Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-01-26 / 5. szám

1913 január 26. PAPA ÉS VIDÉKE. 3. Nem akarom jelen soraimmal a gyöngéd nemet megint »szekírozni«, csak azon aggodalmamat fejezem ki, hogy hova-tovább az esztétikában is eró'sebb lesz az a kis pörgő nyelv a hatalmas, széles vállaknál. Valamikor a nemes férfiszépség volt a nőknek gyönge oldala, ma a világ legkiállhatatlanabb figurájának tartják a belvederi Apollót és a csúnya, visszataszító külsejű, de »érdekes« férfit emelik a női izlés piedesztájára. A divatos irónők halovány, félkezü, púpos torzszülötteknek rajzolják regényhőseiket s a mai férjvadászok is szószerint veszik azt a közmondást, hogy a férfi szép, mihelyt egy gondolattal szebb az ördögnél. Ne gondolja senki, hogy talán mesélek. Kockás skót szövet és futurista kalap. A »Nemzeti Szalon« barátságos termeiben fokozódó érdeklődés mellett derűs kiállításokat rendeznek a globista, kubista és futurista festők, akik kis körökből, kockákból és egymáson táncoló tarka színekből építik fel alakjaikat a vásznon. A kubista festők gyöngéd rajongói nagyon felkapták Pesten a skót kockás szövetet. Most meg az a hir járja, hogy az első napsütéstől ragyogó tavaszi napokon ott pompázik majd hölgyeink fején a — futurista kalap, mely nem köti magát sem formához, sem anyaghoz. Lehet szalmából, posztóból, szőrből; viselhetni előrecsapva, oldalt vagy a konty tetején. A fődolog a szinek sokasága, izlésgyilkoló öszsze-visszasága. A virágnak, tollnak, szalagnak, kalapgyümölcsnek legalább is egy tucat szint kell reprezentálnia s nem lesz divatos az olyan asszonyi fej, melyen túl nem kiabálja egymást a málnapiros, fűzöld, tojássárga, püspöklila, kőszürke, bíborvörös stb. Érdeklődéssel várjuk, hogy a női esztétika ezen legújabb hajtása megtetszik-e majd a pápai szépeknek is. Krónikás. HÍREK— Új apát. A király dr. Hanaiter Árpádot kinevezte vásárhelyi apáttá. Ezen legmagasabb helyről jövő, magas kitüntetés igazi érdemet jutalmaz. Elismerése ezen kitüntetés azon érdemeknek, miket a nagyműveltségű s buzgó pap, mint a Szent-Imre-kollégium igazgatója, szerzett a reá bizott ifjúság nevelése s vezetése körül nagy pedagógiai tudásával és érzékével, odaadó ügybuzgalmával. Hanauer Árpádot nem a külső szereplés káprázata ejtette meg. Hiú dicsőség vágya nem fér páratlanul nemes szerénységéhez, igazi papi jelleméhez. Mindenkor a bensőre, tartalomra, kötelességének lelkiismeretes teljesítésére helyezte a súlyt. Kinek alkalma volt látni a Szent-Imre-Kollégium hatalmas, új palotájában uralkodó rendet, tisztaságot, az ifjúság vidám jókedvét, boldog megelégedettségét, az erkölsi nívó emelkedését, az csak őszinte örömmel veheti Hanauer előkelő kitüntetését. Őszinte örömmel vesszük annál is inkább, mert Hanauerban városunknak, városunk köztiszteletben és közszeretetben álló családjának fiát érte jól megérdemelt kitüntetés. A kitüntetettnek és a kitüntetett boldog édesanyjának szivünk mélyéből gratulálunk. — Iskola látogatás. Vértessy Gyula dr., vármegyénk kir. tanfelügyelője, a inult hét elején városunkba érkezett és több tanintézetet meglátogatott, köztük a kat. és ref. tanítónőképzőket. — Búcsúzás. Tudattuk a mult számunkban, hogy Szentgyörgyi Ignácot megyéspüspökünk Őeminenciája kinevezte külsővati plébánossá. Az új plébánosnak oly hirtelen kellett távoznia, hogy fizikai ideje nem volt a búcsúzásra, azért ismerőseinek és barátainak ezúton mond szives Istenhozzádot. — Városi közgyűlés. Városi képviselőink közgyűlése január hó 27-én d. u. 3 órakor lesz. — Felolvasó-estély. A mult vasárnap este 6 órakor a Felsővárosi Kat. Olvasókör-ben népes összejövetel volt. Az ügyvezető elnök a legnagyobb elismerését fejezte ki afölött a tiszteletremélió érdeklődés és valóban példás összetartás fölött, mit a kör tagjai és elvbarátai a legutóbb lefolyt iskolaszéki választások alkalmával tanúsítottak. Meleg szavakkal buzdította a kört a további, lelkes kitartásra és harmonikus egyetértésre. Majd Józsa Ferenc szavalta el lobogó lelkesedéssel Szelényinek hazafias, gyönyörű költeményét: Rákóczi-it. Utána az ügyvezető elnök szabad előadást tartott a szociálizmus mibenlétérői, terjedésének okairól, a keresztény szociálizmus és a szociáldemokratizmus közötti különbségről. Rámutatott azon módokra, melyekkel segédkezet nyujthatunk a szociálizmus jogos követeléseihez, de egyúttal a szociálizmus azon tanaira is, mik csak mint lehetetlen ábránd az izgatás eszközeit alkotják. Az estét Barbarits Lajos kedves és sikerült, tréfás szavalata zárta be. — Az ipariskola felügyelőbizottsága ma ülést tart, amelyen Egressits János lemondásával a tanonkiskolánál felszabadult órákra választják meg a tanerőket. A gyűlésen Vértessy László kir. tanlelügyelő elnököl. — Kegydij. Néhai Fodor István rendőrbiztosunk özvegye csekély nyugdijából nem képes fenntartani magát. Kérvényt adott be a városhoz, hogy némi kegydijat biztositson a minimális nyugdija mellett. A tanács az özvegy kérelmét a képviselőtestület elé terjeszti. Nincs okunk kételkedni, hogy a képviselőtestület méltányosan intézi el a kérelmet. lyel, mint az előbbi a rokonok jelenlétében mutattak be az isteneknek áldozatot és azután nevet adtak a gyermeknek. Sokszor a nagyanya nevét, vagy valamely nőrokon nevét, de sokszor valamely lelki szépséget választottak ki és ezt használták tulajdonnévül. Ezen esetben lelkükben az a vágy égett, hogy az a szép lelki tulajdonság lehetőleg teljes fokban meg legye n a név viselőjében. Mint Aspasia — szeretetre méltó; Alkestis — bátor; Hypatia — fenséges (jellemű). Ezután a kis gyermek bekerült a gyermekszobába. 6-—7 éves korukig együtt növekedtek fiúk és leányok az anya felügyelete, gondozása alatt. Itt hangzott el a sok szebbnél-szebb bölcsödal, akár csak napjainkban. A ringó bölcsőt régebbi időben nem ismerték, bár Kr. e. 300 körül egyik nagy bölcselőjük már erősen sürgeti, hogy a gyermekeknek sok mozgásban legyen részük, azért használni kell a ringó bölcsőt, hogy a gyermekszoba olyan legyen, mint a tengeren járó hajó; mert a gyermek hullámzó lelkületét csak külső, erősebb mozgással lehet ellensúlyozni, megnyugtatni. A 3—6 évig terjedő időt a játékok idejének tartották. A gyermekek játékszerei közül is megemlítek néhányat. Első helyen a csörgőt, melyet a görögök igen szerettek és görög találmánynak tartottak. Sok apró csecsebecse, amelyeket a kicsinyek a rokonoktól kaptak. A leányoknak kedves játékaik voltak már a görögöknél is a babák, melyeket agyagból, fából, esetleg csontból készítettek. A labdázás, csigázás, karikahajtás, szembekötősdi, fogócska stb. csak olyan elterjedt játékok voltak, mint akárcsak a mai gyermek életében látható. Nem hiányoztak a mesék sem. És mintha csak ma hallanánk a komolyabb embereket, sok görög bölcselő hevesebben szembeszállt azon szokással, hogy a gyermekek fejét mindenféle rémmesékkel tömték meg; elitélték a dajkák azon eljárását, hogy mindig ijesztgetéssel akartak hatni a gyermekre. A vallással, állatokkal összefüggő mesék már tanulságosak, a gyermek képzeletének fejlesztése miatt hazznosak is voltak, de Platón az elmélyedő bölcs még ezeket is elitélte, mert szerinte az első életkorban »formálódik a jellem s alakul ki az a bélyeg, melyet minden egyes gyermekre rá akarunk nyomni.« Ilyen körülmények között pedig óvakodnunk kellene, nehogy a gyermek olyant halljon kis korában, amiről később egészen ellenkező meggyőződést kell szereznie és így esetleg az igazságba vetett hite rendüljön meg a gyermeknek. Az anya gyermekére elsősorban a jó szóval és a jó példával igyekezett hatni. Arra törekedtek a szülők, hogy együtt tegyék gyermekeiket jókká. Szemük előtt tartották, — ami jellemző a nő helyzetére vonatkozólag — hogy a gyermekben kiíejlődjék a szülők iránti szeretet, még pedig nemcsak az atya iránt, hanem teljesen egyenlő mértékben az édesanya iránt is; sőt Aristophanes vígjátékiró a »Felhők« cimü vígjátékában az anya iránti kegyetlenséget sokkal nagyobb gonoszságnak nevezi, mint az apának megverését. Ha arra gondolunk, hogy nemcsak a nemesérzésü Platón, hanem még a semmi komolyságot nem tanúsító Lukianos iró is minden nemesebb műveltség legfontosabb alapjának nevezi a családi nevelést és ha a családi nevelés jórészt az anya vállaira nehezedett, akkor érthetjük, hogy Aristoteles bölcselő nagyon sürgeti, hogy 7 éves koráig a gyermeket épen az édesanyja nevelje, mert senki sem tud oly ügyesen és sikerrel előredolgozni a későbbi tanítónak; másrészt ért-