Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-07-20 / 30. szám

VIII. évfolyam. Pápa, 1913. Ju

nius 22. 26. szám. PÁPA ES VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör es a paoa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K Egyes szám ára 26 fillér A lap megjelenik minden vasárnap A Kiadótulajdonos: Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilary Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Magasabb fegyelem. Sokan azt hiszik, hogy az önuralomnak csak a legerősebb ösztönökkel és szenvedélyekkel van dolga. Pedig a magasabbrendü hajlamok legalább is ép ugy rászorulnak a fegyelemre és az ellenőrzésre. Sok régi képen a legmagasabb felhőkben angyalok seregeit lehet látni, amint térden állva imádják az Istent. Ez szimbólum, mely jelzi, hogy a jó hajlamoknak is a legmagasabb igazságot kell szolgálni — ha az angyalok pártolnak el Istentől, ők buknak a legmélyebb sötétségbe. Mennyi zavart okozott már az ellenőrizetlen részvét, a féktelen képzelet, az oktalan hazafiság, az állhatatlan lelkesedés! Hány tehetséges ember forgácsolta szét erejét, mert megfontolás és terv nélkül engedett minden hajlamának s ötletének! S hány mélyen érző nőt döntött már romlásba épen érzelmei féktelen túltengése! A gazdagság sokkal jobban rászorul a rendre és fegyelemre, mint a szegénység. Platón egyszer azt mondta: »Lakedaimonban több igaz bölcseség van, mint bárhol a világon«. Igaz bölcseségen azt a fegyelmet értette, mely minden egyes jelenséget és tényt a legfontosabbnak, a legmagasabbnak rendel alá és így az egész életre a nagyszabású férfiasság bélyegét üti rá. Ezt a szervező, kemény lelket a sokoldalú tehetség számára Platón egyenest nélkülözhetetlennek tartotta. Az akarat mintegy dór, a lélek ión jellegű. Az ión szellemnek és az ión finomságra a dór fegyelemre van szüksége, hogy egységes maradjon. Mily nagyszerűen érvényesül ebben az értelemben Platón párbeszédeiben az a fegyelmezettség még a lelkesedésben is, ami mindenesetre a körültekintő önnevelés legérettebb gyümölcse. Van végül szociális aszkézis, mely a szociális ösztöneinkkel szemben való megtartóztatást sürgeti; s ez a jellemre nézve alapvető jelentőségű. Gyakorolnunk kell magunkat öntudatosan és tervszerűen abban, hogy ne engedjünk a társak rábeszélésének, és pedig nemcsak akkor, ha ivásról, züllésről vagy efféléről van szó, hanem alkalomadtán egészen ártatlan esetekben is — csak azért, hogy erőt gyüjtsünk a társak ostromlásaival szemben és fölvértezzük magunkat a gúny és a lenézés ellen. Ha pl. valami okból abban állapodtunk meg, hogy nem veszünk részt egy kiránduláson vagy ünnepélyen, ne engedjünk többet. Az ilyen szilárdság mégis csak tiszteletet és igaz barátokat szerez a pillanatnyi súrlódások dacára is; mert aki ilyen kis dolgokban erős tud lenni, az bizalmat kelt arra, hogy komolyabb válságokban sem engedi magát csakúgy jobbra-balra rángatni. Foerster-Schütz: Élet és Jellem. Meddő nyár. Még nem haladtunk elő ebben a nyárban oly előre, hogy már most felállítsuk a mérleget, — de az bizonyos, hogy az óhajtott gazdasági veszedelmet, ez a nyár se hárítja le rólunk. Hiszen igaz, helyenként a csodálatos időjárás ellenére elég jó termés van, de még ha e részben nagyobb termés lenne is, amíg a közgazdasági feszültség tart, addig jó napokról, a gondok oszlatásáról nem beszélhetünk. Igazán meddő nyarunk van, melyben reményeink meghalnak. És valami fásult közöny fog karjai közé. Ami talán minden bajnak okozója, a balkáni veszedelem tovább tart. Az egymással szövetkezett államok most már a koncon, — ami előre volt látható — öszszevesztek és a töröktől elfoglalt vitás területen folyik a vér. De a mi vérünk is folyik. És ha csendes nézői is vagyunk a háborúnak, azért gazdasági veszedelmét szörnyen érezzük. Máskor a nyárnak ezen a táján már meg volt TÁRCfi. A cserkészet. A Mária Kongregációk XII. Országos értekezletén dr. Radványi Kálmán helyett felolvasta Dus László. Egy nagyszabású mozgalom szemtanúi vagyunk, amelyet nem lehet figyelmen kivül hagynunk, mert rohamosan terjed és a legnagyobb sulyu az összes eddigi ifjúsági mozgalmak között. Ezer kérdés merülhet itt föl: Mi legyen a kat. álláspont ? Fölveheti-e az egyház a khaki inget, kezébe foghatja-e a cserkészbotot? Hátha szabadkőműves eszmék lappanganak a mozgalom mögött ? Egy bizonyos: hogy egy új terület áll előttünk, amelyen az ültet virágot, az nevel völgyeket, az szánt, vet és arat, aki okkupálja és kitűzi rajta a zászlaját. Itt nem számít az aggályoskodás, a filozofálás, az ellenvetések légiója, a cikkezés, vitatkozás; itt egy számít: a kemény munka, az új terület meghódítása és megművelése. Itt az számít, hogy kinek a dala cseng a cserkészek ajkán, kinek a csókjával a homlokán indul el kirándulásaira, ki akasztja oldalára az élelem-táskát, ki teszi fejére a viharszijjas kalapot, ki ad neki útmutatást és ki önt a szivébe lelkesedést ? Ha mi csináljuk mindezt, mienk a cserkészet. Ha a szabadkőművesek csinálják, az övéké a cserkészet. Ez a legújabb pedagógiai irányzat megérdemli, hogy foglalkozzunk vele. Elemi erővel föllépő mozgalom ez, amelynek az eleven ereje végigrezeg az összes nemzetek ifjúságának a lelkén. Baden Powel angol generális, a bur háború ismert hőse, 1908-ban szervezi a boy-scoutokat az angol korona területein s az 1912-iki augusztusi statisztika már négyszázezer scoutról beszél. Ugyanekkor a német cserkészek (»Pfadfinder«) száma negyvenötezerhétszáz. 1913 elején az angol cserkészek száma túlhaladja az egy milliót, beleszámítva a gyarmatok scoutjait is; a német Pfadfinderek pedig azóta ötvenhatezerre szaporodtak. Mint a bővizű forrás, elnyomhatatlan, üde erővel tör ki a talajból ez a fiatal áramlat Északamerikában, Svéd- és Norvégországban, Dániában, Oroszországban, Chilében, a búr földön, Indiában, Kínában, Japánban, Ausztráliában, Argentínában, spanyol- és görög földön s Ausztriában egyaránt. A görnyedthátu, pápaszemes statisztika nem birja nyomon követni. Nálunk alig néhány hónapja szervezik e mozgalmat, máris cserkész-csapatok járnak-kelnek az utcán viharszijjas kalapban, kétméteres botokkal a vállukon, tarka zászlók alatt, trombitaharsogás és dobpergés ütemére. A közönség érzi, hogy itt nagy kezdésről van szó, amely a jövőbe nyúlik. A német Feldmeister ezt irja: »Soha ilyen heves áramlat nem zudult még végig a német birodalmon. Ismerünk fiukat, akikkel semmiféle pedagógia nem bírt s rövid idő alatt visszanyerték morális egyensúlyukat, amint a csapatba léptek«. De nemcsak Bismarck népe néz így a cserkészekre. Angliában a király a fővédnökök s mindenütt a legnagyobb bizalom és szeretet önt lelket az apró lovagokba.