Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-07-27 / 31. szám

27. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1913 junius 15. a legfontosabb életkorban! Szerencsésen ol­dották meg a kérdést a selyemfonódák mel­lett épített munkásnő otthonok által. A tolnai otthon 120 leány befogadására 130,000 koronába került, a győri otthon 240 leány számára 200,000 koronába, a komáromi egye­lőre 60, később szintén 240 leány számára rendeztetik be, sőt Lúgoson, Újvidéken, Pan­" csóván és Mohácson is terveznek hasonló otthont az ottani fonodáknál. A gyermek­menhelyen kivül a Liga, az árvaszékek és még magánosok is küldenek gyermekeket az otthonba. A jelentésből látjuk és bárki személye­sen is meggyőződhetik róla, hogy a leányok étkezése kitűnő, testsulyuk normálisan gya­rapszik, a tisztaságra nagy súlyt fektetnek, a gyermekeket ismétlő oktatásban és énektaní­tásban is részesitik és őket felváltva a kony­hában is alkalmazzák. A munkás leányok keresetéből napi 40 fillért ellátásuk részben való fedezésére fordítanak, keresetük egyéb részét postatakarékpénztárban helyezik el számukra, ami évente átlag 200 koronát tesz ki fejenként ugy, hogy már 4—5 év után körülbelül 1000 korona a megtakarított pén­zük és igy könnyen mehetnek férjhez, amit különben kiházasitási alapítványok is elő­segítenek. Az ellátás többi részét a gyári üzem fedezi, minek ellenében a gyáros kárpótlást nyer abban, hogy állandó és jól kitanítható munkaerőhöz jut. Maga az állam sem az el­látáshoz, mint egyáltalában a munkásnő ott­honok fenntartásához semmivel nem járul, csupán most kezdetben az épületet bocsátja rendelkezésükre. Az elhagyott gyermekeknek ilyképpen bérfizetésre járó munkára való alkalmazása nemcsak az államot, községeket stb. szaba­dítja fel jelentékeny anyagi áldozatok alól, hanem magukban a gyermekekben is ko­moly erkölcsi erőket fejlesztett ki azáltal, hogy érzik, miszerint senki kegyelemkenye­rére nem szorultak. A jelentés igen komoly aggodalmat keltő jelenségre is felhívja a közvélemény figyelmét. Szerinte most országszerte szervez­nek otthonokat anélkül, hogy azokban a munkásnők érdekei kellőképen meglennének védve és sürgeti, hogy az állam ezekben az otthonokban — miután a jelenlegi törvényes intézkedések egyáltalán nem alkalmasak arra — külön törvénnyel biztosítsa a munkás­otthonokban a gyermekvédelmet. Ha azokra a szomorú külíöldi példákra gondolunk, amelyek bebizonyították azt, hogy mindenütt, ahol sok gyermek volt gyárakban, vagy ezek mellett otthonokban felhalmozva, ez mindig a legsúlyosabb visszaélésekre vezetett, mig az állam erélyesen közbe nem lépett. Mi is csatlakozunk Bezerédj Pálnak ugy iparunk, mint az otthonbeli gyermekek törvényes védelme érdekében irott szavaihoz, amely védelem — a jelentés hangjából ítélve — nagyon sürgősnek látszik. Hirdessen saját érdekében a mi lapunkban. IRODALOM. »Magyar Kultura«. Ez a kitűnő társa­dalmi és tudományos szemle a szünidei hó­napokban kettős füzettel jelenik meg, vagyis julius és augusztus havában csak egy-egy szám jelenik meg. A folyóirat első kettős száma most jelent meg páratlanul gazdag és érdekes tartalommal; egész sorát közli a magasnivóju, aktuális tanulmányoknak és egyéb közleményeknek. A tartalomból külön kiemeljük dr. Bozóky Géza rendkívül érde­kes és tartalmas cikkét, melyben a »Polgári házasság« első husz évét ismerteti. Ezenkívül különös figyelmet érdemel a gróf Tisza Ist­ván és a magyar katolicizmus viszonyát tár­gyaló közlemény, amely mélyjáratú jellem­zését adja a politikai viszonyoknak. Az új szám részletes tartalma a következő: Tanulmányok: Az egyházi vagyon ere­dete és jellege Magyarországon. Dr. Erdélyi László. A polgári házasság első husz éve. Dr. Bozóky Géza. Nőmozgalom és feminiz­mus. Dr. Giesswein Sándor. A magyar ka­tolicizmus megszervezése. Dr. Mester János. S. I. Tárca: A látomás. Balassa Imre. Paizs és kard. Szemlék és kritikák és Napló cimü rovatok számos aktuális följegyzéssel és kisebb közleménnyel. »Népújság« és »Képes Hirlap«. Poli­tikai, szépirodalmi és közgazdasági hetilap. A nép kezébe ennél jobb lapot nem adhatnánk. Ajánlólevélnek talán elég lesz, ha elmond­juk, hogy Huszár Károly, dr. Vass József és dr. Molnár István az irói, akik köré a munka­társak egész serege csoportosul. Hetenként 24 oldalra terjed. »Katolikus kántor« kat. egyházzenei szaklap. A Katolikus Kántorok Országos Szövetségének hivatalos közlönye. Megjele­nik minden hó 1-én és 15-én mindenkor kottamelléklettel. Felelős szerkesztők: ifj. Büchner Antal esztergomi főszékesegyházi karnagy és Lus­pay Kálmán egri rk. tanító. — Kiadja: Az Egri Nyomda-Részvénytársaság. — Előfize­tés fél évre 5 korona. Nevezett szaklap most lépett a második félévébe és a nagy körültekintéssel, kétség­kívül mindig a legmelegebb kartársi szeretet jegyében szerkesztett szaklap mindenképen rászolgált arra, hogy a katolikus kántorok, karnagyok, orgonisták, egyházi zenészek tá­mogassák. Egyetlen szaklap sem dicseked­hetik annyi és a szakteret illetőleg oly kitűnő munkatársakkal, mint a »Katolikus Kántor«. A karnagyok közül, eltekintve, hogy a szer­kesztő esztergomi karnagy, magában véve is a legelsők között áll a szaktekintélyek dol­gában, itt találjuk a csornai, kassai, nagy­váradi, rózsahegyi, szatmári, nyíregyházai trencséni, stb. karnagyokat, a kántorok kö­zül pedig Ujházy, Erdélyi, Fiák, Halmos, Jósvay, Molnár, Szappanos, Jelinek, Tibor, Lengyel, Rudassy, Véber, Zámbó, Szatmári stb. A julius 15-én megjelent 14-ik szám fényes kiállításban quasi ünnepi szám gya­nánt Bogisich Mihály esztergomi v. püspök, praelatus kanonok, az Országos Magyar Cecilia Egylet elnökének, az elsárgult régi Codexek és nyomtatott könyvek lapjain fen­maradt százados emlékű templomi énekek tudományos kutatójának és megfejtőjének 50 éves papi, irói és zeneszerzői jubileuma alkalmából a nevezetes férfiú 2 arcképét és életrajzát hozza Több értékes cikk, búcsúz­tatók és hirek után pedig a most sajtó alatt levő Tornyay Ferenc mányi plébános és Luspay Kálmán egri tanító szerkesztésében és kiadásában megjelenő 2 szólamu egyházi ima- és énekkönyvet ismerteti. Hírek. — Változás a ferenerendíeknél. Az Esterházy grófi család nemeslelküségéből 1680-ban alapított ferencrendi zárdában az elmúlt hét folyamán nagyjelentőségű esemény ment végbe; elköltöztek a régi lakók, hogy helyeiket azoknak adják át, akik a legutóbbi rendi káptalan intézkedése folytán ideren­deltettek és akik hivatva lesznek elődeik munkáját, a saját és embertársaik lelkiüdvé­nek munkálását folytatni. A hir, hogy távoz­niok kell, leginkább őket lepte meg és nem egy fájdalmas érzést váltott ki szivükből; de meglepett mindannyiunkat is — barátaikat, testvéreiket és általuk szeretettel gondozott híveiket — akik a már bekövetkezett ese­ményre még csak gondolni sem tudtunk. A pápai kat. közönség elismerését és háláját eléggé bizonyítják azok a könyek, melyeket távozásuk alkalmából érettük ejtettek; a mi elismerésünket és szeretetünket pedig vezető­cikkünk tolmácsolja. Az áthelyezett szerze­tesek közül Ujfalussy László, Pichler Pál és Magáth Maximus Érsékujvárra, Szitányi Fe­renc Körmöcbányára, Horváth Zefirin Nyit­rára és Kalina Gergely Felsősegesdre került. A pápai zárda új, szigorított szabályok sze­rint élő tagjai csütörtökön érkeztek meg. Összesen öten vannak. Névszerint: Horváth József házfőnök, Heidinger Jenő helyettes házfőnök, továbbá Molnár Marián, Kumano­vics Guidó és Tagscherer Titus rendi tagok. Üdvözöljük szent Ferencnek fiait, városunk új jövevényeit és azt kívánjuk, hogy műkö­désüket a lelkek megújulásának minél több, minél áldásthozóbb sikere kisérje. — Kránitz püspök aranymiséje. A veszprémi káptalan érdemes tagja, Kránitz Kálmán cymei fölsz. püspök, székesegyházi éneklőkanonok, augusztus hó elsején ünnepli aranymiséjét a németországi Arenberg búcsú­járó helyen. Ünneplésének módja rávall a nemeslelkü főpap szép jellemére: minden külső fény és ünnepeltetés elől kitért, s csak két meghitt emberét, Vurglich Ágoston felső­őri prépostot és Szentes Anzelm dr. zirci perjelt vitte magával e hó 16-án kezdődő, messze útjára; megtakarított vagyonából azonban 175 ezer koronányi alapítványt tett keresztény kulturális célokra. Kránitz püspök még Zircen tartózkodott, mikor a sajtó nyil­vánosságra hozta alapitványait. — Templombúcsu. Tegnap, szt. Anna napján volt az alsóvárosi templomunk véd­szentjének az ünnepe. A buzgó hivek nagy sokasága megtöltötte a csinos templomot, ahol 9 órakor Rássy Paulin ciszt. rendű, pécsi főgimn. tanár prédikált szent Annáról, mint a jó anyák mintaképéről, aki anyja volt a bold. Szűz Máriának. Utána pedig Kriszt Jenő esperes mutatta az ünnepi szent­misét az itthon vakációzó papnövendékek segédletével. Az ünnepi vesperást Varga Sán­dor káplán tartotta d. u. 2 órakor. — Itt megjegyezzük, hogy szt. Anna a veszprémi egyházmegyének is védőszentje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom