Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-09-21 / 39. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1913 szeptember 21. Kórházügy. Mészáros Károly polgármester a kórházalapra felvett háromezer korona törlését javasolta, tekintettel a küszöbön levő állami közkórház létesítésére, amelyhez a városnak úgyis tetemes összeggel kell hozzájárulnia. A minisztérium vagy elfogadja a már rendelkezésre álló 40—50 ezer koronát, melyet a város felajánlott, vagy nem. Ha igen, akkor kár lenne a 3 ezer koronáért, ha nem, akkor ezzel az összeggel úgy sem segítünk. Lőwy László dr. erélyesen követelte a 3 ezer korona bennhagyását. Varga Rezső egyáltalában nem tartja helyesnek az olyan szekér után való kapaszkodást, amely nehezen, vonakodva, vagy egyáltalában nem vesz fel bennünket. Semmi szükségét sem látja egy ujabb kórház felállításának, amikor Pápán már van kórház 47 ággyal. Lépjen érintkezésbe a város az irgalmasrend főnökével, aki több mint valószínű kevesebb hozzájárulással is hajlandó lesz a mostani kórházat 100—120 ágyas modern kórházzá átalakítani. Minek nyaggassuk ezt a kérdést hónapokon, talán éveken keresztül, amikor a magunk körében is megoldhatjuk. Nem kell attól idegenkedni, hogy a nevezett kórház történetesen katolikus kézen, hozzá még szerzetesek kezén van. Az irgalmasrendnek Magyarország közegészségügyi terén múltja van, amely mult erős reménnyel tölthet el bennünket, hogy városunk közegészségügyét mindnyájunk megelédésére szolgálták eddig is és szolgálni fogják fokozottabb mértékben a jövőben is, ha a város nem mellőzi őket. Steinberger Lipót és Sarudy György szintén a 3 ezer korona kihagyása mellett szólaltak fel. Hoffner Sándor dr., Kende Ádám dr., és Győri Gyula dr. Lőwy László indítványát pártolják, nem egyszer heves kifakadások keretében. Vita bezárása után emelkedett szólásra Domonkos Géza dr., akinek a közgyűlés nagy zaj közepette engedte meg a vita bezárása utáni felszólalást. Mint az irgalmasrend kórházának képviselője erkölcsi kötelességének tartja a közgyűlést egyről-másról informálni. Míg arról volt szó, hogy a város a már meglevő tőkéjével juthat állami közkórházhoz, addig nem tartotta illendőnek, — nehogy hazabeszéléssel vádolják, — felszólalni, de most, mikor látja, hogy — Tábornok ur, kár lenne az életéért. Görgei ránéz az ő szúró, átható tekintetével, aztán a gróf felé fordítja a lovát. — No, ha ön azt hiszi, hát menjünk. Én eleget láttam. Zichy előre bocsátotta a tábornokot, aztán ő is megfordította a lovát. Mindkettő megpörgette a sarkantyúját s a két paripa elvágtatott. E pillanatban eldördült a kartácsra töltött ágyú és apró szilánkokká forgácsolta a hidlásfőt, ahol egy pillanattal előbb még Görgei és gróf Zichy állottak. A csatatéri párbaj véget ért. Görgei ellovagolt a viz partján. Zichy mindenütt nyomábán. És amint a golyók a vizbe hullva, sustorgó hullámokat vertek, ugy tetszett Görgeinek, mintha árnyak jelentek volna meg a vizén, mintha ott hullámzanek előtte a csepelszigeti bitó s a rajta vergődő áldozat szederjes ajka ezt lihegné: — Tovább birtad, mint ő, itt is te győztél. Zichy Pál gróf e rettentő párbaj óta csodás tiszteletet és ragaszkodást tanúsított Görgei iránt. Elégtételt kapott, az istenitélet döntött. Görgei ott állt egy negyedóráig a pokol izzó tornácán és várta a halált. De Isten nem küldte el érte, mert vétek nélkül való volt. tekintélyes összeget kell még azon felül is fizetni a városnak, nem hallgathat. Teljes objektivitással tárgyalja a kérdést. Kijelenti, hogy az irgalmasrend főnöksége, ha a város érintkezésbe lép vele, hajlandó a meglevő kórházat a kívánalmakhoz képest átalakíttatni, ami a városra közelsem ró akkora terhet, mintha az állam állít fel közkórházat. Domonkos Géza felszólalása, érvelése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a közgyűlés 33 szavazattal 21 ellenében törölte a háromezer koronát. Hitközségek segélye. Régi nóta, régi ének hangzott el a hitközségek segélyezésénél. Évről-évre elmondja Halász Mihály, hogy állami iskolákról kell gondoskodni és a segély megvonásával rá kell szorítani a hitfelekezeteket, hogy iskolájukat adják át az államnak. Támogatják őt ebben a demokrata elvtársak és a sakk titkos tagjai. Győri Gyula szintén a megvonás mellett érvelt. Mig a segély megadása mellett Bülitz Ferenc, Varga Rezső, Baldauf Gusztáv és Sarudy György szólaltak fel. Végül még Teli Anasztáz dr. mondott igen szép beszédet, melyben erősen hangsúlyozta, hogy a város azzal, hogy a hitfelekezeteknek évről-évre megadja a segélyt s különböző hitfelekezetek közötti békét és türelmességet hathatósan pártolja s elősegíti. A higgadt érvelésen nyugvó beszéd hatása alatt állott még a képviselőtestület, amikor 4—5 kivételével megszavazta a felekezetek segélyét. A költségvetés hátralevő részét minden módosítás és hozzászólás nélkül elfogadták Kissebb ügyek:. A Tompa Mihály-utcát a vasúti vámköteles utak közé pótlólag felvették. Az 1904. évi legtöbb állami adót fizető városi képviselők kiigazított" névjegyzékét a kiigazító bizottság beterjesztette, melyet a képviselőtestület egyhangúlag tudomásul vett. Ujabb közgyűlés napirendjére tűzték ki a Németh István és Graf Ödön-féle házak megvételét, Weisz Adolf Anna-téri házának kisajátítását és Stolezer Imre műépítész ajánlatát Színház. Színházunk sírba fektetett egy népszínművet. Bokor józsef »Gyerekasszony «-a részesült ebben a nagy szerencsében. Nincs mit sajnálkozni rajta. Már egyszer megírtam ezen a helyen, hogyha eddigi utján halad tovább a népszínmű, mihamar kipusztul. Bokor József nem reformátori tehetség, sőt nem is drámaíró. Az ő tehetsége merőben theátrális, kimerül egy banális mese szerkesztésében, régi motívumok összeállításában, néhány csattanóban és néhány ellentétben. Témát megragadni és alakítani nem képes. Szivesen üdvözölnénk azt a paraszt- vagy polgári drámát, mely Ludvig Ottó vagy Hebbel tehetségével szólaltatná meg a nép alak- • jait s rajzolná meg a milieut, melyben ez alakok élnek. A cafrangban azonban nem telik kedvünk. Hol van csak egy népszínművünk, mely a magyar parasztot a maga eleven valóságában mutatja be s lelki világából nem hazudik el semmit ? Talán a Török biró uram lenne az a »Piros bugyellárisból ?« Ne higyjük, hogy ezt az alakot megfogja teremteni egy úgynevezett népszínműíró. Ilyett csak nagy költök tudnak. A muzsikus Millerhez egy Schiller kellett, a főerdészhez egy Ludvig, az asztalosmesterhez egy Hebbel. Színpadunknak úgyis nagy, gyökeres hibája, hogy sekélyes. Ügyes színműíróink voltak szép számmal, drámai nagytehetség csak egy Katona József, azt is csirájában sújtották meg az áldatlan viszonyok. A szindarabgyártás nem viszi előre irodalmunkat, ne is becsüljük túl az értékét. Ne áldozzuk föl hangzatos jelszavaknak az igazi esztétikai érzéket. Ne sajnáljuk, ha népszínműveink sorra buknak, s legyünk meggyőződve, ha jön népszínmű, mely a sallangon kívül egyebet is fog hozni, az nem szenved hajótörést a publikum közömbösségén. * Pénteken Hajó Sándor »Lakájok« c. 3 felvonásos vígjátékát adták meglehetős telt ház előtt. Értelmetlen, zavaros és érdekesség nélkül való darab. Színpadra visz az író egy egész lakáj társaságot, amelynek minden egyes tagja korcsember, roskatag, hiú. Mind az, amit emberei tesznek oktalan és nevetséges, de ő ezt nem tudja sem mulatságosan, sem ironikusan lölfogni, mert mindegyikben ő szólal meg subjektiv novellastílusban. Ilyen félemberek megrajzolásához egész iró kell. Igazságtalanság volna azonban megemlíteni, hogy van Hajó Sándornak egy kvalitása, amely előnyösen különbözteti meg kollégáitól. Bármily unalmas, bármily szellemtelen is egy-egy jelenete, a szerző mindig előkelő és ugy viseli magát, mintha szellemes s érdekes volna. Két jól megrajzolt alakja van, Miska, a molnárinas (Csóka F.) és Mariska, a komorna (Rózsahegyi Ilona). A többiek mind hazugak és nem az életből vett lények. A szereplők közül különösen Harsányi Gizi érdemelte ki elismerésünket a legteljesebb mértékben. Jeanette szerepe kemény feladatok elé állította, amelyet könynyedén játszott meg. Különösen neki, Rózsahegyi Ilonának, Csóka Józsefnek és Fodor Oszkárnak kössönhető, hogy a' darabban némi szórakozást talált a közönség. Szerdán megismételték a darabot nagyon is megcsappant érdeklődés mellett. Szombaton »A cigányprímás« csinált telt házat, ami nem annyira a darabnak,, mint P. Bihary Böskének (Sári) köszönhető, aki ebben a szezonban ez alkalommal lépett fel először. A szerepet, melyet kreált, mintha csak neki irták volna. Temperamentumos játéka tele volt bájjal, gyönyörű, csengő: hangján előadott énekei pedig tűzzel, elevenséggel. Művészete igaz, egyszerű, olcsó fogások nélkül való. A viharos tapsokat méltán megérdemelte, csak az a kár, hogy oly ritkán szerez színházunknak ünnepnapot. A többi szereplők a régiek, akik lehet mondani kivétel nélkül dicséretesen megállták helyüket.. Vasárnap d. u. az »Aranyeső«-t, este pedig Bokor József »Gyerekasszony« c. népszínművét adták félig telt ház előtt. A közönség elég jól mulatott a pongyolaelőadáson,, de lehetetlen volt észre nem venni, hogy a népszínmű, legalább eddigi formájában immár lehetetlenné vált. Semmit sem akarok elvitatni azok tehetségéből, akik e műfajt meg.