Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-06-22 / 26. szám

1913 junius 15. PÁPA ÉS VIDÉKE. 197. ket és már régebben tervezik a segélyezés rendszerének megváltoztatását. A tervezet most elkészült és alapelve az, hogy az állam szerződést köt az Országos Központi Hitel­szövetkezettel, amelynek alapján a Központi Hitelszövetkezet fogja az állam által rendel­kezésre bocsátott iparalapból a kisipar részére a szükséges tőkéket rendelkezésre bocsátani és egyúttal a visszafizetés folyamatát lebonyo­lítani. Az Országos Központi Hitelszövetkezet az illetékes kereskedelmi és iparkamara szak­véleménye alapján fogja a kisiparosoknak a munkanemre való tekintet nélkül, kizárólag az egyéni rátermettség alapján a kölcsönöket folyósítani, illetve a géperőt rendelkezésére bocsátani és megfelelő évekre elosztva, kényel­mes törlesztésről gondoskodni. Egyes esetek­ben a miniszter a részletek megfizetése alól fel is mentheti az illető kisiparost. A cél azonban az, hogy olcsó és kényelmes törlesz­téses ipari kölcsön, illetve munkaeszközöket bocsássanak a kisiparosok rendelkezésére és hogy az eddigi nehézkes bürokratikus keze­lés helyébe a gyorsabb kereskedelmi admi­nisztráció lépjen. Az uj rendszer életbelép­tetése előtt a kereskedelmi és iparkamarák szakvéleményezése elé kerül.« Ideje is már, hogy a kisiparosság anyagi és erkölcsi felemelését célzó munkásságból az állam is kivegye részét. Ez annál is inkább kötelessége, mert egy nagy osztály érdekéről van szó. Magyar­országon az 1900. évi népszámlálás szerint még 310.177 önálló férfi és 73.818 önálló női iparos van. Az iparban foglalkoztatott férfi segédszemélyzet száma 530.634, a nő segédszemélyzet száma 106.063. Összesen tehát 1,038.078 embernek, az egész népesség 15%-ának létérdekéről van szó. Közre kell tehát működnie államnak és társadalomnak egyaránt abban, hogy egy ennyi embert foglalkoztató osztály ne csak tengődjön, ha­nem egészséges legyen, boldogulni tudjon s újból a magyar állam egyik erős oszlopa legyen. Városi közgyűlés. (1913. junius 16. d. e. 11 és d. u. 3 órakor). Városunk képviselőtestülete két köz­gyűlést is tartott a mult hétfőn. Egyet délelőtt 11 órakor Koller Sándor al­ispán elnöklésével és egyet délután. A délelőtti közgyűlésen az új tanácsosi állást töltötték be, amelyre egyhangú lelkesedéssel Kemény Béla v. jegyzőt választották meg. Őszintén örvendünk a választásnak, mert Kemény Bélát kedves, szives, előzékeny, uri modorú tisztviselőnek ismeri mindenki, akit ed­digi állásában, eddigi hatáskörében a teljes pártatlanság, elfogulatlanság ve­zet. Erről mi magunk is nem egyszer jólesőleg győződtünk meg. Erős a re­ményünk, hogy Kemény Béla új állásá­ban is megmarad annak a Kemény Bélának, akit mi eddig ismertünk. A délutáni közgyűlés roppant hosz­szú ideig tartott, úgy, hogy az utolsó tárgyat már a következő ülés napirend­jére kellett kitűzni az előrehaladott időre való tekintettel. Órákat foglalt le az alsóvárosi vasúti állomás építésének az ügye és a tisztviselőink vasárnapi mun­kaszünete. Az előbbit, mint közgyűlési tudósításunkban olvasható, közmegelé­gedésre intézte el a közgyűlés. A tiszt­viselőink kérelmét azonban elvetették és a régi állapot fenntartását határoz­ták el. Másodszor bukott tehát meg a vasárnapi munkaszünet. Eső után kö­pönyeg volna, ha most mi ezt a kér­dést bővebben fejtegetnénk. Nem is tesszük. A mi álláspontunk kezdettől fogva az volt, hogy tisztviselőinknek nagyon is méltányos, sőt emberileg te­kintve jogos a kérelmük. Csudáljuk, hogy képviselőtestületünk »keresztény« jelzővel ékeskedő tagjai képesek voltak szavazatukkal a keresztény felfogással homlokegyenest ellenkező irányt tá­mogatni. * Délelőtti közgyűlés. Koller Sándor alispán 11 órakor nyi­totta meg a népes, részleges tisztújító köz­gyűlést. A szavazatszedő bizottság tagjaiul — mivel a közgyűlés választói jogával nem élt — az alispán Teli Anasztáz dr., Wüeszt Ferenc, Barát Károly és Kende Ádám dr. v. képviselőket kérte fel. A választás egy­hangúlag Kemény Bélára esett, akit Köller Sándor alispán — a hivatalos eskü letétele után — igen szives és meleg szavakkal üd­vözölt. Kemény Béla meghatottan mondott köszönetet a beléhelyezett bizalomért és igérte, hogy minden erejével a város jól felfogott érdekét fogja szolgálni. A délelőtti gyűlésnek egyéb tárgya nem volt. Délután. Mészáros Károly polgármester nyitotta meg a délutáni rendkivüli közgyűlést. A jegyzőkönyvet hozzászólás nélkül hitelesítet­ték. A jelen közgyűlés jegyzőkönyvének hi­telesítésére Hoffner Sándor dr., E. Szabó József, Rácz Kálmán, Somogyi Pál és Giczi Kálmán v. képziselők kérettek fel. Interpelláció. Hoffner Sándor dr. kérdi a polgármes­tert, mi indította arra, hogy az előző köz­gyűlés határozata ellenére négy rendőri és nem négy kézbesítői állásra hirdetett pályá­zatot, holott a közgyűlés úgy határozott, hogy a magasfizetésü rendőrtizedeseket, akik ezideig kézbesítői szolgálatot teljesítettek, meghagyja a rendőrség kötelékében és a kézbesítésre olcsóbb, 600—600 koronával díjazott kézbesítőket fog alkalmazni, ami által a város évenként tetemes összeget ta­karít meg. Mészáros Károly polgármester vá­laszából kitűnt, hogy rosszul értelmezte a közgyűlési határozatot. Ezek után kiváncsiak vagyunk, hogyan intézik el a már meghir­detett rendőri állásokra beérkezett kérvé­nyeket. Az alsóvárosi vasúti állomás ügye majd két órai vitát provokált, amely­ben igen sokan résztvettek, néhányan több­ször is. Végül a közgyűlés határozatilag ki­Hátunk mögött a hátteret képezte a győri püspökség Rongat erdeje; odább te­rült el sűrű titkos homályával a Cser-erdő, a kettő között a két Erdőköz, melynek szé­lén, árnyas domboldalban mi heverésztünk, vidám, boldog leánykák. A fénylő nap felhőtlen égről tarka, mezei virágokra nézett alá, melyekkel mint himes szőnyeg, telítve volt a mosolygó rét. Az erdő fái fölöttünk nyugodtan szende­regve csüggeszték alá koronáikat; a légben lágyan susogva enyelgett a nyári szellő és a madarak jó kedvvel énekelték dalaikat az ingó ágakon. Ekkor kalauzunk zsebébe nyúlt és rázta ki onnét a fejtörő kérdéseket, melyek közöl többet sikerült papirra vetnem. (A feleletet rájuk lásd a levelem végén): 1. Ki az, aki meghalt, de nem született ? 2. Született, de meg nem halt ? 3. Egyszer született, kétszer halt meg ? 4. Mi volt az első ember neve, kérdezték a kis zsidó fiútól. Mit felelt? 5. Mikor volt egy esztendőben három hét ? 6. A művelt francia melyik kezével eszik? 7. Melyik van jobb magyarsággal mondva: 7 meg 5, vagy 7 és 5 = 11. 8. Ha egy urnák 6 leánya van és minden leánynak van egy fitestvére, annak az urnák hány gyermeke van ? 9. Mi volt előbb, ember-e vagy szakáll ? 10. Hogyan lehet a malachúst úgy besózni, hogy a másik évben is friss maradjon? 11. Hogyan lehet 20 pár harisnyát megkötni egy óra alatt ? 12. Honnét hajtják a legtöbb marhát a pá­pai vásárra ? 13. Két szász katonának hány szeme van ? 14. Egy fán almák voltak. Egy vándor föl­dobta a fára a botját s dobott le belő­lük. Ezután sem a fán nem maradtak, sem a földön nem voltak többé almák. Hány volt eredetileg a fán. 15. Egy kis leány libákat hajtott ki a rétre; egy kettő előtt ment; egy kettő között; egy kettő mögött. Hány libát hajtott ki a kisleány a rétre ? 16. Látjuk, még sem az Isten teremtette? 17. Édes anyád leánya, neked még sem testvéred ? 18. Egy Adolf nevü ifjú dalostársulatba lé­pett; mi lesz ott a neve? 19. Egy Áron nevü kereskedő kútba esett; mi lesz ott a neve kereskedői nyelven ? 20. A bibliában hány betű van ? 21. Melyik szó az, amelyhez ha teszünk be­tűket nem lett hosszabb, hanem rövi­debb ? 22. Apja is, anyja is; még sem mondhatja, hogy ő valakinek a fia ? 23. A muszka császár melyik alattvalója előtt emeli le a kalapját ? 24. Hogyan lehet 5-ből 5-öt ugy kivonni, hogy 5 maradjon. 25. Melyek a legdrágább seprűk ? 26. Melyik a legjobb szépítőszer ? 27. Melyik a legpuhább vánkos ? 28. Szarva kettő; lába kettő; hátul farka; este kél útjára; táplálék nem kell neki soha ? 29. Ha 2 gólya egyszerre kelepel a háztetőn, miről lehet megtudni, hogy melyik a hölgy ? 30. Egy pörölő asszonynál mi tud még na­gyobb lármát csapni ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom