Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-04-27 / 18. szám

1913 április 27. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. Városi közgyűlés. A mult csütörtökön délután 3 órától esti 7 óráig közgyűlése volt vá­rosunk képviselő' testületének. Régi jó pápai szokás szerint most is igen nagy volt a zaj, de az eredmény semmi. Kelló' előkészítés és szükséges felvilá­gosítások nélkül fogtak hozzá oly fon­tos kérdésnek tárgyalásához, aminő a munkásházak ügye. Csak a szerencsés véletlennek kö­szönhető, hogy Balla Róbert v. képvi­selő véletlenül szerzett információjával világosságot gyújthatott a képviselő­testület fejében. Nem értjük, nem akar­juk érteni ily fontos és emberbaráti kérdésben a takargatást, titkolódzást. Meg is lett a következménye: 4 óra alatt nem végeztek 4 ponttal. A mun­kásházak kérdését pedig az ügy tisztá­zása végett az előkészítő bizottsághoz utalta vissza a képviselő-testület. * A tárgysorozat első pontjául az Eötvös utcaiak kérelme volt kitűzve. Aszfaltgyalog­járót kérnek sűrűn járt utcájuk számára. Blau Adolf még ez évben kívánja a kérés megvalósulását. Meg is lesz, ha a lakósok befizetik előre a reájuk háramló illetménye­ket. A 2. és 3. §-nak, a kockakövek ügyé­nek és a ragályos betegségekről alkotott szabályrendeletnek rövid érintése után áttér­tek a 4. §-ra, a gyűlés főtárgyára. A munkásházak építésére kiküldött bi­zottság azt javasolta, hogy 100 munkásház építésére vegyen fel a város a Magyar Föld­hitel Intézetek Országos Szövetségétől 33 évre 371.240 koronás kölcsönt, 94% árfo­lyam, 6'15% törlesztéses kamat s a kötelez­vényben toglalt egyéb feltételek mellett. A felveendő összegből vásároljon meg a pápai ref. lelkészi birtokból 6210 négyszögölet, a ' ref. tanitói birtokból 6210 négyszögölet, 50 munkásház számára; — Ács Ferenctől, a hamuház melletti birtokából 20 munkásház céljára 4000 négyszögölet azzal a kikötéssel, hogy az utat a tulajdonos tartozik díjtalanul átengedni; — az alsó városrészben építendő 30 munkásház céljára Dr. Kluge Endrétől, a gyimóti-út melletti ingatlanából 3200 négy­szögölet és ugyancsak a gyimóti-út mellett fekvő birtokból, Csillag Károly örököseitől 2800 négyszögöl területet, négyszögölenként 3 koronájával. Az állandó választmány a kérdés el­halasztását javasolta és hogy a kellő előké­szítés végett adassék ki az építészeti bizott­ságnak. Krausz József a város közelébe akarja a munkásházakat, kifogásolja az előkészítés hiányos voltát. Barthalos István a helyek pontosabb megjelölését kívánja. Lakos Béla égető szükségesnek tartja a helyek megvé­telét. Kiss József is a mentül előbb való építést sürgeti. Sarudy Győző egyáltalán fe­leslegesnek tartja Pápán az építést. Dr. Fe­hér Dezső a munkások lekötését nem he­lyesli. Kende Ádám hasonló értelemben nyilatkozik. Végül is Varga Rezső indítványa győz, ki szükségeseknek itéli a munkásházak építését, de az előkészítés érdekében a ha­lasztást sürgeti. Azután az interpellációkat intézték el rövidesen. Érdemleges elintézést nyert Nagy Sándor indítványa. Nem vette ugyan át a város az alsóvárosi ovodát, de évenként tá­mogatni fogja 600 K-val. KRÓNIKA. Mennyi utalvány ! Pierpont Morgan, a nem régen elhunyt amerikai milliomos, a karácsony éjszakát minden esztendőben a dolgozószobájában töltötte és ő, aki nem szerette a nevét alá­irogatni, egész éjszaka utalványokat irt alá... Másnap azután sok szegény ember hálásan emlegette a nábob nevét. Én is szeretnék most ha nem is pénz-, de legalább hála- és köszönőutalványokat meneszteni lapunk minden kedves olvasójá­hoz, hogy megköszönjem azt az érdeklődést, amellyel aprócska Írásaimat fogadták és ol­vasgatták. Beszámoló. Lejárt a mandátumom. Az ősszel, ami­kor a színészek más vizekre eveztek, kezembe nyomta a főmunkatárs a tollat s rám paran­csolt: »írj az elmaradt szini kritika helyett — krónikát. S én irtam ahogyan a szivem dik­tálta. Néha kezembe vettem a rideg toll he­lyett a — lantot s daloltam, hol hangfogó­val, hol meg ropogós csárdástempóban. Napsugárba fürösztöttem, vidám mosolyba öltöztettem a mondókámat s akkor voltam boldog, ha nem kellett — hadakoznom. Mindig rövidre szabtam a krónikát és soha­sem nagyképűsködtem, soliasem filozofáltam. Köll is manapság filozófia ! A mai olvasóközönség csak a rövid­lélekzetü írásokat szíveli. A hosszú lére eresztett cikkeken csak átsiklik s vagy ásit egyet melléje vagy a sárga földig ledoron­golja az irót az első 5 sor alapján. Tapasztalatból tudom, hogy a krónika mókaságait itt-ott privatim is tárgyalták, megmosolyogták, de a komolyabb irányú cikkek vagy aktuális témák ritkábban vernek nagyobb hullámot. Istenem! annyi okos, gondolkodó fej olvassa ujságunkat s mégis oly ritkán hall­ható egy-egy hang az »olvasóközönség köré­ből /« Kérünk a 12 korona mellé néha egy­egy fejbólintást vagy vetőt is, egy-egy pro vagy kontra véleményt. Hadd lássák a lap belső munkatársai, hogy hangjuk nem a pusztába kiáltó szó, hanem az »olvasók« testáns tudóssal, Harnackkal, megnyugodhat­nak k. olvasóink is abban az igazságban, hogy a római püspököket mindenkor sz. Péter utódainak tartották és ők akként is jártak el, még pedig azon az alapon, hogy a r. püspökséget sz. Péter szervezte és viselte, mig csak Rómában vértanúhalált nem halt. Azt irták nemrégiben Pápán, még ha meg is fordult volna sz. Péter Rómában, »még ha ő alapította volna is a római gyü­lekezetet, ez a körülmény nem ád a pápá­nak jogot arra, hogy magát Krisztus földi helytartójának hirdesse. Mert lám a jeruzsá­lemi gyülekezetről tudjuk, . . . hogy azt csak­ugyan Péter alapította, . . . mégsem nevezi senki a jeruzsálemi papot, vagy püspököt Krisztus helyettesitőjének. Pedig ott hozta meg Urunk azt az áldozatot, melyben önma­gát adá váltságul érettünk.« Hozzátehetné az illető iró, hogy Antiochiában is sz. Péter alapított püspökséget, még sem nevezik az antiochiai püspököt a kat. egyház fejének. Nem pedig azon egyszerű oknál lógva, mert sem a jeruzsálemi, sem az antiochiai püspök nem volt sz. Péter hivatali utódja, hiszen távozása miatt még életében rendelt e vá­rosokban maga helyett püspököket, de nem utódokat, örököseit egyházfői megbíza­tásának. Minthogy Péternek utódjáról Krisz­tus Urunk nem intézkedett s minthogy e hivatalt a dolog természeténél fogva örök érvényűnek szánta, e hivatal Péter halálával nem szűnt meg, hanem átvette az ő halála­kor hivatali utóda, püspöki székének, a ró­mai püspökségnek örököse. Azt nem érti az idézett sorok irója, hogy miért nem Jeruzsálem a pápa székhe­lye. Legyen nyugodt, a Gondviselés nem érzelmi politikát űz. Amint magasabb szem­pontból választotta ki az Isten a zsidó népet és bizta rá e hagyományaihoz törhetetlenül ragaszkodó fajra az ó szövetségi Szentírást, éppen úgy magasabb szempont vezette az Isten kezét, midőn sz. Péter személyében az Egyház alapkövét Rómában helyezte el. Róma nagy múltja, világfővárosi szerepe, közép­ponti fekvése, könnyű megközelíthetősége, de mindenekfelett betöltött, nagy világtérítő missziója, megmutatták, hogy a Gondviselés helyesen választott. Valóban, a pogány cé­zárok Rómája összetörte, leigázta a világot, a pápák Rómája pedig a Kereszt áldott fá­jának oltógallyával beoltotta, megnemesítette a világot. Ami az Egyház látható fejének téve­déstől ment voltát illeti, az sem olyan lemosolyogni való. Nem, különösen ha meg­fontoljuk azon többször idézett igéket, miket Krisztus tőn Péternek, s ha figyelembe vesz­szük, hogy a pápa csalatkozhatatlansága a hit és erkölcs terére szorítkozik, e téren is csak akkor valljuk, ha a pápa, mint az egész világegyház tanítója az egész egyházra köte­lezően tanítja a hitbeli, vagy erkölcsi igazsá­got. De sohasem vonatkozhatik e tanunk más, pl. adminisztratív elvekben való csalat­kozhatatlanságra. A hely szűke és olvasóink türelme le­int a részletes bizonyítgatásról. De nincs is szükség rá, hogy itt Pápán védelmezzük meg Róma presztízsét. Egész világ hajolt meg 2000 éven át, hajol meg a jelenben s fog meghajolni — mint azt a protestáns nagy Macaulay is megjósolja — a jövőben is a római szentszék isteni rendelésű tekintélye előtt. A világ minden részébe küld ma is Róma hirdetőket: Krisztus igéjének a hirde­tésére; a világ minden részébe küld utasítá­sokat: Krisztus parancsainak teljesítésére; a világ minden részéből zarándokolnak ma is Rómába, s többen mint valaha: Krisztus helytartójának tiszteletére. Évről-évre ott zeng sz. Péter sírja fe­lett, sz. Péter utódja előtt honunk édes nyel­vén is a himnusz: Hol Szent Péter sírba téve És Rómának dobog szíve, Ézrek ajkán, ezer nyelven Hő ima száll édesdeden: Tartsd meg Isten Szent Atyánkat, Krisztusnak helytartóját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom