Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)
1913-02-16 / 8. szám
1913 február 16. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. távolságból lehetetlen okosan, lelkiismeretesen és — eredményesen vezetni ilyen nagy, ilyen ifjúi erőtől duzzadó egyesületet. Bármennyire megtisztelőnek tartanám is bizalmukat, a leghatározottabban kérem édes Mindnyájukat, fogadják el az elnökségről való lemondásomat. Lelkem mélyéből köszönöm azt az őszinte, meleg szeretetet, mely szivükből felém sugárzott. Meg lehetnek róla győződve, hogy én sem tudok máskép visszagondolni a Felsővárosi Kat. Körre, csak szeretettel, csak nagyrabecsüléssel, csak hálával, csak melegséggel, csak kegyelettel, csak imádságos ajkkal . . . Ismételten is hálás szívvel köszönöm szives támogatásukat. Isten bőséges áldását kérem nemes fáradozásukra! Igaz szeretettel köszönti édes Mindnyájukat hálás, lekötelezett hivük és szerető testvérük Komárom, 1913 febr. 8. Béri Zsigmond. Mi mást nem mondhatunk a derék Felsővárosi Kat. Körnek, mint azt » Csak eLőre a megkezdett utón!« Etöre! Évi beszámolók. A Felsővárosi Kat. Kör közgyűlése. (1913. február 9.) A Felsővárosi Kat. Kör a mult vasárnap délután tartotta évi rendes közgyűlését a saját helyiségében. A kör nagyterme bizony nagyon is szűknek bizonyult, mert a tagok jó része kénytelen volt a gyűlést a folyosón hallgatni végig. Kelemen Krizosztom, ügyvezető elnök szeretetteljes szavakkal üdvözölte a tekintélyes számban megjelent tagokat és büszkén mutatott rá azokra az eredményekre, amelyeket a kör a múltban mind a városi politikában, mind magában a hitközség kebelében elért. Ez a kör tagjainak egyetértését, összetartását a legfényesebben dokumentálja, amely összetartásnak szálait a krisztusi szeretet fűzi oly erősen egybe. További kitartásra, mély, igazi katolikus hitéletre buzdította a közgyűlést, olyan hitéletre, mely termékeny, erős, élettől duzzadó gyümölcsöket terem a hazának és az egyháznak egyaránt. Utána felolvasták a kör távollévő elnökének Béri Zsigmondnak gyönyörű szavakkal megirt, szeretettől, melegségtől áthatott levelét, amelynek egyes részeit vezércikkünkben is leközöltünk. Jó magamnak a szemében is megjelentek a könnyek, amelyeket úgy titokban igyekeztem palástolni, mosolyt erőltetve magamra, de hiába, nem sikerült, amikor láttam, hogy változnak el szinékben azok az erőtől duzzadó, munkás emberek, akiknek szivét oly lággyá, oly fogékonnyá tudta gyúrni Béri Zsigmond rövid 5 és fél éves munkálkodása alatt, hogy búcsúlevelének hallatára nem maradt szem szárazon. Lelkileg ott voltunk nála és ő hisszük, hogy szintén itt időzött. Még mindig a levél hatása alatt állottunk, amikor Tomor Antal titkár, megtette évi jelentését. Majd O. Németh József pénztárnok és Szabó István háznagy terjesztették elő számadásaikat, melyeket a közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Keresztes Gyula ellenőr a jövő évi költségvetést állította össze nagy gonddal és szakértelemmel. A kör május elsejétől kezdve új, tágasabb, kényelmesebb helyiségbe költözik át. Az ezáltal előállott beruházások, részben pedig a jóval magasabb iakásbér újabb terheket ró a körre, amelyeket csak abban az esetben bir fedezni, ha az eddigi 2 koronás tagdijakat 3 koronára emelik fel. Méltó volt az egyöntetűség, lelkesedés a verte. Irigyli a boldogságomat; feleséged szeretne lenni. Esküdjél meg, hogy sohasem veszed el!« Rögtön megesküdtem, aztán — kiszenvedett. Az idegen itt egy pillanatra elhallgatott. Tragikus elbeszélése igen lekötötte a figyelmemet s szivem mélyéig megrendített. Majd így folytatta: »Uram, nem tartom szükségesnek fájdalmamat apróra leirni. Zoé belépett nyakon ragadtam s az ágy közelébe vonszolva, szembesítettem holt nővérével. »Nyomorult — kiáltottam — nézd mit miveltél! Tudok mindent«. Térdre esett előttem, megvallotta bűnét s az egész dolgot azzal mentegette, hogy szerelmes belém. »Nem szolgáltatom ki magát a biróságnak — mondám — mert nem akarom tönkretenni családjának jó hirnevét, hiszen most már én is tagja vagyok ennek; szegény szülei belehalnának. Önnek el kell távoznia! Többet ne akadjon utamba, mert különben . . .« »Megígérem, hogy elmegyek — felelte. Soha többet nem látnak«. Másnap holtan találtuk ágyában: megmérgezte magát. A két nővér rám hagyta összes vagyonát«. Az idegen itt ismét megállott. A dráma fokozódott, érdeklődésem fokról-fokra nagyobb lett: egyre inkább megrendültem. Kisvártatva így folytatta: »Azt hittem, ezzel mindennek vége: Zoé meghalt, halála után csak én magam tudtam a szörnyű titokról; de nem gondoltam az öreg háziorvosra«. A temetőből visszajövet vállamra ütött. »Gróf úr, — mondta — gratulálok, nagyszerűen kezeli a mérget!« »Mit akar ezzel mondani, uram ?« »Hogy mit akarok mondani?! Nagyon egyszerű a dolog: ön épen olyan jól tudja, mint én. Uram, a pöre nagy port fog felverni. Miről már neje halála óta gyanakodtam, arról ma megbizonyosodtam. Vegyileg elemeztem annak az üvegnek a tartalmát, amelyet sógornője rnegmérgezésénél használt«. »Hogyan? ön ilyen dologról meg engem vádolni ? Megmérgeztem volna azt az asszonyt, akit imádtam? S ugyan miért?« A doktor gúnyosan mosolygott. »Nézze csak kérem, — mondá — kinek válik javára ez a bűntény? Önre szállott mindkét áldozatnak az öröksége. Különben is ez nem tartozik rám, a birái előtt majd kimagyarázhatja magát.« Ezek a szavak egészen lesújtottak. (Vége köv.) körhöz, amellyel a felemelt tagdijakat minden ellenvetés nélkül megszavazták. Igaz, hogy ehhez nagyban hozzájárult Keresztes Gyula ügyes előadása, amellyel a költségvetés minden egyes tételét megokadatolva állította a közgyűlés elé. Végül Kelemen Krizosztom ügyvezető elnök, a maga és tiszttársai nevében megköszönte az eddigi bizalmat, a megbízatást ismét visszatette a közgyűlés kezébe. A közgyűlés harsány éljenzés között választotta meg elnökének újólag Béri Zsigmond most komáromi, de -— reméljük •— a közel jövőben ismét pápai bencés tanárt; ügyvezető elnökének pedig Kelemen Krizosztomot, lapunk jelenlegi főmunkatársát, aki a lelkes közbizalom előtt meghajolva, a megbízatást újólag elfogadta. Szeretettel marasztalta úgy az elnök, mint a közgyűlés Szabó István háznagyot, aki három éven át volt hűséges gondozója a tagok közötti egyetértésnek és szeretetnek, mely idő alatt a kör osztatlan bizalmát, szeretetét érdemelte ki. Először hallani sem akartak távozásáról, de végre saját maga által előadott nyomós okokat mérlegelte a közgyűlés és sajnálattal búcsúzott el a derék háznagytól. Az O. Németh József bácsi is olyan valamit akart mondani, hogy a pénztárnokságot már megelégelte, de a közgyűlés még szóhoz sem engedte jutni és így csendes mosollyal az ajkán kénytelen volt belenyugodni a megmásíthatatlanba. Társelnöknek újólag Somogyi Józsefet választották meg, aki mellett parázs tüntetést rendezett a közgyűlés, amelyet Somogyi József meghatottan köszönt meg. Háznagynak Mészáros Istvánt választotta meg a közgyűlés, akit néhány talpraesett szóval Szabó István volt háznagy iktatott be a hivatalába. I. titkár: Tomor Antal, II. Kernya Jenő, pénztáros: O. Németh József, ellenőr: Keresztes Gyula, 1. háznagy: Mészáros István, II. Mórocz István, I. könyvtáros: L. Németh István, II. Csépi János. Választmányi tagok: Kalmár Károly, Blazovich Jákó, Niszler Teodóz, Flóri Oszkár, Tomor Árkád, Zsilavy Sándor, Széptóth János, Keresztes István, Polgár Sándor, Hekler János, Szalai József, Füstös József, Polgár Mihály, Gyöpi István, Szekeres József, Török Antal, Máté Ferenc, Szalai István, Horváth Antal, Mórocz Mihály, Polgár József, Farkasdi István, P. Németh Mihály, Mórocz Antal. Póttagok: Babják János, ifj. Németh József, Orbán Mihály, Maradics József, itj. Polgár János. Számvizsgálók: Mátrai Guidó, Babják Ferenc, Szabó István, Ferenczy Antal. Vigalmi bizottság elnöke: László Mihály. A tisztikar kijelölése után egyhangú lelkesedéssel választották meg gr ói Esterházy Pált a kör diszelnökéül és grót Esterházy Sándort a kör disztagjáúl s erről a magasrangu diszelnököt és disztagot táviratban értesítette a közgyűlés. Üdvözlő táviratot küldöttek még báró Hornig Károly biboros megyéspüspökünk őeminenciájának és a kör szeretett elnökének Béri Zsigmondnak. Gróf Esterházy Sándor a következő távitatban köszönte meg a kör bizalmát: »Felette megtisztelő bizalmukat hálás szívvel köszönöm. A disztagságot örömmel elfogadom s a mélyen tisztelt közgyűlést szívélyesen üdvözlöm. Esterházy Sándor«. v