Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-02-23 / 9. szám

1913 február 16. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. A Major-utca lakosainak álláspontja teljesen érthető. Elvégre nincsenek valami elátkozott helyen; meglehetősen benn élnek a város szivében. Köröskörül fejlődő utcák. Miért volnának ők arra kárhoztatva, hogy egy lépést se tegyenek előre, mig másutt mindenütt forr, pezseg, lüktet az élet?! Lakót nem igen kapnak, hiszen tisztességes, a nevére és hírnevére valamit is adó ember nem megy ilyen utcába lakni. Nincs ott más, csak az, akit mostoha sorsa odaköt. Hogyan fejlődjék az az utca, melyet csak a beteg lelkek keresnek fel, azok is csak éjjel? Kérvényüket — úgy tudom — teljes erővel támogatta az evangelikus egyház melynek temploma és iskolája ott van a közelben. Jóizlésü, gondolkozó lelkek olvassák lapunkat. Olyanok, akik legnagyobbrészt maguk is családapák vagy családanyák. Tehát legszentebb előttük a gyermekük. Akit még a szellőtől is óvnak, akinek a lelkét tiszta, érintetlen szeplőtelenségben, az ártatlanság aranyos verőfényében akarják megőrizni. Ugyanezt a célt szolgálja az iskola is a maga fenséges nevelői hivatásában. Rosszat nem lát, nem hall a gyermek sem az igazi, vallásos családi tűzhelynél, sem az iskolában. De ki felel azért a szörnyű rombolásért, melyet a rossz példa, a felnőttek aljassága idéz elő ezekben a napsugaras tavaszi lelkekben ? A Major-utca lakosai ismételten panaszkodtak, hogy az örömtanyák lápvirágai többször kiálltak az utcára épen olyankor, mikor a kis fiúk és leányok az iskolából haza siettek. Amit ezek az ártatlan csöppségek ilyenkor láttak és hallottak, bizonyára nem vált a lelkük üdvösségére! Az evangelikus egyház és a Major-utca lakosainak kérelmét teljes erővel támogatta lapunk, mint a helybeli katolikusok organuma. Nemcsak azért, mert a zárdába is sok leányka jár ezen az utcán keresztül, hanem elvi álláspontunkból kij olyótag. A szerződés lejárt. A Major-utca lakosai bizonyára könnyebben lélegzenek. Úgy érezhetik magukat, mint a rab, akit éveken át elzártak a napfénytől s mikor először lép ki a szabadba, mohó, türelmetlen szomjúsággal issza a fényt, a meleget, a friss, üde, ózonos levegőt. De ez csak negatívum. Ezzel még nincs megoldva a kérdés. A Major-utcában nem maradnak a lápvirágok. De hol a pozitívum ? Hova kerülnek? Közbevetőleg megjegyzem, hogy valaki azt ajánlotta, telepítsék ki őket az új tisztviselőtelepre. Alig született meg ez a terv, azonnal agyon is ütötték azzal, hogy oda nem szabad őket elhelyezni a közelben lévő ref. leánynevelő-intézet miatt! Tökéletesen igaz. Helyes, korrekt álláspont Tehát másutt lesznek. Hol ? Azt is kisütötték. A »bérlők« azt az utasítást kapták, hogy a Tűzoltó-utcában béreljenek helyiseget. Hol? A Tűzoltó-utcában! Hol van az a Tűzoltó-utca ? A városmajor és a Bástya-utca között torkollik ki a Korona utcába. Alig 80 métern> ire az irgalmas-nővérek zárdájától I Ez halvaszületett gondolat, vérlázító merénylet volna, ha komolyan foglalkoznának e gondolattal az illetékes tényezők. Megengedhető-e, hogy iskolák közelében legyenek az örömtanyák ? Nem ! Mivel érdemelték meg az irgalmas nővérek azt az otromba megbélyegzést, hogy épen az ö közelükben akarják letelepíteni az éjszaka leányait, a társadalom kitaszítottjait? Hát azok a szelíd önfeláldozó, jóságos lelkű nővérek, akik féltő gonddal nevelték Pápa város katolikus női társadalmának szine-javát, akik virágzó polgári-iskolájukban és tanítónőképzőjükben összegyűjtik az egész ország katolikus leányainak elitjét, még annyi figyelemre, annyi tiszteletre, annyi udvariasságra sem tarthatnak számot, hogy az ilyen megalázó szomszédságtól megkíméljék őket? Vagy azt hiszik, hogy azok a lápvirágok, akiket részben az iskolák közelsége miatt tiltanak ki a Major-utcából, egyszerre megjuhászodnak, kezes bárányokká válnak a katolikus nevelőintézet közelében ? Nem sokkal természetesebb-e az a föltevés, hogy ezek a szerencsétjenek csupa dacból, csupa gyűlöletből még frivolabbak, még kihívóbbak, még lármásabbak lesznek, mikor olyanokat tudnak a közelükben, akiknek tiszta, szeplőtelen, áldozatos élete, liliomfehér lelke az ő szomorú életüknek tökéletes, kiegyenlíthetetlen ellentéte ? Hát — engedelmet kérünk — ilyen kényes ügyeket nem lehet suttyomban, a nyilvánosság kizárásával elintézni! Ha e merénylet komolyan szóba jönne, ellene a legélesebben kellene tiltakoznunk s előre is bejelentjük ellene a legerősebb, a késhegyig menő harcot! Sem frázisokkal, sem u. n. »befejezett tényekkel« nem engedjük magunkat a falhoz szorítani! Mivel az elvi tiltakozás semmit sem ér, tettekre van szükség. Sürgősen interpellálja meg valamelyik képviselő már a legközelebbi közgyűlésen a város katolikus polgármesterét! És mozgassunk meg minden követ, hogy ebből a tervből sohase legyen valóság! De egyet nem hallgathatok el. Szégyennek tartanám a városra, ha csak a katolikusok küzdenének ez el'en a merénylet ellen! Az ifjúság lelki épsége közös kincse az egész városnak, tehát ez ellen a szégyenletes terv elLen össze kell fognia minden jóérzésű embernek ! Lökjék vissza oda, ahova való: a papírkosárba, de ilyen ügyefogyott, idétlen szörnyszülöttel ne provokálják a város katolikus lakosságát! = Felüg-yelőbizottsági ülés. A ker. íogy. és értékesítő szövetkezet felügyelőbizottsága a mult vasárnap tartotta r. havi ülését Grátzer János elnöklete mellett. A mult havi számadások felülvizsgálására kiküldött tagok örvendetes jelentést tettek az üzlet folyton emelkedő forgalmáról. Hétfőn, kedden és szerdán a központi kiküldött jelenlétében folyó leltározáson a felügyelőbizottság naponként két-két taggal képviseltette magát. A közönség köréből. A rendőrkapitány úr figyelmébe. Ebben a lapban nem egyszer panaszkodtak már a Széchenyi-téren levő Lőwy dr.-fé!e ház előtti lépcsők miatt, mint amelyek az ott éppen különösen nagy forgalomnak bosszantó akadályául szolgálnak. Es alig van arra járó, aki meg ne botránkoznék ezen a megérthetlenül privilegizált állapoton; hiában a hatóság, amely pedig sokkal kisebb, a közlekedésnek sokkal kevésbbé útjában levő akadályokat még büntetés alkalmazásával is eltávolíttat, ezeket türi. Miért? Azért tán, mert a háztulajdonos az építő- és szépítő-bizottság elnöke, s így ő felette áll nemcsak az ő részvételével alkotott városi szabályrendeletnek, amelynek erre nézve kifejezett tiltó intézkedése van, de a kihágási büntetőtörvénynek is s amelynek szintén van vonatkozó §-a ? Vagy mert orvos, s mint ilyet nem zsenirozhatják a közegészség és köztisztaság követelményei ? Az a 4 dupla falépcső ugyanis valóságos szemétgyűjtő, amelyek közt szépen kikelhetnek és kinyaralhatnak a tüdővész s egyéb nyavalyák bacillusai. Tessék végre a rendőrkapitány urnák tudomást szerezni, még pedig legalkalmasabban déli harangszó után, amikor a munkából jövők százai vonulnak erre s meglátja milyen torlódás van itt sokszor. A törvénynek érvényt kell szerezni mindenkivel szemben s szabadalmakat, kiváltságokat még a hatóság sem osztogathat. És ha sokkal kisebb és nem is kifejezett tilalomba ütköző, de mindenesetre célszerűség, csín vagy cifraság követelte dolgokért a lakosságot a rendőrök — bár nem mindig következetesen — szóval értetik, joggal elvárható, hogy ilyen nyílt renitencia el ne türessék s a közönség jogos érdeke figyelembe részesüljön. El is várjuk rendőrségünktől, hogy haladéktalanul kényszerítse Lőwy dr. urat a törvény- és szabályellenes lépcsők eltávolítására. Most, tavasz felé van ennek az ideje. Annak a sok másnak, akiket a hatóság hasonló cselekedetre szorított, bizonyára szintén nem volt kellemes a lépcsőknek a helyiségekben való elhelyezésére költeni, de megtették, tegye meg Lőwy dr. úr is, akit úgy ismernek itt Pápán, mint minden közérdekű ügy buzgó hozzászólóját. Sokan. = Rendőreink családi pótléka. Többször szót emeltünk, sőt a közel mult hetekben is sürgettük rendőreink családi pótlékát. Felszólalásunknak úgy látszik meg volt a kellő eredménye, amennyiben a polgármestertől értesültünk, hogy a v. tanács azzal a javaslattal járul a legközelebbi közgyűlés elé, hogy a rendőrök családi pótlékát a mult évi pénztármaradvány terhére folyósítsa. Örömmel üdvözöljük ezért a nemes szívű határozatért városunk tanácsát és erős a reményünk, hogy az elől a közgyűlés sem fog elzát kózn