Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-10-26 / 44. szám

4. PAPA ES VIDÉKE. 1913 november 16. györgyi Ignác titkár, a későbbi elnök, az egyesülés módozatait is ismerteti. Dec. 17-én ünnepe van az egyesületnek. Eltávozó elnökének arcképét leplezi le meleg, családi ünnepély keretében. (Folytatjuk). KRÓNIKA. Xíyári álom. Tetszik tudni, ilyen is — volt. Ma már azonban oda van a nyárnak tüze, ragyogása s az álom is veleszállt. Fölébredtem, akárcsak a száz éves álomba merült csipkerózsa, kit visszaadott az életnek egy deli királyfi édes csókja. Kidörzsölöm az álmot, a szempillám rebben s úgy érzem, fény gyúlad ki az arcomon. Közeledő lélek lépése dobban. Valaki (a »Dichter«!) akarómat fogja: —- »Öreg! elég volt a heverő játékból s a tétova lágyságból. Fogd meg ismét a pennát« 1 Én haptákba állok s fuvalathalkan zümmögöm a fogadalmat: »Feszül bennem megtenni akarása Megdöbbentő, kibírhatatlan szépnek«, Suta Gőg. Az íróasztalomon fehér papiroslap. S e fehérségre mindjárt ezen első alkalommal íekete árnyat vet egy otromba ostor. Az ablaknál állok. Búskomor felhők szállnak el a város fölött s tört szívvel lejti táncát az őszi szél. Szekerek robogása, az élet lobogása, harmoniátlan zaj hallszik fel a szobámba. Alattam, hol az utcák összefutnak, néhány kis gyerek tipeg-topog a kocsiúton. S im egyszerre, a szemem kitágul, a szivem megdobban s a vér szökkenve a homlokomnak árad. Nagyúri hintó jön robogva. Egy fiatal uraság maga hajtja a lovakat. Néhány erélyes szó a bakról s a gyerekhad, mint a kis csibék, széjjelrebben. A másik pillanatban azonban kígyózva tekergődzik az ostor a légben s mérgesen csap le a járdára menekült szegény fiúra. A hintó tovarobog a »cuki« felé, az utca népe meg aggódva siet a csapzott hajú gyerekhez, aki fel-felveti könnyes, szőke pilláját s némán kérdi: — »Mit vétettem én«? Fekete keztyüs volt az ostorzó kéz, fekete, érdes a szív. Hej! ha majd fölserdül az a kis ártatlan és zátonyoktól horzsolt, föltört lelke nem tanul meg tűrni, higyje el, Uraságod, az ő harcos, verekedő öklétől csak a gyáva tovarobogás menti meg akkor is. Krónikás. HÍREKHivatalos látog-atás. Thuróczy Kornél kir. tanácsos az irgalmasrend tartományi főnöke Piszter Aurél áldozár-titkár kíséretében hétfőn délután városunkba érkezett. Az irgalmas rendházban megtartott hivatalos látogatás befejeztével szerdán Budapestre tért vissza. — Választmányi-ülés. A belvárosi Kat. Kör választmánya pénteken 6 órakor gyűlést tartott a kör nagytermében. Teli Anasztáz dr. elnök szívélyes szavakkal üdvözölte a választmány megjelent tagjait és a gyűlést megnyitotta. A mult gyűlés jegyzőkönyvét hozzászólás nélkül hitelesítették. Tárgyalták a felsővárosi Kat. Kör átiratát, amelyet egy-két lényegtelen módosítással magáévá tett a választmány. A pince villanyfelszerelésével Horváth József műszerészt bízták meg, tekintettel, hogy költségvetése 12 koronával olcsóbb, mint a városi villanytelepé. A kat. nagygyűlésre Kalmár Károly társelnököt küldte ki a bizottság. Fülöp Józsefet a rendes tagok sorába felvették. A biliárdasztal eladása ügyében megbízta a választmány Kalmár Károly társelnököt, hogy lépjen érintkezésbe a mezőkövesdi egyesülettel es a tárgyalás eredményét terjessze a választmány elé. — Elutasított v. képviselők. A bordélyházak ügyében 40 képviselő aláírásával kérvény érkezett a v. tanácshoz, melyben rendkívüli közgyűlésnek összehívását kérték. A tanács a szervezeti szabályzat 6. §-ára hivatkozva, — melyszerint a rendkívüli közgyűlés összehívásához 44 képviselő aláírása szükséges, — megtagadta a kérésüket. Sőt mindjárt meg is fenyegette őket, hogy ha a közgyűlés ez ügyben máskép határozna, az ebből származó anyagi károsodásért a felelősség őket terheli. Erre azt mondhatjuk: ha a tolvaj megszorul, ő maga kiabál legjobban rendőrért. Ebben az ügyben is nem a képviselőtestület, hanem a tanács járt el szabálytalanul és így az ódium sem a képviselőkre, hanem a tanácsra háramlik. — Lapfelügyelőbizottságunk ülése. Lapfelügyelőbizottságunk igen szépen látogatott ülést tartott a mult csütörtökön Kalmár Károly elnöklete mellett. A mult gyűlés jegyzőkönyvét felolvasás után hitelesítették. Zsilavy Sándor, lapunk felelős szerkesztője beszámolt veszprémi útjáról, amely fényes eredménnyel járt, amennyiben a helyszínén szerzett közvetlen tapasztalatai szerint a főtisztelendő székeskáptalan a legnagyobb érdeklődéssel és jóindulattal viseltetik lapunk iránt, aminek bizonyságára mindnyájan megrendelték lapunkat. A bizottság jóleső örömmel vette tudomásul és a főtisztelendő székeskáptalannak jegyzőkönyvileg fejezte ki háláját és köszönetét a tapasztalt jóindulatáért. A negyedévi számadásokat november első felében ejtik meg. A bizottságba egyhangúlag beválasztották lovag Kriszt Jenő, esperesplébánost. A budapesti kat. nagygyűlésre Zsilavy Sándort, lapunk íelelős szerkesztőjét küldte ki a bizottság. Lapunk fokozottabb érdekességtételére több indítvány hangzott el, melyeket a bizottság is magáévá tett. Végül felhatalmazták az elnököt, hogy 20 korona összeg erejéig egyes sürgős esetekben, — ha már a bizottság összehívása nem volna lehetséges — utalványozhat a lap pénztárából. — Szépen söpörnek ! De csak a nótában söprik olyan szépen, bájosan a pápai utcát, egyébként azonban nagyon silányan megy nálunk a seprés. Sem a város, sem a háztulajdonosok — egy-kettő kivételével — nem sokat törődnek az utcák és a házak előtti járdák tisztántartásával. Pedig még melegiben van a rendőrkapitányi hivatal szigorú rendelete, hogy a háztulajdonosok kötelesek a járdákat — szigorú büntetés terhe mellett — mindennap reggel 7 óra előtt tisztára elsöpretni. Vannak, akik elsöpretik, de még többen vannak, akik fittyet hánynak mindenféle rendeletnek. Pedig még melegiben van a kiadott parancs! Mi lesz később, ha egy kissé feledésbe megy? — Állami óvóda. Dr. Czapáry László ciszt. r. plébános búzgólkodására Nagytevelen a községtől felajánlott telken kisdedóvódát építtet az állam. A még jórészben németajkú lakósság magyarosodását nagyban előfogja segíteni e kisdedóvó. — Vallásos Polgárok! Tihozzátok szólunk valláserkölcsi alapon álló polgárok^ tihozzátok, mindnyájatokhoz, szülők, kik szeretitek gyermekeiteket! Ne feledjétek, ha hitet, erkölcsöt, tisztaságot, becsületet, szóval mindent, ami szent a jobb lelkek előtt, kihagytok tépetni édes gyermekeitek szívéből, akkor hiába küzdőtök, verítékeztek, hiába kuporgattok értök, hiába hagytok egy kis vagyonkát számukra örökségül! Hiába! Nem fogják megbecsülni sem vagyonukat, sem szüleiket, sem Istenüket, sem hazájukat, legkevésbbé pedig önmagukat! Menjetek ki késő délutánokon a Bástya-utcába, meg a vele párhuzamos Korona-utcába, meg fogjátok majd látni, mint öntik méhkas-módjára gyermekeiteket egyik felől a zsidó iskolák, másik felől az apácazárda. Meg fogjátok látni, mint rajzik, hullámzik, játszik el az az ezernyi gyermek e két hatalmas utcán: benyomásokra, tapasztalatokra éhes, kíváncsi gyermeklélekkel. Oh, és ti a modern erkölcs rikító s előttük kerülhetetlen hirdetőjéül bordélyházakat hagytok emelni ártatlan szemük elé!? Nem polgártársak, bízunk emberségtekben, hogy diadalra juttatjátok a gyermekeitek boldogságáért megindult küzdelmet! — Cipőgyár. Löwenstein J. és Fia cég ajánlatot adott be a városhoz, melyben 30 ezer koronát igér a városmalomért, ahol cipőgyárat óhajtana létesíteni. A tanács elfogadásra ajánlja a közgyűlésnek Lövenstein cég ajánlatát azzal a kikötéssel, hogy egy éven belül köteles a cipőgyárat berendezni és a malom melletti uszodát továbbra is köteles megtűrni. Nem tehették volna-e ezt meg a mi iparosaink közösen ? Szövetkezet utján igen szépen megalapíthatták volna a cipőgyárat, amelyhez gépberendezést esetleg még pénzsegélyt is igen könnyen nyerhettek volna a minisztériumtól. Gondolják meg jóit Talán még nem késő, ha nem halogatják az időt. Saját existenciájukról van szó, melyet egy cipőgyár csak még jobban megrongálhat. Vegyék kezükbe az ügyet azok, akik erre hivatottak. Újólag hangsúlyozzuk: még most nem kés6 ! — A városi leányegylet ez évi első előadó ülését f. hó 26-án, ma délután 5 órakor tartja báró Eötvös József emlékének szentelve. Műsor: 1. Liszt »Rossignol«,-zongorán előadja Schischa Ilona. 2. Eötvös Józseftől »Búcsú«, szavalja Szabó Imre. 3. »Emlékezés Eötvös Józsefről«, felolvassa Sándor Pál. 4. Eötvös Józseftől »A zászlótartó«, szavalja Tegyei Terus. 5. Hubay Jenőtől »nocturne«, hegedűn előadja Szépházy Erzsike, zongorán kiséri Révész Arnoldné. — Hadd vesszenek! A londoni magyar egyesület segélyt kért a városunktól. Kapott? Szépen kapott! Nekünk ilyenre nincs egy garasunk sem. Mit törődünk mi idegenbe szakadt véreinkkel? Hadd vesszenek! Jóllehet a nevezett egyesület ott a messziségben, idegen földön talán sokkal nagyobb missiót teljesít a magyarok között, mint idehaza akárhány egyesület. — Stájgerol a város. A m. kir. faiskola által birt területet holdanként 10G koronáért hajlandó csak a város bérbeadni,, mivel a nevezett telek közelében építendő vasútállomás miatt a telkek ára alaposan felemelkedett.