Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-08-31 / 36. szám

Vili. évfolyam. Pápa, 1913. szeptember 21. 39. szám. PÁPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A pápai katolicizmus újjászervezése. A vakáció testet és lelket felüdítő', megeró'sító' napjai leteltek. Megjöttek szeretett diákjaink. Ajkukon felhangza­nak a »Veni Sancte« fönséges szavai, hogy Isten áldását esdjék le a beálló iskolai évben kifejtendő munkásságukra. Lehetetlen, hogy meghatottság nélkül tekintsünk végig diákseregünk vidám csapatain. Önkéntelenül is az a vágy szállja meg szivünket, vajha e nemze­dékből mennél több, minél méltóbb követője kerülne ki az ősi magyar szellemnek: szent István szellemének! Mikor így megszemléljük a tanuló­ifjúság hatalmas csapatát és szemünkbe ötlik az iskola szükségessége: itt volna az ideje, hogy gondoljunk már egyszer egy másik iskolára, a felnőtt katoliku­sok iskolájának, a pápai katolikusok szervezkedésének szükségességére. Meg­vagyunk győződve, hogy katolikus em­ber előtt indokolatlan volna szervezke­désünk szükségességét hangoztatni. Nekünk katolikusoknak szellemi és erkölcsi téren megvannak a mi nagy­vezető szempontjaink, egységes elveink. A kat. egyház az egyetlen, mely egy­séget, világnézetet tud nyújtani; az ő hivatása, hogy a népek világossága, a világ világossága legyen. Tapasztalati tény, hogy amint a kat. egyház nem egyéb, mint a vallás társítása a testvéri szeretet alapján, úgy annak virágzása is a vállvetett, az egyesült munkának függvénye. Épp a kat. hit alapján bi­zonyult ezerszeresen beigazolt valóság­nak, hogy csak vállvetve, egyesült erő­vel létesíthetünk nagy alkotásokat. A pápai katolicizmus szép múltra tekinthet vissza. Volt idő, midőn csak nyolc ezeren valánk és mégis jelentős tényezőként szerepeltünk; a városi köz­gyűléseken pedig elvi jelentőségű kér­désekben és sok más kérdésben döntő tényező voltunk. Templomaink, iskolá­ink, intézeteink, kat. alapítványaink, misealapítványaink, amelyek ma is a város kezelésében vannak: mind azt bizonyítják, hogy itt hajdan szebb élet volt, hogy ennek a városnak egykor minden zugát a kat. közszellem hatotta át. És most ? Most ott vagyunk, hogy számunk bár megnövekedett, össze­tartás hiányában megszüntünk vezető tényező lenni; intézményeink is kevésbé képesek amaz erők kifejtésére, melyekre természetük és céljuknál fogva rendel­vék. És mindez onnan, mert nincs egységes vezetés, nincs összetartó erő. Távol áll tőlünk, hogy bárkit is vádolni akarnánk; de a tényekre rá kell mutatnunk, ha azt akarjuk, hogy ebből az útvesztőből, amelybe emberi gyengeségünknél fogva jutottunk, végre­valahára kiláboljunk és ha a régi dicső­séget nem is, de legalább a méltányos­ságnál fogva minket megillető helyet elfoglalhassuk. Hogy ezt a minket megillető he­lyet magunknak biztosíthassuk: szervez­kedjünk; szervezzük ujjá a pápai ka­tolicizmust. A szervezkedésnek, a felebaráti szeretet diktálta szolidaritásnak, össze­tartásnak legkorszerűbb alakulatai az TÁRCA. Változás. Glóriás fényben láttalak egykor Midőn még zsenge ifjú valék. Már akkor tudtam: te vagy az, akit Társamul rendelt nekem az Ég. Betelett vágyam, te enyém lettél, Megosztva velem örömet, bút. Egymást megértve, az élet terhe Elcsüggeszteni sohasem tud. Múlik az idő s idö multával A lángoló hév is alábbszáll. Ma már tebenned nem a nőt nézem, Nem vagy a régi, szép rózsaszál. De midőn látom kis gyermekimet, Újra a régi ifjú vagyok; Szemükben derű, boldogság lakik, Arcukról régi képed ragyog. Glóriás fényben látom most őket, Mint téged, midőn ifjú valék. Áldom a sorsot s velem ők is. Hogy téged adott nekünk az Eg. Lisztner Antal. Apró kavicsok — az útszélről. A »Pápa és Vidéke« eredeti tárcája. — Irta: Sipos Istvánné. — (Folytatás). Az olaszság természeténél fogva vidám, fürge, éleseszü. Szereti a dalt, mókát és a természetet. Kiváló érzékkel bir a zene és művészet iránt. A szépművészetek terén még most is vezetnek. Dante, Michael Angelo, Leonardo da Vinci csak egy volt a világon. A politikában nagyon messzelátók és erősen bíznak hadseregükben. Pedig ugy néztem, hogy az olasz katonák nagyon is tedd ide, tedd oda legénykék. Tripolis elfoglalása azon­ban nagyon megnövelte önérzetüket. Becsületükre válik, hogy nagyon sze­retik a gyermeket. Még az urinőknek is öt­hat életvidor gyermek csimpaszkodik a szok­nyájukba. Mindenfelé gyermekzsivajtól han­gosak az utcák. De annál csendesebb a különben istenáldotta szép vidék. Nem hang­zik se merre a madarak füttye. Szegény kis szárnyasokat tüzzel-vassal irtják. A húsúkat felélik, a szárnyaikat pedig ősszel, a költözés idején, vaggonszámra küldik Párisba a divat­üzletekbe. Mint asszonyt felettébb érdekeltek a piaci árak. Tapasztalnom kellett, hogy az idegennek minden drágább. A marhahús ára körülbelül ugyanaz, ami nálunk; kecske és birkahús ellenben tetemesen olcsóbb. Az apróbb fajta halat épenhogy csak nem in­gyen vesztegetik. A zöldségféle is olcsó, mig a gyümölcs ára egyezik a mienkével. Egy citrom ott is 6 fillér. A bor olcsó; öt­ven centisimiért egy liter nagyon jó bort adnak. A legfinomabb francia pezsgőt hat líráért vesztegetik, mig a sör drága és rossz. A kész ruha és szövetek, különösen a selyem jutányos áron kapható. Fürdőruhát igazán nem érdemes vele vinnie annak, ki Olasz­országba megy fürdőzni, mert ott potom árért lehet beszerezni ugy a nők, mint a férfiak részére. Igaz, hogy olcsó húsnak híg a leve, de egy szezonban kitart s legalább nem sajnálja az ember otthagyni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom