Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)
1913-01-19 / 4. szám
2. PÁPA É S VIDÉKE. 1913 január 26. Tóth Annuska, aki már számtalanszor elbájolta énekével nemcsak Pápa közönségét, hanem Dunántúl számos nagy városait is, ez alkalommal is felejthetetlen emlékeket hagyott nekünk művészetével. Inkább koloratura hangja akár tiszta csengését, akár erősségét és iskolázottságát tekintve vetekedik sok énekművésznőével. — Ennek a fiatal leánynak már régen az operaház színpadán volna a helye, hogy tehetségét abszolút nézőpontból is magasztalják. Valósággal játszik a hangokkal. A futamokban éppen oly biztos, mint a lágy, melodikus tónusban, lntonálásának tisztasága, a pompás szövegkiejtés, a gördülékeny sima előadás csak előtérbe helyezik a ritka hanganyagot és ritka tehetségét. Ami fő, tökéletesen átérzi azt, amit énekel. Érvényre juttatja a főgondolatot és kiemeli a kontrasztot, amely nélkül művészi előadás el sem képzelhető. Az a frenetikus tapsvihar, amely a három előadott énekszám után újra és újra betöltötte az öreg Griffet, felerészben Szentgyörgyi Sándornak is szólt. Ilyen szép, ilyen tökéletes kiséretet ritkán hallunk. Az a különös billentése a zongorának és a preciz sequentialis csak nála tapasztalható. És Szentgyörgyi egyéni a hangszerén, nem sablon, hanem élet a játéka. Az ő művészete Tóth Annuskáéval egyesülve szülte azt a művészien harmonikus benyomást, amelyre sokáig igen kellemesen gondolunk. Az estély zárószámában a vegyeskar szerepelt. Igazán szép volt! különösen tetszett a népdalegyveleg utolsó része: »Pántlikás kalapom . . .« Olyan kedvesen, pajzánul énekelték, hogy ráadásnak akár még háromszor is elénekelhették volna. A kart dr. Teli Anasztáz főgimn. ig. és Zsilavy Sándor tanító karnagy tanította be fáradhatlan buzgalommal és lelkesedéssel. Ez a szép siker szolgáljon búzdítással Pápa város hölgyeire és uraira. Legyen már egyszer állandó dalosgárdájuk! Nem hallgathatunk el egy örvendetes tényt, azt t. i., hogy a műsor (néhány kivétellel) magyar szerzők műveiből volt összeállítva. Nem tudom készakarva-e, vagy véletlenségből, de az egyszer bizonyos, hogy magyar hangversenyünk volt! Először adjuk a magunkét, ne minduntalan az idegen klasszikusokat, vannak a magyar zeneirodalomnak is klasszikus gyöngyei. Láttuk! A hangverseny teremtette kedves, vidám hatás átszállott a táncmulatságra is. Füredi aprószerszámja új, ropogós hangverseny programmot adott, s a fiatalok és nem fiatalok egyaránt tüzesen járták kivilágos-kivirradtig a táncot. A rendezőségnek, élükön Varga Rezsővel, csak gratulálhatunk — az idei rövid tarsangnak minden tekintetben legelső mulatságáért ! * Felülfizetni szívesek voltak: Gróf Esterházy Pál 50 korona, Domonkos Géza dr., Kalmár Károly, Mayer István, N. N. 5—5 kor., N. N. 4 K, Adorján Gyula dr., ifj. Horváth József, Kelemen Krizosztom 3 — 3 K, Halász Testvérek, Karner Rezső, Mayersberg Samu, Tomor Árkád, Varga Sándor 2—2 K, mely kegyes adományokért köszönetét nyilvánítja a vigalmi bizottság. Néhány szó a gyümölcstermelésről. Az okszerű gyümölcstermelés a kertészet legjövedelmezőbb ágai közé tartozik. Hazánk éghajlata és talajviszonyai kiválóan kedveznek a legkülönbözőbb gyümölcsnemek termelésére s az itt termett gyümölcs minőségét tekintva fölötte áll az összes európai országokban termelt gyümölcsöknek. Hazánkban mindennek ellenére a gyümölcstermelés még nagyon alacsony színvonalon áll, sőt történelmi adatok utján ki lehet mutatni, hogy régebben sokkal nagyobb volt nálunk a termelés, mint napjainkban. Mérhetetlen jövedelmi forrássá válna nálunk a gyümölcstermelés, ha kellő szorgalommal és szakértelemmel felkarolnék. Nagyon szép példa erre Kecskemét vidéke, ahol ugyanis nagymennyiségű gyümölcsöt termelnek s a gyümölcsért bevett pénz a lakosság jólétének és vagyonosodásának legszilárdabb alapját képezi. Kecskemét vidékénél pedig nagyon sok hely van Magyarországon, hol a gyümölcstermelésre az éghajlati és talajviszonyok sokkal kedvezőbbek. A gyümölcsöt nemcsak nyersen, hanem feldolgozva is a legkülönbözőképen lehet értékesíteni s így módunkban áll bő termés esetén a nyersen jó áron nem értékesíthető fölösleget konzerválni. A gyümölcs az emberiség legtermészetesebb és legegészségesebb tápláléka s mint ilyen a legjobban biztosítja a hosszú életet s hivatva van arra, hogy az egyes vidékeken elharapódzott pálinkaivást kiszorítsa s a jövő nemzedék életrevalóságát és előrehaladását biztosítsa. Az északamerikai Egyesült-Államok egyes országaiban, főleg azokon a helyeken, hol a gyümölcstermelés nagy arányokat öltött, az alkohol fogyasztás ismeretlen fogalommá vált, mert a közönségnek módjában áll állandóan friss gyümölcsöt fogyasztan. Bámulattal állunk meg e népek munkabírása és szellemi képessége előtt. Csak így voltak képesek azt az óriási előrehaladást mind az anyagi, mind a szellemi javak terén felmutatni, amit ezek az országok a világ csodálatára produkáltak. A gyümölcsíák ápolása és gondozása egyike a legélvezetesebb foglalkozásoknak. Megtanít bennünket a természet szeretetére, az elfáradt agynak nyugalmat ad s így új erőíorrásokat biztosít; megtanít egyúttal bennünket a jónak, szépnek és hasznosnak gondos ápolására. Ültessen és gondozzon hát gyümölcsfát mindenki, kinek csak módjában áll! Munkájával az egyéni, családi, nemzeti gyarapodás nagy misszióját szolgálja. A. KRÓNIKA. Hej ba lantolni tudnék! A troubadour-étiekes, kinek szivében merész álmok vivódnak, halk melódiák zsonganak, a költészet aranyos köntösébe öltözteti a rétnek vadvirágát s az ezeregyéji mesék ragyogó világát. A riporter-krónikás »sokat futkos, tudakoz« s miként Tinódi, megveti a csácsogó hegedűs mesés dalait és »lött dolgokról« számol be. Én is »lött dologról« szeretnék most dalolni, de egy troubadour lantjával, mesés művészetével. Égy bokréta tapsvirág. Mult szombat este csupa ragyogás, csupa fény volt az öreg Griff nagyterme. A Kat. Kör művészestélyt adott. Az estéből azonban éjszaka, az éjszakából hajnal lett. Ott állok a háttérben. Szemem végigsiklik a termen, a pazar női ruhákon. Tereferélünk. Pszt! Pszt! adja tovább minden ajk. A Jókai-kör helyiségéből impozáns hatást keltő menetben, libasorban (ne tessék ezt célzásnak venni) kivonulnak a bájos pacsirták. Óh halld csak — halld csak! Kristálytisztán csengő dalaik zugó tapsvihart arattak. Hát még mikor megszólaltak a csalogányok! »Nem tudom én, melyik volt szebb, melyik dicsőbb, melyik nagyobb . . .« Izgatottan vártuk a pesti hangfénomént. Micsoda orgánum! Lenn kezdődik a baritonális regiszterben, de sajátos zengését a felsőbb régióban is megtartja. Mintha csak Bach passzióinak harsonáit szoprán- és altpuzonjait hallanók. A mi csalogányunk is kitett magáért. Kedves, behízelgő hangján opera-áriákat adott elő művészi tudással, bájos kedvességgel. Koncert után szinte önkéntelenül az jutott eszembe, hogy mennyivel hatásosabb lett volna, ha az opera-szinpadon, jelmezben hallottuk és láttuk volna a kitűnő művésznőt. Az ,Orosz tánc' a ,Magyar ábránd' röpke melódiáit, szeszélyes hangulatváltozásait és a Rákóczi-induló diadalmas muzsikáját élvezet volt hallgatni. A vegyeskarról nem volna szabad beszélnem. De azt hiszem, senki sem vádol szerénytelenséggel, ha a bokrétából egy szál rózsát magamnak is kitépek. Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet. Hamarosan kihurcolták a székeket s a táncmuzsika ritmus-bilincsbe verte a párokat. Micsoda mulatós, báli jókedvvel hódoltak Terpszikorének! Egymásután lejtenek el előttem. Egy meleg tekintetű, barnafürtü fiatalember valósággal hipnotizálja táncospárját hódító tekintetének tengervészes éjével. Amott egy elkényeztetett Don Juan terrorizálja a bálterem egyik csillagát. Sápadt arcú gyerek bánatosan nézi, mint akar rést ütni két sziv harmóniáján. Odébb titkos szavazással ép most döntik el, kinek van legszebb, legértékesebb ruhája. Kezem az ajkamhoz téved. Álmos vagyok. Indulok hazafelé.. A lágy muzsika halk akkordjai kisérnek utamon. Ledülök. Már-már fátyol emelkedik a szemem elé, de még egyszer elcikkáznak előttem az estély ragyogó képei s aztán jóizü álom ringat el. Epilog. Utólag hallom, hogy vasárnap reggel sok lányos háznál két rózsa ébredt. Az egyik a csipkés nyoszolyában, a másik az ágyelőtti szőnyegen. Ábrándos szemű lovag adta zálogul, de az álom kicsavarta a kis kacsókból. S a rózsa láttára egymásra törő fényes viziók, visszaemlékezések torlódnak az ébredő leány lelke elé, a másik szobában meg hangos háziasszony, ideges apa zsörtölődik a lármás, rikácsoló gyerekekkel. Krónikás.
