Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-08-03 / 32. szám

I VIII. évfolyam. Pápa, 1913* augusztus 3. 32. szám. PAPA ES VIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos: A Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő ZsilavT Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Kórházi gyermekosztály. Hivatkozva a »Pápa és Vidéke« mult hó 6-iki számában megjelent pár soros közleményére, melyben kórházi gyermekosztály létesítésére hívja fel a figyelmet, közérdekű feladatot vélek teljesíteni, midőn e fontos kérdéssel behatóbban, szakszerűen is megvilágítva óhajtok foglalkozni. Nem akarok ezzel az intéző faktoroknak direktívákat szabni, csupán — miután a kórházügyi tárgyalások menete gyorsabb tempóban kezd kibontakozni — még mielőtt a beteganyag elosztására kerülne a sor, figyelmüket és érdeklődésüket kivánom feléje irányítani s azon tényt már előre leszögezni, hogy a gyermekosztály létesítése mindenfélekép szükséges, úgy individuális, mint altruistikus szempontból. Hogy vannak külön gyermekbetegségek, melyek a felnőttekétől nagyban különböznek — úgy a tünetek, mint az azokkal járó komplikációk tekintetében — azt mindenki tudja, hisz azért fejlődött ki mint az orvostudománynak egészen speciális ága: a Gyermekgyógyászat. Ha pedig ez így van, akkor a gyermekbetegek éppen úgy megkövetelhetik maguk számára a külön osztályt, mint ahogy van külön sebészeti, belgyógyászati stb. osztály. A mai kórházi rendszereknél mindenütt a betegségek szerint való osztálytagozódást fogadták el egyedül helyesnek. Ez természetes is, amikor az egész társadalmi munka ma már a munka megosztás hasznos elvének alapján szerveztetik, miután az emberek felismerték, hogy így az összmunka gyorsabb, kiadóbb és értékesebb. Ha ezt a kórházakra vonatkoztatjuk, akkor a betegek orvosi ellátása és ápolása sokkal tökéletesebb, ha a betegek bajuk szerint külön osztályokban helyeztetnek el; mivel pedig a gyermekbetegségek egyúttal korhoz is vannak kötve, így ezen munka-megosztás szempontjából gyermekosztály megkülömböztetése válik szükségessé. Ha az ember felnőttekkel és gyermekekkel foglalkozik, két egészen külön világban mozog, különösen psychikailag és ha fennforog a különbség a felnőttek és gyermekek betegségei, szervezeti elváltozásai között, úgy még nagyobb a szakadék a szellemi élet terén. Ezen differenciákat pedig nem szabad elhanyagolni az orvoslás és ápolás szempontjából. Hisz mindenki tudja, hogy az orvosnak a beteggel való bánásmódja, a vele való lelki közösségérzete a betegre nézve már fél gyógyulást jelent. De nemcsak az orvosi, hanem az ápolói munka is sokkal tökéletesebb a külön gyermekosztályban; pedig az orvos mellett nem kevésbbé fontos szerepet foglal el az ápoló, aki az* orvos utasításainak végrehajtója. Az ápoló munkája még egy felnőtt osztályban is oly sok irányú, hogy becsületes ápolást nagyobb beteganyaggal rendelkező vegyesosztályban el sem lehet képzelni. Hátha még nagyobb számban foglalnáTÁRCA. Itthon. Be-bejárom szülőföldem Hegyes-völgyes határát, Régi, kedves ismerősöm Minden, amit szemem lát. Hegye, völgye, erdő, mező, Minden még a régi itt, Csak én magam öregedtem, Érzem éltem éveit. Gyermek voltam, hogy itthagytam, Férfiúvá fejlődtem; Régen volt a bucsuzásom, Szép mult van már mögöttem. Tele voltam reménységgel S a hogyan telt az idő: Bizodalmam egyre fogyott S ma csak emlék mindkettő. Visszajöttem, itt akarom Eltölteni életem, Ahol minden szebb, mint máshol, Minden drágább énnekem. Álmaim bár szétfoszlottak, Mint a szappanbuborék: Lelkemben a szép emlékük Lángadozva most is ég. Nem hagyom el ezt a tájat, Nekem minden drága itt, Ahol lelkem elmerengve Szőtte ifjú álmait, Ahol boldog gyermekségem' Álmodozva töltöttem: Ott boruljon rám a göröngy S dúdoljon az esti szellő Altató dalt fölöttem. Lisztner Antal. Ltevél a katonai életből. Wien, 1913. VII/21. Tisztelt Szerkesztő Ur! Bocsásson meg, hogy oly későn irok, de levelezéseimet a szolgálat alatt szoktam elvégezni — így ütvén agyon az unalmas órákat. Mivel pedig szolgálatom az aratási szabadság miatt már rég nem volt, így nem válaszolhattam hamarább. Már rég szándékoztam Szerkesztő urnák egy hosszabb levelet írni, de jobbnak láttam szabad időmet mással eltölteni, mert bizony a legrosszabbul érzem magam itt a katonáéknál, s ha a keserűségem kell ecsetelnem, úgy az még csak jobban izgat. Szerkesztő ur megkért, hogy írjak egyet-mást az itteni életemről. Igazán, a legjobb akarat mellett sem lehet a katonai életről valami jót írni. Hogy mi van itt, azt csak az tudja, aki végigkinlódta ezt az egy évet. Nekem különben is még nehezebben esik, mint másnak, mert hisz' már két évig hivatalban voltam, ahol az embert meg tudják becsülni. Itt az ember egy nagy nulla, az egyéniség nem számit. Ha egy Montesquiő, Rossino és a többi művelt bölcselő látná, hogy mennyire nem számit egy ember, akkor bizonyára még más eszközöket is találnának ki a konzervativizmus legyőzésére. Ha pedig egy szent Pál végignézne egy kirukkolást, úgy bizonyára indokoltnak találna ismét egy vizözönt — a sok rossz szájú katona elnémitására.