Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-03-24 / 13. szám

1912. március 17. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. Városi .közgyűlés. Részleges tisztújítás. (*) Csütörtökön d. e. rendkívüli látogatott közgyűlés volt a városháza u. n. »nagy« termében. A székeket szerencsére kihordták, így aztán úgy, ahogy elfcrt a képviselők egy része. Hogy túlságosan el ne fáradjanak, felváltva álltak (egyszer a jobb, másszor a bal — lábukon!). Hát engedelmet kérünk, ez már igazán nincs rendjén. Mi lenne akkor, ha a képviselők állandöan megemberelnék magukat s nemcsak választások alkalmával, hanem mindig megjelennének az üléseken ? Hogy a teremben nem férnének el valamennyien, az kétségtelen. így aztán igen könnyen megeshetnék, hogy egyik-másik képviselő künn a folyosón volna kénytelen szónokolni esetleg valamelyik -- hordó tetejéről. Kétségtelenül igen épületes látvány volna, bár aligha emelné valami túlságosan városunk tekintélyét . . . A nagy érdeklődést egyébként a városnál szervezett új állások betöltése okozta. D. e. 10 órától d. u. l-ig rendületlenül folyt a technikai obstrukció, akarom mondani a titkos szavazás. Még az ebédre figyelmeztető harangszó sem tudta kicsalni a képviselőket a városházáról. A választás elején 160 szavazatot adtak le; az utolsó szavazás alkalmával 149-et. Tehát nagy volt a jóakarat, rendületlen a kitartás. Koller Sándor alispán pont tiz órakor nyitotta meg néhány rövid szóval a közgyűlést. (Mulatságos jelenet volt, mikor az alispán felszólította a képviselőket, hogy lépjenek be a terembe. Készséggel eleget tettek volna az előkelő helyről megnyilvánult óhajnak, de ami lehetetlen, hát — lehetetlen! A heringsmausztól kevesen irtóznak, de héringgé változni senki sem akar.) Az alispán arra kérte a képviselőket, hogy i minden melléktekintet, családi összeköttetés és magán érdek kizárásával a legérdemesebb egyéneket válasszák meg az újonnan rendszeresített és törvényes pályázat utján hirdetett állásokra. A választás kétfélekép történhetik. Közfelkiáltással vagy titkos sza• vazás utján. Ez utóbbit azonnal elrendeli, ha tiz képviselő Írásban kéri. Bizalmi íérfiakul dr. Teli Anasztáz, Lözvenstein Adolf, Faragó János és Kluge Károly képviselőket kérte fel. (Egyik felekezet sem panaszkodhatiklj Először a legnagyobb képzettséget kivánó közigazgatási aljegyzői állást töltötték be. Tiz képviselő írásbeli kívánságára titkos szavazással. A szavazatszedő küldöttség elnökévé Németh Istvánt, tagjaivá Baldauf Gusztávot és dr. Hirsch Vilmost nevezte lei az alispán. Két jelölt állott egymással szemben: dr. Répdssy Gyula és Szokoly Viktor. Egyaránt képzett, rokonszenves, értékes fiatalember mind a kettő. A leadott 160 szavazatból Szokoly Viktorra 105, dr. Répdssy Gyulára 53 szavazat esett. Egy képviselő üres cédulát adott be, egy szavazat pedig érvénytelen volt. így tehát Szokoly Viktor győzött nagy többséggel. Igaz szivből örülünk győzelmének, de ép oly őszintén sajnálnék azt is, ha dr. Répássy Gyulát elkedvetlenítené az első kísérlet eredménytelensége. Nézetünk szerint igen kívánatos volna, ha városunkban nyítana ügyvédi irodát. Igen-igen nagy szükség volna itt egy bátor, bitvalló katolikus ügyvédre. S mi ilyennek ismerjük dr. Répáss}^ Gyulát. Az adóügyi jegyzői állásra Rédei Józsefet, az alszámvevői állásra Cseke Zoltánt választották meg egyhangúlag. A számtiszti állásnál újra névszerinti titkos szavazás volt. A leadott 152 szavazatból Schlosszer Ernő 84, Horváth Aladár 55, Kégcr Lajos 13 szavazatot kapott. így tehát Schlosszer Ernő lett számtisztté. Cseke Zoltánnak alszámvevővé történt megválasztása következtében a hirdetett 2 Írnoki állás helyett hármat kellett betölteni. Az egyik irnok Horváth Kálmán lett egyhangúlag. A második állásra titkos szavazással Török Mihályt választották meg 79 szavazattal Gram Ferenc 62, Wohlmuth Lajos 7, Tomor Imre 2, Kéger Lajos 2 szavazata ellenében. Ekkor néhány percre felfüggesztette az alispán az ülést, hogy a kandidáló-bizottság megejthesse a jelöléseket. Ezután újra, most már negyedízben szavaztak névszerint. Összesen 149 szavazatot adtak le. Ebből Wohlmuth Lajosra 82, Gram Ferencre 52, Kéger Lajosra 10, Tomor Imrére 1, Schlosszer Ernőre 1 szavazat esett, tehát Wohlmuth Lajost választották meg nagy többséggel. A választások lezajlása után az alispán lelke egész melegével köszöntötte az új tisztviselőket és arra buzdította őket, hogy kötelességeik pontos, lelkiismeretes teljesítésével igyekezzenek megérdemelni a képviselőtestület bizalmát. Majd a hivatalos esküt tették le az új tisztviselők s ezzel az izgalmas küzdelem véget ért. Március Idusa. A Kat. Kör és a bencés főgimnázinm szabadság-ünnepe. Lelkes, meleg, tartalmas ünnep volt a Kat. Kör és a bencés főgimnázium szabadságünnepe. A közönség, mely a bencés főgimAkkor hangos nesz hallatszott a templom mögül. Csoport ember törekedett a katonaság felé. Közbe csattanás meg szitok hallatszott, épen mintha valakit püfölnének. — Mi az ? — kérdezte a főherceg. — Llozzuk a gazembert, — volt a válasz — itt van ni, ez trombitált. — Kicsoda? — kérdezte-a fővezér, ki a sötétben alig tudta megkülönböztetni az alakokat. — Ez ni! — hangzott az öregbiró érces szava •— itt a gazember. Tessék megnyúzatni. No várj, te pernahajder, adunk ám neked ribilliót csinálni a városban. A biró fülénél fogva hurcolta a vádlottat. Miska volt, a mi Miskánk. Este trombitát kerített s produkálni akarván magát, egész ártatlanul az alarmot kezdte fújni. Volt is eszében, hogy arra akkora fölfordulás lészen az egész városban. Szegény gyerek, ugyancsak rajta vesztett . . .' A főherceg még mindig nem értette a dolgot. Megparancsolta elsősorban a bírónak, hogy eressze el Miska fülét s azután a fiúhoz fordult. — Es csakugyan te trombitáltál ? — kérdezte a sihedert elcsodálkozva végignézve. Miska nem tagadta. Szépen beismerte, hogy igenis ő cselekedte meg azt a trombitálást. — Es tudnál te ugy trombitálni ? -— Tudok, — volt a büszke válasz. Miskának persze eszeágában se volt, hogy maga a főherceg vallatja. — Megíoghatatlan! — mormogta Jenő főherceg és boszankodva folytatta: — S azután kí bizott meg vele, hogy alarmot fujj ? Miska beismerte, hogy senki se bizta meg, ő csak amúgy a maga kedvteléséből fújta. A íőherceg nem tudta folytatni, mert lovasjárőrök rúgtattak a városba s hangosan jelentették, hogy itt az ellenség. Reinländer egyik hadosztálya észrevétlen kerülte meg a bal szárnyat s fertály óra múlva támad. Nosza lett fölfordulás egyszerre. A mi Miskánkat hagyták Miskának lenni, áz összes csapatok készenlétbe helyezkedtek s mikor az ellenség tényleg közelebb húzódott, — egész váratlanul hat üteg ágyú s ezernyi puska gyilkos tüze fogadta. A huszárok oldalba fogták őket s perc alatt eldőlt a csata sorsa. Időközben az öreg biró Miskát majdnem keresztre feszítette; szidta, gyalázta a boldogtalan gyereket s a fülét csak Isten őrizte, hogy ki nem tépte. Maga a főherceg mentette ki áldatlan körmei közül. Leszállott lováról, ölébe fogta a gyereket és azt mondta: — A mai győzelmet neked köszönhetjük, édes fiam. Hol az édesapád ? Hadd beszéljek vele. Miska megmondotta, hogy neki nincsen édesapja, még az anyját sem igen ismerte. — Akkor én leszek az édesapád, — hangzott a győztes vezér szava — a mai naptól én viselem gondodat. —- Hát ne huzzuk ki a fülét ? — tudakolta ámulattal az öreg biró. — Azt csak hagyja rám, —- válaszolta a királyi sarj jó szívvel — kendnek ahhoz semmi köze. A biró sértődve távozott, Miska meg másnap csomagolt, ha ugyan lett volna sok csomagolni valója. De hát minek is lett volna ? Kinek főherceg az édesapja, annak csizma nélkül se muszáj mezítláb járnia. Miskából is nagy embert faragtak; azt mondják, vadászt neveltek belőle s most ötszáz szarvasnak fújja a tülköt.