Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-04-12 / 15. szám

IX. évfolyam. Pápa, 1914« április 12. 15. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Kiadótulajdonos: Szerkesztőség: Árpád-utca 9. házszám. Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. A Pápai Katolikus Kör. A kiadóhivatal vezetője: Egyes szám ára 26 fillér. Felelős szerkesztő Pados Antal, Főiskola-utca 3. házszám, A lap megjelenik minden vasárnap. Kecskés Lajos. ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. pel tá m a dottl Irta: Csernoeh János dr., Magyarország hercegprímása. Tavasszal nyitott sirok fölött járunk. Amit az ősz el- j csalóka délibáb, hanem a biztos jövendőnek előérzése, a temetett, az új életre kel. Ellenállhatatlan törvény huzza Teremtőtől beleoltott törvényes erőnek mozdulása, amely ki a csirákat, nyitja a rügyeket, bontogatja a bimbókat, biztosan eléri célját. Amint a földbevetett mag nem csalóS az ember lelkében is megelevenedik a vágy az élet után. dik, hanem a természet biztos törvényei szerint kikél, miNem alszik ki ez a vágy soha, de most itt az idő, mikor kor a napsugár keltegeti: úgy az ember lelke az örökkéhangosabban jelentkezik. A tavasz törvénye uralkodik az valóságba száll, mikor az Isten hivja, s az ember teste új emberen is. életre kel, mikor a harsonák hangja keltegeti. S az egyházi évnek is megvan a maga tavasza. Bár Boldog húsvéti hit! Uj nemzedéket neveltél ezen a soha el nem hagyja a katolikus embert a halhatatlanság földön. Az első húsvét előtt a pogány ember legnagyobb hite és reménye, bár soha meg nem feledkezik az apostol átka volt a reménytelenség. Fájdalmas ellentét volt szivének meleg vágya és a halál hideg ténye között. Nem volt rá bizonyítéka, hogy a szivének van igaza, nem a halálnak. Szomorúságában vádolta a végzetet, amely az embertől megtagadta az örök életet (Ovidius). Halottjaink sirja fölött csak az emlékezés árnyait kereste. Az élet kialudt fáklyáját a pogány nemtők a sírokon lefordítva tartották. Mintha örökre kialudt volna. A keresztények a hit sugárzó alakját állítják a sírokra evvel a felírással: Föltámadunk. A keresztet szegezik a sírokra, amelyen a halál meggyőzője meghalt, s amely a föltámadás diadalmi lobogója lett. A fáklyákat, a mécseket, a gyertyákat időnkint meggyújtják, mint húsvétkor a húsvéti gyertyákat. Mert a Megváltó, akit a húsvéti gyertya jelképez, föltámadásával a sírokat is megvilágította hittel és reménnyel. S mi keresztények valamennyien vigasztalódva állunk a sirok előtt. Az a világosság, amely a sírokat beragyogja, benne ég a mi szivünkben is. Hordjuk magunkkal mindenhová a hitnek ezt a világosságát, mint az okos szüzek az olaj mécsest, mikor a Jegyes jövetelét várták. Várjuk nyugodtan az Ur második eljövetelét — valamennyien, az élők és az elszenderültek. O előresietett, mint a holtak elsőszülötte, azután következnek azok, akik Krisztuséi, kik az O eljövetelében hittenek (1. Kor. 15, 23.). Ez a mi húsvét ünnepi reményünk és boldogságunk. intéséről: Emlékezzél meg, hogy az Ur Jézus Krisztus föltámadott halottaiból (2 Tim. 2, 8.), mégis különös erővel tör ki belőle a hit húsvétkor, az egyházi év tavaszi ünnepén. Ilyenkor nyitott sir mellett állunk. Derengő hajnalon sietünk oda az üres sirhoz és elragadtatással hallgatjuk az angyaltól az élet evangéliomát: a názárethi jézust keresitek? Nincs itt: Föltámadott! Amit az adventnek sejtelmes heteiben mint reményt a szivünkben őrizünk, amiért a nagyböjt gyásza alatt éhezünk és virrasztunk: azt most húsvétkor diadalmas érzéssel kiáltjuk bele a világba: Hisszük a testnek föltámadását és az örök életet. Hisszük, mert Krisztus föltámadott halottaiból, az elhunytak első zsengéje (I. Kor. 15, 20.). Első zsengéje ő az elhunytaknak, akik mind föltámadnak. A holtak közül az elsőszülött Ő (Kol. 1, 18.), mert amint O a halálból újraszületett, úgy újraszületnek utána mind a holtak. Amint Ádámban mindnyájan meghalunk, úgy Krisztusban mindnyájan megeleveníttetnek (1 K. 15, 22.) Hiszünk a mi hitünk biztos és csalhatatlan, mert megdönthetetlen tényen alapszik: Krisztus föltámadásán. Ennek a nagy és üdvözítő ténynek az emlékezete a húsvét ünnepe. Millió és millió keresztény ember ujjong és lelkesedik ezen az ünnepen, mert bizonyosságot nyert, hogy lelkének nagy tavaszi vágya az örök élet után nem üres álom és Lapunk mai száma xo oldal.