Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)
1913-07-27 / 31. szám
1913 a u g us ztus 3. PÁPA ÉS VIDÉKE 27. erre képesnek tartja és tud hatni az összesre, ne késsen, hívjon össze értekezletet, ez nem kerül pénzbe, talán valami pozitívumot el lehetne érni. Erre az értekezletre talán jó lenne meghívni az állami, megyei, városi és gyári tisztviselőket, altiszteket és szolgákat. Hogy ez mennyi lehec — mivel tiszti cimtár nem áll rendelkezésemre — nem tudom. De mondjuk van 300, ide értve vasút, posta, adóhivatal, képző, megye, város, dohánygyár stb. Ennek fele tisztviselő. A legkisebb javadalmazásu tisztviselők fizetése 1400 korona, a legnagyobb, nem számítva a hivatalvezetőket, kiknek jóval magasabb a fizetésük, de kevesen vannak, mondjuk 3400 kor. Tehát 1400 + 3400 = 4800 : 2 = 2400 a középarány. 150 tisztviselő fizetése együttvéve évente 150 x 2400 = 360.000 kor. Lássuk az altisztek és szolgák mennyit kapnak egy év alatt. A legkisebb szolgai fizetés 800 K. Az altiszt legnagyobb fizetése 1600 korona. 1600 + 1400 = 3000 : 2 == 1500 kor. lejenkint, 1500 x 150 = 225.000 kor. Együtt a tisztviselő és az utóbbi 360.000 -f- 225.000= 585.000 kor. Ennek legalább 3/ i része, vagyis 438.750 kor. élelmicikkre megy, hogy ebből mennyi a hentesé, mennyi egyiké-másiké, azt nehéz lenne megállapítani még hozzávetőleg is, mert nem egyforma a házvezetés. Egyik helyen több hus, kevesebb tészta, a másik helyen fordítva. Mig egy harmadik helyen talán likőr, rum és csemege stb. járja jobban. Ez összeg oly tekintélyes, hogy bármelyik kereskedő szívesen szóba áll velünk. Föltéve, hogy nem mindegyik tisztviselő csatlakozik ehhez az eszméhez, még igy is tekintélyes szám jön ki. Mindezt, hogy mi módon lehetne megvalósítani, egy értekezlet keretébe tartozik. Azt azonban elismerheti mindenki, hogy tenni kell valamit. A drágaság mindent felemészt és minden évben nem kérhetünk fizetésrendezést, meg hiába is kérünk, mert nem adnak. A várostól sem várhatunk intézkedést mindenre. Figyelő. Értesítők, in. A pápai aut. orth. izr. hitközség- polgári fiu- és elemi-iskolájának értesítője az 1912-13. tanévről. Az értesítő élén Várhelyi Izsónak a fogalmazás tanításáról szóló értékes tanulmányát olvassuk. Elmondja ebben a szerző, hogy miként látja szükségesnek és helyesnek a növendékeknek a fogalmazástanításba osztályonkint való bevezetését. Az iskola felügyelőségét dr. Vértesy Gyula tanfelügyelő, Göndör Ferenc segédtanfelügyelő és Mihálik Sándor, budafoki állami polgáriskolai igazgató, miniszteri iskolalátogató, képezik. Az iskolaszék tagjainak az élén dr. Steiner József elnök, a Ferenc Józsefrend lovagja áll. A polgári fiúiskola történetéhez több érdekes és figyelemreméltó esemény kapcsolódott. A vallásos nevelés megszilárdítása céljából a tanulók vallási kötelmeik teljesítésére taníttattak, egyúttal pedig a keresztény tanulókat állandóan ellenőrizték, hogy vallásbeli kötelességeiknek megfeleltek-e. Nagyon helyes és dicséretes! Egész ember csak a vallásos ember. Nekünk pedig egész emberekre van szükségünk. A népkonyha és az ingyenfürdő az idén is sok szegény tanulóval szemben gyakorolt jótékonyságot. A könyvtárak és szertárak gyarapodásáról, az ifjúsági segélyegyesület működéséről, az alapítványokról, az Ezt mondván, megint eszébe jutottak az ég virágai és hogy onnan hozhatott volna magával, ha feledékeny nem lett volna. És erre gondolván álmában is, megint annyira elszomorodott, hogy elkezdett sirni. Álmában sirt az angyal és nyugtalanul mozdult meg helyén és feje lecsúszott szárnyairól és a virágos pázsitot érte és oda a pázsitra hullott álmodó, csukott szeméből egyetlen íorró könnycsepp, amit sírt a feledékeny követ amiatt, hogy virágot nem hozott magával az égi kertekből . . . És fölötte a kelő nap fényében ámulva álltak mind a természet gyermekei, a koránkelők. A lepkék, a méhek, a madarak, a csillogó szárnyú bogarak és mind a magasra nőtt füvek — és nézték a kihullt könnycseppet, mely fényesebb volt minden harmátnál. És a könnycsepp lehullt a barna földre és a föld sóváran beitta azt és ahol beitta, azon a helyen ime pár pillanat múlva egy kicsike zöld rügy kezdett sarjadni, egészen közel az Alvó fejéhez, a két nyitott szárnya között. És a rügyecske nőtt, nőtt és nagyobbodott. A reggel ráöntötte friss éltető erejét, a nap gyöngéd melegével ápolgatta és a méhek és madarak és zümmögő bogárkák körülhizelegték. Nőtt a kis zöld rügy és nemsokára karcsú, fényes szára támadt belőle egy virágnak. A méhek és lepkék csodálkoztak ezen. Sohsem láttak még virágot ilyen gyorsan nőni, pedig ők ismerték a mező titkait. És mig az Angyal álma tartott, a virág I szára egyre nőtt, előbb a szára, aztán a bimbaja és mire az Angyal fölébredt, ott talált maga 'mellett kivirulva, frissen, reggeli pompában, körülzümmögve örvendező méhektől, egy pompás, teli liliomot. Az Ifjú felujjongott lelkében a liliom láttára, amely szebb volt, fehérebb mint mind a föld liliomai és édes illatú, mintha ezer kert illata lett volna. Boldogan kelt föl fekvőhelyéről, letépte a virágot, mely az ő álmában sirt könnyéből született, letépte és magasra tartott kézzel megindult vele ama kis ház felé, ahova küldetett. A virág nyomában mint elbódult, boldog és mámoros kiséret, nagy rajban vonultak a reggeli lepkék, a méhek, a madarak és a százféle kis bogár és kiki a maga titkos nyelvén énekelte az Üdv himnuszát . . . És daloltak a mezőn a patakok és dalolt a napfény és a reggeli szellő és mint két egyforma hárfa, zengett két gyönyörű szárnya a Hírnöknek és megtelt muzsikával a föld és az ég, amint belépett a kapun . . . iskolai kirándulásokról olvasunk az értesítőben érdekes részleteket. Tanították a növendékeket a gép- és gyorsírásra; a kertészet gyakorlati ismereteire Szundy Jenő az állami kertészeti telep vezetője oktatta őket. A tantestület Blau Henrik igazgatóval az élén 15 tagból állott. A másvallásu növendékeket saját hitoktatói tanították. Nagyon jó az értesítőnek az a része, mely arra nézve nyújt íelvilágosítást, milyen pályákra mehetnek a tanulók a polgári fiúiskolából ? Erre a kérdésre helyénvaló volna, ha minden értesítő, de még inkább minden iskola már kezdettől fogva oktatná a maga növendékeit; mert a tanuló igazán alig ismeri a sokféle életpályát s így azt sem tudja megállapítani, a sok közül melyik volna az ő hajlamainak leginkább megfelelő. Tudnivalók a magántanulók részére és az iskolai rendszabályok után a polgári-iskolai tanulók névsora és osztályzata következik. A rendes tanulók száma az iskolai év végén volt 109. Az összes növendékek közt volt 7 kitűnő, 18 jeles, 42 jó, 23 elégséges, 16 pedig egy, két vagy több tantárgyból elégtelen osztályzatot nyert tanuló. Az értesítő a jövő tanévre szóló tudnivalók, továbbá az egyes alapítványok és adományok elősorolásával záródik. Az elemi leányiskolába 143, az elemi fiúiskolába 168 tanulót vettek fel. Az egészségi állapot általában kedvező volt. Iskolai ünnepélyt az elemi-iskola a polgári-iskolával közösen tartott. A tanítótestület 10 tagból állott. Az összes fiu és leány tanuló között volt előmenetelre nézve 76 kitűnő, 77 jeles, 82 jó, 40 elégséges, 26 elégtelen. Az értesítő hű képet nyújt az aut. orth. izr. hitközség polgári fiu- és elemi-iskolájának mult évi működéséről. Munkásnő otthonok. Amikor Bezerédj Pálnak, a földmivelésügyi miniszterhez intézett, előttünk fekvő jelentését lapozgatjuk, meghatottan gondolunk arra a szegény kis selyemhernyóra, amelyet Rátáéi, vagy egyik tanítványa rajzolt s amely az urbinói herceg jóvoltából került a vatikáni könyvtárba. Nem foglalt el az országban senkitől semmi földet, sőt nyomában országutjaink a szederfák százezreivel népesedtek be. 1879-ben a tenyésztők 7400 korona keresethez jutottak, — 1912-ben pedig már 4.117,857 korona jövedelmet jelentett a selyemhernyó Magyarország földmivelő népe nem épen legszegényebb rétegének. Már 1912. évi juniusban fizették ki (1880 óta) a századik millió koronát a selyemtenyésztőknek. A selyemfonál legombolyitása nem nehéz testi munka, de nagy figyelmet és gyakorlottságot igényel és épen ezért selyemfonódáinkban nehézségeket okozott az állandó képzett munkások hiánya. Időbelileg körülbelül összeesett ezekkel a nehézségekkel az a tervbe vett intézkedés, hogy az állam ezentúl csak 12 éves korukig gondoskodik az elhagyott gyermekekről, aminek következtében évente mintegy négyezer 13 éves kerül ki a menhelyekből. A fiuk, mint tanoncok még csak elhelyezkednek valahogy, de mi lesz a leányokkal ezen reájuk nézve éppen
