Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1913-03-30 / 14. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1913 március 16. Már két éve annak és hogy elment, jól meg is rabolt. O azt gondolta, hogy én majd kerestetem. Én már 48 óra múlva tudtam, hogy hol van, de azt mondtam, hogy csak hadd fussanak, nem töró'döm velük. Később ők is megtudták ezt. írtak is nékem levelet, de én a levelet visszaküldtem anélkül, hogy elolvastam volna. Most csak ketten vagyunk a feleségemmel. Kedves Barátom! arra kérlek, hogy ha csak lehet, gyermekedet Amerikába ne ereszd, mig fiatal, mert -itt több a fiatal ember, mint korbéli és a fiatalság nagyon rossz. Sem apa, sem anya nem parancsolhat néki. Miért? Mert otthagyja, elmegy máshová szállásra, kosztra s az apára, anyára rá se néz. Egyik a másikat rontja. Minden este báld vagy színház. Ha az nem, akkor mozifénykép, ami nagyon rontja a fiatalságot. A vallásra, hitre nem sokat adnak. Élj boldogul sokáig! Isten veled és velem! R. S. Mennyi fájdalom a sorok közt és mennyi igazság a sorokban! A XX. század fiatalságának összes szenvedélyei érintve van­nak e szomorú levélben: a hitetlenség, szere­tetlenség, ledérség, korlátlan dacosság, fék­telen könnyelműség, hallatlan pazarlás szárnya­szegett jövőre nyilnak. Ti is úgy, miként mi! Van egy gyönyörű osztrák folyó: Traun a neve. Nyugodt időben opálos zöld a szine, mely a mélység szerint tömérdek árnyalat­ban játszadozik. Tükrén remek habfodrok kergetik egymást. Hirtelen elbukik és szűzies habözönként a mélységbe omlik. A derült nap a bocsánat szivárványos csókját leheli a habzó halálba. De minő irtózat lepi meg az embereket, ha a folyó óriássá dagad. Mintha Az előkelő nevelés ugyan vissza tudja tartani még a legnagyobb fokú izgatottságot is, de nem így volt a grófnéval, aki lerán­totta a menyasszonyról a fátyolt és előtte állt: Mary Susannáh Ruth Sewell, elpirosodva és izgatottan. — Reménylem, nem fog jeleneteket rögtönözni, — mondá Mary. — Anyám, ő az én feleségem, — mondá hidegen a lord, karonfogva nejét és olyan bátorságot tanúsított, amilyent még soha. Későn volt már minden indulatosság, lárma és elsápadás. Hiába lármázott Hods­kiss ur; pedig egy részvénytársasági köz­gyűlésen tanúsított viselkedéséből lehet kö­vetkeztetni, hogy ő is tudott lármázni. De hát még a grófné! Meg a Jáne néni! Ami az öreg gróf urat illeti, ő most épen Nor­végiában halászott; őt ilyen lényegtelen házi ügyek nem érdeklik. Végre is mindkét részről bele kellett nyugodni a változhatatlanba. Clementina a hajóhadnagy felesége lett. A lord két-három évig utazott a feleségével. Azután az öreg grófné is megbékült. Legutoljára az öreg gróf temetésén láttam a fiatal grófnét (szül. Mary Sewell), nem olyan volt ám, mint egy cukrászkisasz­szony, hanem mint egy grófné. szenvedélyes láz gyötörné, ölnyi magasságra löki fel magát. A béke költészete eltűnt és a halál izgalmai megkezdődtek. Vége a rózsás napkeleti álmoknak! Sóhajod, te tündér Isztambul, bolgár him­nuszba full Drinápoly rommá iőtt bástyafokán bol­gár lobogót lenget a langyos szellő! Eposzi hősiességgel védte Sükri basa, születendő legendák kész hőse. A fekete vas pirossá vált a kezében. Hasztalan! Ti is úgy, miként mi: egyedül, szegényen! »Nincs, mivel vihar­ként odalenn teremnünk. Magyarország rokon­szenve elfér egy könnycseppbe«. Krónikás. HÍREK­— Személyi hirek. Kedden este vá­rosunkba érkezett Koller Sándor veszprém­vármegyei alispán dr. Vadnay Szilárd megyei főorvos kíséretében a vidéki sorozásra. A vasúti állomáson a polgármester várta az érkező vendégeket, kik mindketten az irgal­masok rendházába szállottak és a sorozás befejeztéig itt tartózkodnak. -— A mult hét folyamán unokahuga eljegyzése alkalmával dr. Hanauer Árpád apát, a Szent-Imre-kol­legium igazgatója, rokonsága körében váro­sunkban tartózkodott. — Dr. Ziskay Antal, a győri ügyvédi kamarának s a győri kat. autonómiának érdemes elnöke, a volt her­cegprímásnak s a szent Benedek-rendnek nyugalomba vonult ügyésze, a mult csütörtö­kön és pénteken dr. Teli Anasztáz megláto­gatása végett városunkban időzött. — Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát —• a má­jusban Rómában megejtendő abbasprimás­helyettes választása miatt --- szokott évi látogatásait korábban végzi. A mult hét fo­lyamán megkezdte látogatását Győrött, s a jövő vasárnap a pápai bencés székház lá­togatása lesz soron. — Elmarad a Kat. Kör estélye. Mult számunkban jeleztük, hogy ma d. u. Slachta Margit előadást tart a Kat. Körben. Az előadás előre nem látott okok miatt elmarad. — A bencések gyásza. A mult szer­dán szomorú, de nem váratlan hirt hozott a táviró szikrája a helybeli bencés székházba. A hir a helybeli bencés gimnázium volt ta­nárának, Czingráber Marcellin, pannonhalmi főiskolai tanárnak, halálát tudatta. Hosszú, kinos, lassú haldoklás volt az utóbbi évek­ben e nagy tehetségű, fiatal bencésnek az élete. Nagy lelkiereje, megtámadott szerve­zetének fiatalos, makacs szívóssága, meg a modern orvosi tudomány minden eszköze keltek birokra a kaszáló halállal s tették oly kinos hosszúvá e küzdelmet. Aranyos kedé­lye, mély, éles, szinte szatirikus humora, melyről mi pápaiak is emlegetjük, a hosszú szenvedés alatt sem tört egészen meg. Mikor elszámították neki, hány együtt fellépő, halálos nyavalyából »gyógyult fei«, »cumu­latio beneficiorum« (javadalmak halmozása), jegyezte meg keserű mosollyal, Máskor meg vigasztalásul a ház többi betegét említették előtte, »azok csak krejzlerosok, a nagy ke­reskedő én vagyok« — mondotta tréfásan. Egyre várta a küldöttséget a Boldogasszony kápolna kriptájából, mely már türelmetlenül meginvitálja a többi pihenő rendtársai közé. El is vitték a mult csütörtök délelőttjén közéjük sokat gyötört testét örök nyuga­lomra. — Czingráber Marcellin 1880 febr. 8-án született, áldozópappá lett 1903 okt. 6-án, meghalt 1913 márc. 25-én este 6 óra­kor. Temetésén a helybeli bencés székházat dr. Teli Anasztáz igazgató képviselte. — Gabányi bácsi nyugalma. Tavaly 67 éves korában, íélszázados színészi és szinműirói jubileuma alkalmával nyugalomba vonult a jó öreg Gabányi Árpád. Hazament szülőföldjére, Zalaistvándra, azoknak a cso­dálatosan szép vulkánikus hegyeknek a tö­vébe, ahol az ő lobogó szelleme is felszínre vetődött. Haza ment pihenni. »Ugyan, édes öcsém, ne csúfolja pihenésnek! Nincs nyu­galmam, azok az átkozott cselédviszonyok halálra keserítenek.« Ja, vége a régi, hűsé­ges cselédvilágnak. »Eh, nem akarom én se azt, hogy régi, se azt, hogy hűséges legyen, csak legalább tenne valamit, ne amerikázná agyon a drága és alkalmas napot!« Szegény Gabányi bácsi, alighanem visszamegy a már túlságosan modern vidékről még modernebb, megunt Pestjére nyugalmat keresni, ha egy­általán terem az az ő tettre született, nyug­talan szelleme számára. — Eljegyzés. Kedves családi esemé­nye volt városunk köztiszteletben álló patri­cius-családjának, a Hanauer családnak. A húsvéti ünnepek alkalmával Hanauer Bözsi és Modrovich Károly, lébényi földbirtokos, tartották eljegyzésüket. Az örvendetes ese­ményt még örvendetesebbé tette, hogy a családatya hosszú betegségéből felgyógyulva vehetett részt rajta. Az új párnak s a bol­dog szülőknek szívből gratulálunk. — Iskolaszéki gyűlés. Csütörtökön d. u. 5 órakor a róm. kat. iskolaszék­nek gyűlése lesz a belvárosi kat. elemi iskolában. Tárgysorozat főbb pontjai: a mult évi számadások felülvizsgálása; az évi költségvetés előterjesztése; Wil­lick-féle ház esetleges megvétele az alsóvárosi elemi számára; a tanítók memoranduma; karnagy nyugdija; szer­ződésújitás a hitk. földekre és épületekre. — Hornig 1 biboros adományai. Báró Hornig Károly biboros megyéspüspök urunk O eminenciája a húsvéti ünnepek alkalmából következő jótékony célra tett adományokat: a budapesti Domonkosok templomára 3000 K, a veszprémi Oltáregyletnek 2000 K, a veszprémi Szent-Vince-egyletnek 1000 K, a veszprémvárosi szegényeknek 1000 K, a veszprémvárosi tűzoltóknak 1000 K, a vesz­prémi Angolkisasszonyok intézetének 500 K, a veszprémi irgalmas nővérek intézetének 500 K, a veszprémi kórházi irgalmas nővé­reknek 500 K, a veszprémi Katolikus Kör­nek 500 K, a veszprémi főgimnázium Se­gélyző-Egyletének 500 korona, a veszprémi Szépitő-Egyletnek 500 K, a veszprémi Le­gényegyletnek 500 K, kisebb adományokra 500 K. — Hej, ilyenkor a testvér Pápa mindig sanda szemmel kacsint az öreg Vesz­prémre, mely mint kettős székhely boldogan sütkérezik az áldott napfényen. — Évi közgyűlés. A pápai ipar­testület ma d. u. 2 órakor a testület helyiségében évi rendes közgyűlést tart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom