Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-09-14 / 38. szám

Vili. évfolyam. Pápa, 19*3* szeptember 14. 38. szárr.. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör es a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár; Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 Egyes szám ára 26 fillér A lap megjelenik minden vasárnap. K. A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süie Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajn óczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A „Világ

1" korai öröme. Bizonyos kárörömmel, diadal mámorosan adta tudtára a »Világ« mindeneknek, akiket csak illet, hogy P. Bangha nincs többé! Nem ugyan az élők sorából, — mint szerette volna, — hanem egyenlőre Angolországba távozott, még pedig szerinte örökre. Hát neki ez is valami! Csakhogy egy kissé korai volt a »Világ« berkeiben a halotti tör. Bangha visszajön, még pedig szeretjük hinni, a legjobb egészségben, hogy folytassa tovább, megkezdett hatalmas munkáját, amelyen hajótörést szenved a .".-ások minden erőlködése. A mag, amelyet Bangha elvetett lassanként sudárba szökik és O visszajön, ápolni azt, ha akarja a világtalan »Világ«, ha nem. Mindössze egy évet tölt künn Angolországban. A pápai aut. orthodoxok és a vasárnapi munkaszünet. Gondolt nagyot és merészet a pápai orthodox hitközség: félvén a vasárnapi munkaszünettől, amely szerinte »a hazai zsidóság existenciáját alapjában megrendítené«, bizalmas átiratban hivta fel a hazai összes orth. zsidó hitközségeket, hogy az átirathoz mellékelt kérvényt »aláirásukkaL és a hitközség pecsétjével elláiva, választókerületük orsz. képviselőjének azon kérelemmel haladéktalanul megküldeni, hogy azt legmelegebb pártolása mellett a képviselőházhoz felterjeszteni szíveskedjék «. A kérvény pedig szól a következőképen : »Mélyen tisztelt Képviselőház! Tudomásunkra jutott, hogy a magas Kormány már a közeli időben a vasárnapi munkaszünetre vonatkozólag ezidőszerint fennálló törvényes rendelkezéseket megváltoztatni, illetve a vasárnapi munkaszünetet az egész vasárnapra kiterjeszteni szándékozik. Nem szükséges fejtegetnünk, hogy az ilyen törvény a szombatot megtartó hazai zsidóságnak a megélhetését alapjában rendítené meg. Azon zsidók a kik a szombati napot vallásosságból ünneplik és ezen napon kereset után nem járhatnak, a vasárnapi kényszernyugvás által munkásságuk -L részétől üttetnének el, a mi nemzetgazdászati szempontból sem lehet célja a magas kormánynak. Alázattal esedezünk a mélyen tisztelt képviselőházhoz, hogy a vasárnapi munkaszünetre vonatkozólag jelenleg érvényben levő törvényes rendelkezések fenntartásával, ezen tervbe vett törvényalkotástól elállani, és az ország tekintélyes számú lakosságának megélhetését kegyes tekintetébe venni méltóztassék«. »Az ország — sajnos — tekintélyes számú lakosságának« ehhez a kérvényéhez, amellyel egy sokkal »tekintélyesebb« számú munkásság vasárnapi teljes munkaszünetét óhajtaná megakadályozni, bővebb kommentárt nem füzünk. Vakmerőségükről és sok egyébről elég hangosan beszél maga a kérvény. Mit szól mindezekhez a munkásság?! ... És mit szólnak — mert talán őket is megilleti a szó — a katolikusok ? Városi közgyűlés. — 1913 szeptember 11. — Az 1914-ik évi költségvetést tárgyalta a városi képviselőtestület mult csütörtökön délután. Az összeállított költségvetés a múlthoz képest 6% pótadó emelkedést mutatott. Azt hisszük ez volt az oka annak a nagy spórolási láznak, amely képviselőtestületünk nagy részét elfogta úgyannyira, hogy szinte félni lehetett valami katasztrófától, amely könnyen megbéníthatta volna városunk fejlődését. Szerencse, hogy Barthalos István még idejében észrevette a veszélyt és ügyes, lelkes felszólalásával kissé TÁRCA. Régebb és ujabb objektumok az emlékezés muzeumából. — Irta: Kemény Béla. — A régi jó időkben élt Pápán egy öreg ur, aki mindenre, amit valaki cselekedett vagy mondott, ami neki nem tetszett vagy az ő felfogásával nem egyezett, a fejét tagadólag rázogatva, azt szokta mondani: »hm, nem adhatom mindenkinek kölcsön a én okos fejemet«! Amit ez a régi bácsi az ő okos fejéről tartott, azt én a magam Ízléséről tartom. Nem oktroyálhatom ugyanis senkire sem az én ízlésemet, mert hát régi és megdönthetetlen szinarany-igazság az, hogy az izlés különféle. Némely emberek például már szombaton vagy már talán előbb is, programmot csinálnak maguknak arra nézve, hogy holnap vagyis vasárnap micsoda testi élvezeteket fognak maguknak keresni és abban a programmban mindenféle szórakozás, mulatóhely, játék, búcsú, (az egyházi részen kivül eső pontjai) fel van véve. Amikor én magam után beteszem egy időre a lakásom és hivatásom ajtaját, hogy a munkától kissé megpihenjek, egy pontban találkozik az ízlésem a fentebb vázolt kortársaim ízlésével és pedig abban, hogy a legközelebbi vasárnapra vagy ünnepnapra én is programmot csinálok, de csak a délelőtti órákra. Csakhogy az én programmomban egyetlen egy pont van csupán és pedig — a templom. Igenis, ismétlem és hangsúlyozom — a templom, még pedig nem is egy, hanem legalább is két templom. Én ugyanis rajongó hive vagyok az egyházi zenének és annak az áhítatnak, ami az egyházi zene nyomában a szivekben és lelkekben kél. Oh, én buzgón hiszek az egyházi zene nemesítő és tisztító hatásában úgyannyira, hogy minden tartózkodás nélkül előterjesztést mernék tenni az igazságügyminiszternek, honosítsa meg a fegyintézeti istentiszteleteken az egyházi zenét és a correctio animorum terén olyan fényes eredményeket fog elérni, aminőre az összes büntetőjogászok legjobb szándékkal egyesítendő tudása és jóakarata sem képes. Az egyházi zenének hatása és ereje, mint a tenger, beláthatatlan és megmérhetetlen. Hogy is mondta Buttykay páter az újságolvasásról és újságírásról a Kat. Kör f. é. január hóban tartott sajtóünnepén, citálva egy német irót: »Genauer lesen« és Gewissenhafter schreiben«. Talán az egyházi muzsikára is alkalmazhatnék ezt a mondást. Tessék csak »Offertorium« vagy »Gradualé« idején és során az arcokra kiülő és a szemekből kisugárzó hivő lelkek vonásaiban »genauer lesen«, nem találunk egyetlen egyet sem, mely nem a pillanat magasztosságát és a mozzanat fenségességét tükrözné vissza. Hidd el nyájas olvasóm, nem ötletszerüleg mondom ezt neked, hanem sok, sok esztendei megfigyelésen alapuló tapasztalat alapján, mert mindennek itt e földön, még a tem-