Pápa és Vidéke, 8. évfolyam 1-53. sz. (1913)

1912-12-29 / 1. szám

liwm'Mm Hlrlapkönyvíárí Kévedéknapié .sz. VIII. évfolyam. Pápa, 191^. december 29. 1. szám. PAPA ES Szépirodalmi, köz^azdaságfí és társadalmi hetilap. A pápai Katolikus Kör és a papa-csóthi esperes-kerülét tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyed évre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. A Kiadótulajdonos; Pápai Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Jókai Mór-u. 15. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. jYíélyen tisztelt, kedves Olvasóink! Lapunk éleiében határkőhöz jutot­tunk el. Hét éven át szolgálluk Pápa és vidéke katolikusainak ügyét önzetlenül, tiszta lelkesedéssel, bátor szókimondás­sal. Szent célból, nem üzérkedésből, nein anyagi haszonért alapítottuk e la­pot. Lapunk munkatársai ma sem fo­gadnak el önzetlen munkájukért egy krajcárt se?n. Hogy lapunk előfizetési árát mégis évi két koronával vagyunk kénytelenek fele?nelni, tesszük a teknikai eszközöknek minden téren tapasztalt drágulása miatt. A kat. közönség azzal, hogy oly nagy számmal állott előfizető­ink sorába, bebizonyította e lap hasz­nos, szükséges és életrevaló voltát. Mi­dőn az előfizetési dijat felemeljük, nem követünk el méltánytalanságot, csak azt tesszük ma, a nehéz viszonyok között, mit a másik három pápai lap sokkal szerencsésebb viszonyok közt már évek óta gyakorolt. Igaz és önzetlen eljárásunk tuda­tában, teljes bizalommal számítunk a kat. publikum nemesszivüségére és köte­lességérzetére! Isten áldása legyen raj­tunk és k. Olvasóinkon az új évben! A Katolikus Kör A Budai Kat. Kör fényes házava­tásán a felavató, keresztelő' beszédet a legragyogóbb szavú magyar püspök, Prohászka mondotta. Azt a kérdést vetette fel, vájjon gyomortölteléket, földi haszonértéket termel-e például a tájképfestő művész. Ugy-enem?! Nem, hanem a földre, a világra rányomja a szellem, a lélek bélyegét: világ plusz ember, világ plusz szellem! Igen, uraim, a nagy püspök e szavakkal éles világításba helyezte a haladás, a kultúra, a művelődés mivol­tát, alkotó valóságát. Megmutatta az előretörésnek, a művelődés folyamatá­nak egyetlen útirányát: a szellemnek, léleknek minél tökéletesebb kibontako­zásában, felülkerekedésében, uralomra­jutásában. Minden kultúrintézménynek e nagy célt kell szolgálnia! Szórakoztatva, gyönyörködtetve, de ezt a célt kell szolgálniuk az egyes köröknek is. Egyesegyedül ez a célja a mi pápai kat. körünknek is. Feleke­zeti (!), mert egy felekezet hiveit egy felekezet vallásának alapján hozza ösz­sze, kapcsolja egybe, de nem az ú. n. »felekezetieskedés« hecctanyája ! Nem is a vallási élet bennsőbbé tételét, mélyítését van hivatva előmozdítani, — mint azt egyik jenőnapi szónokunk mondotta — legalább elsősorban nem! Azt mint különleges célt, az egyes áj­tatossági társulatok, főképpen a kongre­gációk szolgálják. A Katolikus Kör a baráti, szóra­koztató, gyönyörködtető, de mindig a komoly eszmeváltás, társalgás, szellemi felüdülés helye, hol felebarát felebarát­jával megbeszéli, kifejti, hogy kerekedik egészében és részleteiben a szellem az anyag fölé. Mint válik legdrágább közös kincsünk: a kétezer éves catholi­cum, mely ma alvó energiánk, életet TÁRCA. A fehér asszony. — Irta: Németh Gyula. — Egy évvel a porosz-francia háború ki­törése előtt érdekes és igen nagy örömmel látott vendége volt a berlini királyi udvar­nak. Gróf Nostitz, orosz generális volt ez, kit II. Sándor cár küldött az ő kebelbeli jó barátjához, I. Vilmos, porosz királyhoz, hogy neki az általa alapított Szent György lovagrend nagykeresztjét átadja. Tejbe-vajba fürösztötték Berlinben a jó Nostitz grófot, aki erre a vendégszere­tetre iparkodott is rászolgálni kellemes és mindenkit megnyerő magaviseletével. A sok udvari ünnepség között meg­fordult az akkori trónörökös III. Frigyes Vilmos palotájában is, akinek többek között elbeszélte, hogy odahaza Szentpétervárott az ő atyja iratai között egy érdekes följegyzés található, amelyben a fehér asszony megje­lenése van elbeszélve, ki Lajos Ferdinánd hohenzollerni hercegnek e világból való erőszakos kimúlását a halála előtti napon bejelentette; a fehér asszonyt, az ő atyja, ki akkor a hercegnek adjutánsa volt, nemcsak látta, hanem mindent föl is jegyzett, hogy hogyan, miként történt a rendkívüli dolog. A trónörökös megkérte a cár követét, a rendjelhozó Nostitzot, hogy, ha haza ér, küldje el neki boldogult édesatyjának a ^fe­hér asszony megjelenésére vonatkozó föl­jegyzését. Nostitznak Szentpétervárott haza érke­zése után a legelső dolga volt, hogy a po­rosz trónörökös óhajának eleget tegyen, ki ezt a figyelmet gróf Nostitznak a következő levélben köszönte meg: Postdam, 870. jún. 11. »Kedves Grófom! Hálásan köszönöm Önnek szives figyel­mét, amelyből kifolyólag boldogult édesaty­jának, a hírneves gróf Nostitz generálisnak följegyzéseit nekem megküldötte, amint ezt berlini itt tartózkodása alatt szives volt megígérni. Az iratokat családi levéltárunkban he­lyeztettem el, ahol mindenkor családunk életének egyik érdekes epizódját fogják el­beszélni nekünk és utódainknak. Vagyok és maradok, kedves gróf! az Ön lekötelezett hive: Frigyes Vilmos, porosz trónörökös«. Hogy mi volt e följegyzésekben, az a nagyközönség előtt sem maradt titok. A Párisban megjelenő tekintélyes francia lap, a Temps 1893. évi július 11-iki számában szórol-szóra közölte e följegyzések szövegét. Megelőzőleg elmondja, hogy a följegyzések irója német származású katonatiszt volt, ki a Napoleon elleni küzdelmekben eleinte mint porosz tiszt vett részt, később azonban, 1813-ban orosz szolgálatba lépett és mint I. Sándor cár főhadsegéde halt meg 1838-ban. Most pedig áttérünk az ő érdekes föl­jegyzéseinek rövid elbeszélésére:

Next

/
Oldalképek
Tartalom