kiszörkesztő úr, hun a tótszél, hun a ószél, hogy dugnák be a likját, mer lássa, nem tudunk vetni. A minap is kiment a törvinbiró tavaszi búzát vetni, de bizon hazaverte az eső; ennek csak a kisbiró örül, mer hát most a faluvégire is elhallik, amit kátt. Dicsekszik is ám vele, hogy ollan kisbiró még nem vót, mint ű; peig hát ne igen dicsekedjék, mer hát ű még se tud uddobolni, hogy más faluba is meghallák; magára mög azt hallottam t. Kiszörkesztő úr, hogy amit maga kidobol az ujsággyába, aszt még Pesten is meghallák. Hogy kitül hallottam ? Hát a Pelébános Úr monta, mer kértük tűle, hogy hát a még se jó van, hogy az emberfia diliharangszókor ér be Pápára ezen a mi vasutunkon; Csornán ott van az ember fölöstökömre, Pápára meg éppen csak ebídűni járunk. Hát megkértük a Pelébános Úrtu, hogy ki tunna ezen segitteni. Hát azt felelte, hogy tudja Ferenc, azok a nasszáju újságíró tésurak tunnak legjobban kidobolni mindent, csak irgya meg a panaszát azoknak. Soká motoszkát a fejembe, irgyak-e, ne irgyak-e, hát e mondom a komámnak, ki éppen a kovácsmihelbe a lovát patkútatta, hogy hát jó vóna valamit tennyi. Aszongya a kovács, hogy e malacot ád, ha én merek magának irnya. Erösteltem magamat és főcsaptam vele. Ementem a tanító urhó téntát kérnyi, mer a mi üvegünk már kiszáratt, mer gyerek nincs a házná. Kérdi a tanító úr, hogy mér akarok én irnya; há mondom neki, hogy a kössig bajáér, mer a kovács e malacot igért. Vigyázzon Ferenc, aszongya a tanító úr, az a kovács magát kifigurázza, mer 3 gyereke jár az oskolába, azok az irkájokba sok malacot csinállak, hát azok közül ne aggyon magának a kovács egyet. Nagyot niztem én erre, azért e mentem a kovácsmihelbe, hát a kovács azt Ígérte, hogy a hidasából válogathatok ki malacot. Akkor aztán neki durálom magamat és vesárnapi könyörgés után nekifeküttem, hogy hát megírok magának mindent. Hát uttörtént, kérem átossággal, hogy hetfin este aszongya az annyukom, a menci. Ez ám jó asszony, lássa, ollan szelindek, mint a bárány; a testvirgye, az ágnis, ammeg má egészen hörcsökös, pedig egyalomiak, egy aptyuk, egy annyuk vót, ekkenyéren nyöttek föl; mégis mellen külömbség a kettő között; a minap is aszongya neki az ura: Te Ágnis! de meleg ez a gánica! Hát uramfia! hogy fölhörkent rá az Ágnis: Aszonta az urának, hát 1 ujja meg kee, ha meleg! Hát érdemes czér annyira fölhörkénni és az urának illen gorombán visszafeleselni. No az én Mencim illent meg nem tenne a világ minden kincsiir se; no de az igaz, ho há meg is becsüllük ám egymást. Most is, hogy aszongya: Halla Ferenc! mingyá feleltem neki, ho há iszen még nem aluszom, de hon ne hallanám. Hát tuggya Ferenc, hónap be keek mennyi Pápára; magának ekkalapot keek vennyi, mer ma hónap itt lesz a husvit; aztán meg cájg-ot is szeretnék vennyi; aszongyák anná az uj bótosná ott a Kolleggyom felé igen jó firisset lehet kapni. Hát én hetibe hagytam, a mit a Menci mondott, mert én mindig hellbe szoktam liannyi, nem a Mencit — Isten mentsen tűle, nem a Mencitü, hanem aszt szoktam hellbe hannyi, amit a Menci mondott. No jó van, Menci! hát majd mise után kiindullunk. Hát ki is indutunk. Hát vizet is láttam, sárt is láttam, de a csőszt sehunse láttam. Peig hát ennek télen avvóna a dúga, nyáron a tagot őrizze, télen meg az utat, asztán ahun vizet lát, aszt leeregesse. De ebbizon u láccik inkább máshun ereget. De hát illen a világ. A hivatalt fővádujják; a nevit is viselik, a pizt is fölveszik; de a munkát nem veszik föl. No de azér kürtünk. Az állomásig egy szót sem szótam a Mencinek, mer láttam, hogy útközben az óvasót mongya. Az állomásnál aszondom neki, hogy aggyon nekem ekkis érett túrót, mert kutya ehes vagyok. Aszongya, nem ád, mer bűt van. Bele köllött nyugonnom, mert igaza vót. A váróteremben már sokan vótak. Egy asszony — vidiki vót -- igen vitte a szót. Kigyütt a főnök ur és aszt kérte tőle, hogy tuggya-e, hogy az első beszillő gip mibűl készűt. Az asszony nem tutta. Aszonta ueki a főnök ur, hogy az Ádám oldalbordájából készűt; Éva vót a neve. Mink ejjót nevettünk, az asszony meg e vörösödött, asztán nem berreget többet. Mink meg vártuk a vonatot. Aszonták tolat Pordányba. No hát űtet meg tónák bele a Jordányba. Három pipát kiszíttam, mire meggyütt. Mikor begyütt hozzánk a liggató, kértem tűle, hogy ki igazgatja ezt a gőzöst. Aszonta a masiniszta. Úgyis tudom, hogy a masiniszta, de hát a masinisztát ki igazgatja. Aszonta a jegyliggató, hogy ez ippen ú van, mint mikor az uraság a hintóba beleül. A ló, a ki a hintót huzza, az a gőzös masina. A lovat a kocsis igazgatja; a gőzöst meg a masiniszta. Csakhogy a kocsisnak az uraság parancsolta ám meg, hogy mikorra foggyon be, meg hogy mikor indujjon. A masinisztának is a főúr parancsolta meg, hogy mikorra fuccson be, meg mikor indullon el Pápa felé. Ez a főuraság meg Szombathelen lakik. Ennek köllene effolamodást beanni. Nohát Kiszörkesztő úr, maga beadhatná neki a közsigünk kípviseletit, hohhát mi ne a dili harangszóra érgyünk be Pápára, hanem fölöstökömre. Mellen jó vóna, ha má reggel 5-ra benn lehetnénk, asztán a ki akar, e mehetne Cell felé, aki akar, Győr felé. De a többség odd benn maranna vásányi. Azok a pápai botosok, meg a mesteremberek is megfolamodhatnának bennünket, mer há azoknak is jobb vóna, ha má reggel odd benn lennénk. Asztán még aszt is kiszörkeszthetní, hogy ne ollan korán indullon ez a mi gőzösünk vissza délután; az ember még a fogát se piszkálhatta ki böcsülettel, má futni köll a vasúton. Ha megnyergyük az ügyet, ádomást iszunk rá, malacot is ölünk és a Kiszörkesztő urnák lekanyaritjuk akár a fejit, akár a hátullát. Tisztölettel: Vései Ferenc, céhmester.
