Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-07-06 / 28. szám

1913 ju nius 15. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. átplántálása a rossznak a közvéleménybe, ami azonban, mint ilyen, elvetendő. Remélem — nyájas olvasó, hogy te nem ennek a kulturának vagy a hive; hanem annak, mely átalakít, fel­emel s tökéletesít, amely jót akar másoknak úgy, mint magának; szóval a lélekművelést tűzte ki feladatául. Ez a kultura az, mely kiküszöböli a félszeg­ségeket és az emberiséget jobbá s kö­vetkezéskép boldogabbá teszi. Tanácsadás az olyan fiuknak, akik iparosok akarnak lenni. Ismét elkövetkeztünk az iskolai év vé- i gére, mikor sok ezer szülőnek gondot okoz, hogy mit neveljen a gyermekéből. Nagy kérdés. Sok apa mondja is: mindenféle fog­lalkozásra adom gyermekemet, csak azt a nyomorúságos kenyeret ne egye, amit én eszem. Sok iparos egy világért sem adná saját iparába a gyermekét. Nagy hiba ez, bármily szempontból nézzük is. Az ipar szempontjából feltétlenül káros, mert az apa van hivatva arra, hogy gyermekét tökélete­sebben vezesse be iparába. Mily tökéletes­ségre nevelhetné a cipész, az asztalos stb. gyermekét, ha korán oda venné maga mellé és ott játszva, könnyű szerrel az iparának minden csinját-binját megtanulhatná! Köny­nyü módon kap az az iparos munkát, aki ért a munkájához, aki elsőrendű és nem fu­ser munkás. Erre minden iparos elsősorban a saját gyermekét taníthatná meg. De per­sze sok szülő mindig többet akar nevelni gyermekéből, mint amilyenek saját maguk. És azt hiszik ezek a balga gondolkodású szülők, ha irnok vagy tanító lesz a fiukból, akkor az már jobb kenyeret eszik. Pedig épen megfordítva van. Az újságokból, de a saját tapasztalásunkból tudjuk mindnyájan, hogy ezer és ezer tanult ember nem kap hivatalt. Foglalkozás nélkül lézeng és kény­telen üresen eltölteni a drága időt. A tanult emberek között általában nagyobb a nyomorúság, mint az iparosok vagy a föld­művesek között. Ha van azonban jó tanuló gyermekük a szülőknek, akinek tehetsége és szorgalma van, hogy a felsőbb tanulmányo­kat elvégezheti, akkor taníttatni kell. Ha azonban akár a szellemi vagy anyagi oldal gyenge, akkor jobban boldogul bárhol az a gyermek, mint a felsőbb iskolát végzettek között. Az első szabály tehát az, hogy minden szülő tanítsa ki gyermekét a saját foglalko­zásában. Tanítsa ki azonban úgy, hogy tö­kéletesen értse az iparát vagy foglalkozását, mert igy aztán a később megkeresett koro­náiból legalább mindennap jóllakhatik, ami sok írnoknál és általában az >urak«-nál sok­szor lehetetlen. Ha ezt a szabályt minden szülő szem előtt tartja, akkor fejlődik majd iparunk és mezőgazdaságunk, mert ezek a foglalko­zások virágzása az emberek tudásától, szor­galmától függnek. Azonban sok gyermek akár testi gyen­geségénél, akár érzékei: füle, szeme stb. hi­básak, akkor világos, hogy olyan foglalko­zásra nem szabad adni, ahol nem volna képes a legjobbak közé felküzdeni magát. Ha a gyermeknek gyenge a szeme, akkor nem fogom szabónak adni, ahol szemevilágát ta­lán rövid időn belül elveszthetné. Ha gyer­mekemnek a légzőszervei nincsenek kellő­képen kifejlődve, akkor meg nem fogom lakatosnak vagy gyárba adni, ahol a vaspor és a nehéz levegő előbb-utóbb a pusztulását fogja előkészíteni. Pedig csak az egészséges ember képes megfelelni hivatásának és a modern élet által megkövetelt szükségletei­nek. A gyenge testalkatú-gyermekeket olyan foglalkozásra kell adni, ahol erejük nem jön számba. Az erős testalkatú gyermekeket pe­dig olyan iparba kell adni, ahol erre szük­ségük van és ahol ez nekik előny. Szóval ott kell minden embernek kenyeret keresni, ahoi a legjobbat, a legtökéletesebbet tudja produkálni. Igen ám, sok szülő azt mondja, hogy olyan iparba adom a gyermekemet, ahol sokat kereshet. Nagyon szép álláspont. Ha­nem ki tudja, hogy abban az iparban vájjon mindig ilyen jók lesznek-e a munkabérek? Különben is minden foglalkozásnál a jó munkát mindig a legjobban fizetik. A rossz munkás sehol sem érvényesül, akár szabó, akár cipész, asztalos, vasesztergályos vagy épen tanult ember. Azért kell a jó szülőnek a fentebbi szabályt szem előtt tartani. Sok szülő, mivel szükségük van, hogy a gyermekük is keressen, nem taníttatja, nem adja inasnak, hanem napszámosnak. Ez a legveszedelmesebb, a legbizonytalanabb jövő. Ha csak lehetséges, egy szülő se adja a gyermekét olyan pályára, ahol előképzett­séget nem követelnek tőle. Az életben ilyen semmi ipart nem tanultak rengeteg munka­nélküliségnek és egyéb hányattatásnak van­nak kitéve. Csak addig érvényesülnek, mig erejük van, de mikor öregek lesznek, mikor a munkaerejük ki van facsarva, mint a cit­romból a leve, akkor mehetnek koldulni. A szülők gondolják meg, hogy gyer­mekeiknek a pályaválasztástól függ boldog­ságuk. Legyenek lelkiismeretesek és körül­tekintők, mikor lerakják gyermekeiknek és unokáiknak életét, jövőjét. Földvári Mátyás. A XII. katolikus nagygyűlés. — A hercegprímás levele. — Az Országos Katolikus Szövetség igazgató tanácsából kiküldött bizottság a XII. katolikus nagygyűlés idejét f. é. november hó 9., 10. és 11. napjaira tűzte ki. A nagygyűlés fővédnökségére felkérték a hercegprímást is, aki a kö­vetkező levelet intézte gróf Zichy János­hoz, a Katolikus Szövetség elnökéhez: Nagymélt. gróf, v. b. t. tanácsos, Elnök ur! Amint excellenciádnak mult hó 23-án hozzám intézett nagybecsű leveléből igaz örömmel értesülök, az Országos Katolikus Szövetség igazgató tanácsából kiküldött előkészítő bizottság a XTI. Országos Ka­tolikus Nagygyűlés idejét a f. évi novem­ber hó 9., 10. és 11-ik napjaira tűzte ki. Erősen hiszem, hogy az egész ka­tolikus Magyarország ujjongó örömét fe­jezhetem ki, amelyet a nagy csapatszemle közeledtével érez. Amily gazdag a mi korunk eseményekben, amily gyors és változatos ez egymást kergető szellemi irányok élete, oly sok anyag halmozódik fel egy esztendő alatt is, amelyet gyűlé­seinken meg kell tárgyalnunk. Annál több munka gyűlt össze két hosszú esztendő alatt. Azért kettős 'lelkesedéssel kell ké­szülnünk a XII. katolikus nagygyűlésre, amelynek már csak azért is fényesnek és nagyszabásúnak kell lennie, mert ennek keretében ünnepeljük az egyház 1600 éves szabadságának jubileumát, a világ legdi­csőbb szabadságharcának gyümölcsét: a lelkiismereti szabadságot. Szabad nemze­tünk katolikusai bizonyára eddig nem lá­tott számmal jönnek a XIÍ. nagygyűlésre, hogy a mártírok vérén szerzett szabadságon örvendjenek. Megragadom az alkalmat, hogy az országos kat. szövetségnek a nagygyűlés előkészítésének nagy munkájáért őszinte elismerésemet és bensőséges hálámat fe­jezzem ki. A szövetségnek hivatása, hogy a legkiválóbb katolikus vezető emberekből vezérkart alakítson, s azután ennek tervei szerint a különböző katolikus mozgalma­kat, egyesületeket és társulatokat egysé­gesen irányítsa. A XII. nagygyűlésnek elemi erővel kell követnie a katolikus egységet, ezen szent óhajtásnak megfelelő­leg a központi szervnek az orsz. kat. szö­vetségnek megizmosodását és jelentőségé­ben emelkedését. XII. crsz. kat. nagygyűlés előkészí­tésének költségeire 400 koronát küldök és a felajánlott fővédnökséget készséggel elfogadom. Csernoch János s. k., hercegprímás. H írek. — Kertmegnyitó. Ma délután 2 órakor tartja a belvárosi Kat. Kör teke­versennyel és tánccal egybekötött kert­megnyitó ünnepélyét. Első dij 10 kor., második 5 kor., a harmadik 3 kor. Három dobás ára 20 fillér. Az esteli ünnepség kezdete 8 órakor lesz. Belépti dijak: személyjegy 1 kor., családjegy 2 kor. 40 fill. Az ünnepség, mely iránt nagy az érdeklődés, fényesnek ígérkezik. Legyen szabad remélnünk, hogy a m. t. közönség fokozott érdeklődése bizto­sítani fogja annak sikerét. — Az erdélyi zsinat. Hétfőn ül össze Gyulafehérvárott az erdélyi egy­házmegyei zsinat gróf Mailáth Gusztáv püspök elnöklésével. Nagyfontosságú esemény lesz ez az erdélyi egyházmegye történetében. A zsinat előkészítését négy év óta végzi egy bizottság a püspök elnöklete alatt. A bizottság nemrég el­készítette a zsinaton hozandó határoza­tokat, melyeket a rendkívüli korona­gyüléseken való megvitatás céljából a papságnak megküldetett. A zsinat tagjai az egyházmegye összes papjai. A zsina­tot a gyulafehérvári székesegyházban tartják meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom