Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1912-12-29 / 1. szám

1912 december 29. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. publikumnak is bátran hívhatunk meg fővárosiakat. Azt hiszem, az egyszerű, jó matyókat bárki meghallgathatja. Nagy célunkat szolgálják végre a baráti összejövetelek, eszmecserék. Utoljára hagytam. Talán ez a legkönnyebb falat? Óh, dehogy! Éppen ellenkezőleg! Ehhez kell igazán, a szó valódi értelmében vett művelt lélek, aki apró, személyi csetepatékon fel tud emelkedni. Nem megyek fel, mert ez, vagy az van ott; kilépek, mert ez vagy az megbántott, akkor jobb, ha becsukjuk a boltot! Igen, uraim, a közeledéshez, az érintkezéshez kell önlegyőzés, áldozni tudás! Csak a kezdet nehéz! Próbáljuk meg, tegyünk úgy, mint a művelt német katolikusok! Jöjjünk össze hetenként egy-egy este minél számosabban! Vacsorázzunk meg korábban s töltsünk együtt egy-egy okos, kedélyes teásestét! A beszéd, a társalgás anyagát csak addig kell keresnünk, mig félünk egymástól. En hiszem, hogy ez összejöveteleink fogják körünket merész lendülettel igazi élete útjára terelni. Ma, a szent estén, mikor e sorokat rovom egy balatoni falucskában, ezt kérem a betlehemi Kisdedtől, kit a szent ostya hófehér fátyolában ez éjjel kezembe, szivembe fogadok. X Karácsonyi előadás a Kat. Munkásnőegyletben. Nagy ünnepe volt a mult vasárnap a Kat. Munkásnőegyletnek, mert bár többször volt már részük az egyesület tagjainak felolvasó estékben, de az egész egyesület a nagy nyilvánosság elé ezen a napon lépett először. Ezen fellépésnek két része volt: az egyik vasárnap reggel folyt le, a másik pedig délután. Nem tehetem, hogy meg ne emlékezzem a vasárnap reggel történtekről, mert az nagyszerű, fölséges, megható volt. Amikor egy új kat. egyesület úgy lép a nyilvánosság elé, hogy közel kétszáz tagja, élükön a lelkesedésükről, áldozatkészségükről már anynyira ismert tisztikarral és választmányi tagokkal, járul az Úr asztalához és fogadja szivébe az elnök kezéből az élet forrását, akkor az az egyesület már ezen egy tényével kimutatta, hogy van létjogosultsága, hogy igen üdvös intézmény. Megértjük az elnök szavait, melyeket a délutáni ünnepélyen mondott, hogy boldognak érezte magát e napon, hogy, ha eddig szerette az egyesületet, ettől kezdve még inkább fogja szeretni, hogy beszéde első részében lelkes szavakkal ünnepelte az egyesülete tagjaiban élő szeretetet. A délutáni ünnepély az alsóvárosi elemi iskola tornatermében folyt le a szó szoros értelmében zsúfolásig megtelt teremben. Szép, nagyszerűen sikerült ünnepély volt ez. Megemlékeztem az elnöki beszéd első részéről, hozzácsatolom, hogy a második részben ecsetelte a karácsonyi ünnep szépségét és fontosságát. Volt a programmban két szavalat (a harmadikról, Polgár Mariska szavalatáról sajnálattal kellett lemondanunk, mert a szereplő nem jelent meg — valószínűleg nem juthatott be az embertömeg miatt). Frisch Juliska (Boldogasszony Anyánk) és Kis Erzsi (Levél Amerikából) szépen előadott szavalatai mindenesetre nagy fokban emelték az ünnepély fényét. Biró Annus és Mészáros Annus nagy szorgalommal megtanult dialógust adtak elő (A tanítónő). Az ügyesen és ízlésesen készült ruhákban, 32 szereplőtől előadott karácsonyi színdarab (Bethlehemi asszonyok) nagy hatást ért el. Az egyes szereplők nevének elősorolását elhagyva általánosságban azt jegyzem meg, hogy a kitűnően felosztott szerepeket minden egyes szereplő igen ügyesen játszotta el. A színdarabot a szereplőktől alakított élőkép fejezte be. Még külön kell szólnom az énekekről. Több éneket adott elő az ezen ünnepen először föllépő dalárda két hangon. A tanítás ügyes kezekbe van bizva, az eredmény legalább ezt mutatta, másrészt fényes bizonyíték a dalárda tagjainak lelkesedésére és arra, hogy a tagok áldozat árán sem riadtak vissza attól, hogy minél szebbé tegyék a karácsonyi előadást. Meglepetésszerű volt, de annál meghatóbb is, amidőn a programm befejezése után Kis Erzsi lépett a pódiumra és hálás szívvel mondott köszönetet az elnöknőnek a szives fáradozásért, türelmes szeretetéért, amit a darab betanításánál tanúsított, a társelnöknőnek, az elnöknek, titkárnőnek, Dvorzák Ilonka választmányi tagnak és a karnagynak a tanúsított érdeklődésükért, fáradozásaikért. Mindnyájuknak szívből gratulálhatunk. i • Válasz a Pápai Lapok választás előtti cikkére. Tek. Szerkesztő' Úr! Kérem legyen szives b. lapjában a következő soraimat az igazság érdekében, ugy amint én egyszerű szavakkal leirom szószerint közzétenni. Igaz, hogy az újságírás nem hivatásom, éppen ezért az olvasóközönség elnézését kérem, ha valamiben nem a legkorrektebbül fejezem ki magamat. Előre is kijelentem, hogy soraimmal senkit megsérteni nincs szándékomban, de a jelen esetben úgy magamat, valamint több iskolaszéki tagtársamat megvédelmezni kötelességemnek tartom. A »Pápai Lapok« mult heti számában egy névtelen úr heves kirohanást intézett a pápai róm. kat. iskolaszék iparos és földmives tagjai ellen. A cikkében felhozott vádak nagyobb része alaptalan, de ha igazak volnának is, akkor sem lenne érdemes velük bővebben foglalkozni, mert ha mi egyszerű emberek elkövettük volna is azokat a kis ártatlan dolgokat, amelyeket nagynak igyekszik felfújni, nem rosszakaratból, hanem az illető névtelen ur szerint is, járatlanságból és jóhiszemüleg követtük volna el. Hogy azonban nem tettük, legjobban bizonyítják az iskolaszéki határozatok, melyek jegyzőkönyvbe vannak foglalva. (Igaz a legtöbb ma is csak papiron van). Azért kérem nemcsak a névtelen urat, hanem az általa irt cikk bármelyik olvasóját is, tekintsék meg az iskolaszék jegyzőkönyvét, legalább meggyőződnek arról is, hogy akik ellen a vádak irányulnak, megtették kötelességüket, ami miatt nem egyszer kellemetlen helyzetbe kerültek s megakadályoztattak üdvös, a hitközségre anyagilag és erkölcsileg is hasznothozó munkájukban. Megvagyok győződve, hogy a magát megnevezni nem merő, csak vádaskodni tudó cikkíró úr vagy félre lett vezetve, vagy fel lett kérve, ha ez sem, akkor rosszakaratulag valami nem igazságos dolognak kivitelére akarja a kat. közvéleményt hangolni. Legalább erre vall minden sora, de legjobban az, hogy a szent Karácsony ünnepe előtt és a választás küszöbén dobja bele a gyűlölség üszkét a kat. közvéleménybe, számítván arra, hogy a választást megzavarva az ő, vagy az őt beugrató egyén javára fog eldőlni a választás. Érzi és cikkében jelzi is, hogy nehéz lesz a munkája, amit nem az igazság fegyverével akar megvívni. Egyébként úgy látszik, amolyan fajta ,,mű" katolikust tisztelhetünk a névtelen személyében, aki még azt sem tudja, hogy a hitközségünk ügyeit igazán szivén viselő hitközségi tagok katolikus újságot is olvasnak és abból szereznek tudomást a katolikus ügyekről, mert ha tudta volna, nem a katolicizmussal homlokegyenest ellenkező lapban tette volna meg rosszakaratú nyilatkozatait. Vagy talán attól tartott, hogy a mi lapunkból azok is értesülnek cikkéről, akiknek a cikk nem volt szánva. Vagy attól félt, hogy azok az izig-vérig kat. tagok is megtudják, akik sokkal jobban ismerik kik vannak velük és kik ellenük, kik azok, akik igazságos ügyük mellett harcolva, nem kiméinek sem időt, sem fáradságot, hogy a hitközségi tagok fillérjeit és jogait megvédjék. A hitközségi tagok tudni fogják kötelességüket a választáskor minden újabb támadás, félrevezetés és izgatás nélkül is. A mi részünkről sohasem volt szokás, de nincs is rá szükség, mert nem szavakkal, hanem tettekkel lehet előbbre vinni a hitközség ügyeit. Ezeket akartam a tisztelt névtelen urnák b. figyelmébe ajánlani. Egyúttal pedig kijelentem, hogy soraim valódiságáért minden körülmények között helyt állok, de ha a vádaskodó ur nem meri megnevezni magát, vagy az általa