Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-07-20 / 30. szám

2, PÁPA ES VIDÉKE. 1913. junius 29. csak abban az esetben bocsátkozik ebbe a vállalatba, ha sikerül hozzá vennie a szomszédos Németh István-féle házat is. Ezzel a kombinációval a kérdés finánciális oldala igen kedvező megoldást nyerne. — Erre nézve igen örvendetes és megnyugtató nyilatkozatot tett Győri Gyula v. képviselő, aki kijelentette, hogy Németh István, tekintettel a város közérdekeire, jutányos áron hajlandó házát a városnak eladni. A közgyűlés utasította a v. tanácsot, hogy lépjen érintkezésbe a szomszédos ház tulajdonosával s a tárgyalás eredményét az ügy ujabb megvitatása céljából a legközelebbi közgyűlésen terjessze elő. Hangsúlyozzuk ezúttal, ne sokat késlekedjék az ügy rendezése, mert könnyen meglehet, hogy később sokkal nagyobb áldozatok árán, — az úgynevezett telekspekulánsok hadműveleteinek közbejöttével — valósíthatjuk meg tervünket, amire a mult számos példát szolgáltat. Legtöbbet időzött a közgyűlés a tárgysorozat 8. pontjánál, melyben Sipos István és társai beadványa kapcsán a Tüzoltó-utca és Árok-utca nyugoti részének, valamint a városmajor területének rendezése került sorra. Errre vonatkozólag a v. mérnök 3 féle tervet dolgozott ki, melyeket Hoffner Sándor dr. v. alügyész ismertetett nagy tudással és részletességgel. Ezek a tervek az előadó szerint részint pénzügyi, részint technikai szempontból kivihetetlenek. Legnagyobb nehézséget okoznak az érdekelt ház tulajdonosai tul magas követeléseik elárusítandó házukért, holott nekik állna elsősorban érdekükben, hogy ez a kérdés dűlőre jusson. Előadó javasolja ujabb kísérletet tegyen a tanács a házaknak redukálása érdekében s ha ez kedvező eredménnyel jár, akkor fogjon hozzá a város a kérdés végleges megoldásához. — Többek hozzászólása után az előadó javaslatát fogadta el a közgyűlés. Most már csak egyedül az Árok-utcai lakosokon múlik a rég óhajtott terv megvalósulása. — Néhány illetőségi ügy elintézése után a közgyűlés fél 6-kor véget ért. Hírek. — Személyi hir. Vojnits Döme, a szentbenedekrend pannonhalmi főkormányzója, a mult hét folyamán, mint a bencés székház kedves vendége, néhány napot városunkban töltött. — Dr. Lőwy és az új kórház. Lőwy László dr. cikket irt az építendő új kórházról. Azt mondja Lőwy dr. ebben a cikkében, hogy biztosan tudják a minisztériumban, hogy Pápán a közegészségügy javítására szükség van kórházra. Hát mindenesetre tudják. De azt is tudják ott, amit ő még mindig nem tud, hogy t. i. Pápán van kórház, még pedig rendes kórház, legalább is olyan mint •— teszem azt — Devecserben; amiből pedig az következik, hogy a minisztériumban közelebb vannak Pápához, mint Lőwy dr. ur. »Az esetre, ha a minisztérium nem volna hajlandó Pápán kórházat építeni, vagy oly nagy áldozatot követelne a várostól, mely ennek erejét túlhaladná, akkor lehetne az irgalmasok kormányzójához (?) fordulni«. Ez mindenesetre szép elismerés volna azzal a renddel szemben, amely Pápa közegészség ügyét 156 éven keresztül, minden melléktekintet nélkül, becsülettel szolgálta! Szerencse, hogy a város tanácsa józanabbul és nem oly elfogultan gondolkodik. A rendház kertjében — mondja dr. Lőwy — a kórházépítést nem szabad megengedni, mert egy kórháznák nem szabad a városban lenni, hanem a város végén. Hát ez igen szép — theoriának; de a praxis az más. Az irgalmasrend budai kórháza pl. a legújabb időben épült és mégis a főváros kellő közepén áll. Egyébként lássuk azt a kitoloncoló paragrafust. — A sajtóhölgy bizottság: a mult héten Kőszegen alakult meg. Reméljük, hogy a megalakulás Pápán sem fog soká késni. szegért további 3 évre meghosszabbítja a szerződést. Hasonló elintézést nyert Kirchmayer Győző, pápai lakos lakbérszerződésének meghosszabbítása iránt beadott kérvénye, mely szerint a város tulajdonát képező Anna-tér 1. sz. házban levő lakást további 3 évre évi 716 K bérösszegért bérbekapta. Minden vita nélkül elfogadta a közgyűlés az 1912. évi gyámpénztári számadásokat a hozzáiüzött javaslatokkal együtt. Emberbaráti szeretetéről s nemes áldozatkészségéről tett tanúságot a képviselőtestület, amikor egyértelmüleg elhatározta, hogy a népkonyhaintézményét továbbra is fenntartja s részére megfelelő helyről gondoskodik. Hosszabb vitát provokált az Antalháza pusztán leégett istálló felépítésének ügye. A jelentés szerint öt pályázat érkezett be, amelyek közt Czifra József építőmester ajánlata bizonyult a legolcsóbbnak. De miután a vita során kitűnt, hogy egynémely luxusjellegü tétel kiküszöbölése által az építkezési összeg jelentékenyen redukálható, elhatározta a képviselőtestület, hogy a legrövidebb határidő kitűzésével ujabb pályázatot hirdet az épületre. Nagy érdeklődéssel foglalkozott a képviselőtestület a Graf Odön-féle ház megvételének kérdésével. A tárgyalás során elhangzott véleményekből és felszólalásokból arra következtethetünk, hogy a képviselőtestület nagy többsége teljes tudatában van annak, hogy a ház megvétele, különösen ezen ponton utcarendezés szempontjából nagyon is kívánatos, de viszont konstatálja azt is, hogy e célra fordítandó összeg 68 ezer K csaknem teljes egészében áldozatul esne, ami nagyon költséges vállalat lenne, amennyiben a telek legnagyobb részét az utcarendezés venné igénybe úgy, hogy a megmaradó keskeny földszalag alig volna értékesíthető. Miért is igen helyesen arra az álláspontra helyezkedett a képviselőtestület, hogy hagynak hátra a csapat monogrammjával. (Például: Erre vezet a jó út; — erre ennyi és ennyi vizet találsz; — a faoduba rejtett levélen bővebb utmutatást hagytunk hátra stb.) Utánuk megy a műszaki őrs: az ácsok oldalán szekercék, a lakatos hátán egy láda szerszám s forrasztókészülék, a hídépítők derekán rengeteg kötél, a tüzhelykészítők és szakácsok a konyhafelszerelést válira támasztott botokon párosával viszik. A táborozás ideje alatt a cserkész minden alkalmat felhasznál, hogy érzékeit élesítse. Megközelíti és lefényképezi az állatokat saját tanyájukon; a hallása, izlése, szaglása és látása finomodik. Lassankint megtanulja az őstermészet titokzatos nyelvét és megszereti az egyszerű örömöket, amelyek tiszták és zavartalanok, akár csak a hegyi patak kristályos vize. A cserkész érti a nyomkövetkeztetést: vagyis az elhagyott jeleket összeveti s ezek nyomán okoskodik, ki járt arra, mi volt a szándéka, mit vitt stb. A táborban legnagyobb fegyelem uralkodik: enélkül felbomlana a rend. A kint élő és működő diáktársadalomnak is vannak morális és »állami« törvényei, van bírósága. Az eleven gyakorlat mutatta meg a saját csapatainkban, hogy a cserkész-becsületbiróság működése tele van komoly ünnepiességgel. A gyermek komolyan veszi a saját és társai ügyét, komolyabban, mint a felnőtt, aki már kívülről nézi a diákéletet. Nem hiányzik a táborból semmi, ami a diák életébe tartalmat önthet. Az esti beszélgetések a tábortűz mellett, a felolvasások, a színielőadások a fák alatt, a napi jellemnevelő megbeszélések a parancsnoki sátor előtt, a cserkész zenekar, az ének: mind hozzátartozik a tábori élethez, ép úgy, mint a vallásos lélek szükségleteinek a kielégítése. Sokan attól félnek, hogy a természetjárás eldurvítja a fiukat, elszoktatja őket a templomtól. Ezek nem tudják, hogy a cserkészet legmélyebb erőforrása a vallás. Ily nagyszabású mozgalom nem mellőzheti a szent erőknek, inspirációknak azt a mérhetetlen tartályát, amely a vallásos élet tiszta olaját öleli magába. Hallgassuk meg Baden Powellnek a szavait: »A cserkész a modern kor lovagja. A régi lovagok, a nemzetek cserkészei nagyon vallásosak voltak. Csaták előtt, vagy ha nagyobb vállalatba fogtak, előbb a templomba mentek. A máltai templomban most is mutogatják a helyet, ahol mise alatt kivont karddal állottak annak jeléül, hogy vallásukért még életüket is készek feláldozni. Tgy kell tennie a modern kor cserkészeinek. Szeresse az erdőt, hegyet, mezőt s az állatokat, amelyek ott laknak, szeresse a virágok csodás szépségét, de legyen mélyen vallásos. Senki sem lehet eléggé jó, ha nem hisz Istenben és nem engedelmeskedik törvényeinek. Kell, hogy minden cserkésznek legyen vallása«. (Baden Powell: Scoutinfor boys 228). Nálunk mennyire haladt és mit produkált e mozgalom. Annyit már megállapítottunk, hogy hazánkban nem a fiukon múlik a cserkészet sikere, hanem a szülőkön, a pedagógusokon és a társadalmon. Az ország minden részében szivből jövő hurrá-kiáltással fogadta az ifjúság a természetének megfelelő új diákéletet. De a szülők és tanárok még nem mind ismerik e mozgalom jelentőségét. Még nem látják azt a jövő generációt, mely a cserkészet eszméivel és miliőjében a maitól különböző társadalmat fog teremteni. Nálunk van cserkészet és van őrszem mozgalom. Kár volt e két irányú kezdés,, mert veszélyezteti az egyensúlyt. Az őrszem a német Pfadfinder kópiája, a cserkész az