Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-03-10 / 11. szám

1912 március 10. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. Tavasz-Nyár. Előfizetési félhivás »Tavasz-Nyár« (1882—1912.) cimü költeménykötetemre. — YirágfakásztÖ május havában bocsájtom könyvpiacra »Tavasz-Nyár« cimü verseskönyvemet, melyet lelkemből fakadt dal virágaim illatos bokrétájakép kívánok az olvasó közönség asztalára letenni. Kérem a költészet kedvelőit, hogy 30 éves írói munkásságom szine-javát feltáró verseskönyvem megjelenését előfizetéssel segítsék elő, egyúttal ajánlom jubiláris művemet az irodalompártolók szíves figyelmébe. A szerző arcképével ellátott könyv előfizetési ára 2 korona; bolti ára 3 korona lesz. Előfizetési pénzeket és gvüjtőiveket április hó 10-éig címemre (Pápa, dohánygyár) kérem beküldeni. Eddig megjelent műveim: 1. Költemények (1890.) 2. Ujabb költemények (1897.) 3. Ezüstlakodalom, magyar tárgyú vígjáték; előadatott Fiúméban Szendrei Mihály színtársulatánál (1903.) 4. Hangulatok és egyéb költemények (1905.) 5. Nyárutó (költemények) (1909.) Pápa, 1912. március hóban. Szelényi József Schneider József írói neve pápai m. kir. dohánygyári aligazgatónak. * (*)' Az év legpoetikusabb szakában, virágillatos, napfényes májusban hagyja el városunk legelső poétájának, Szelényi Józsefnek legújabb verseskötete a sajtót. Alkalmasabb időben útnak sem bocsáthatná. Hiszen ennek a jubiláris kiadásnak a dalai oly illatosak, oly iehelletfinomságuak, olyan ked! vések, akárcsak a fehércsöngetyüs májusi virágok . .. A cime: »Tavasz-Nyár« első pillanatra kissé bizarrnak, érthetetlennek látszik. Pedig nagyon is találó, nagyon is megfelelő. Mert ez a kettős cim tulajdonképen a költő életének tavaszát és nyarát szimbolizálja. Az üde, önfeledt boldogságban elröppgnt, bársonyos tavaszt és a nyárt, amelynek verőfénye még javában perzseli lelkét. O azt gondolja, hogy a nyár végső rnesgyéjén jár (mi, akik ismerjük örökifjú, tavaszi lelkét, épen az ellenkező véleményen vagyunk), s azért, mintegy bucsuzóul a dalos ifjúságtól, visszaidézi, összegyűjti eddig megjelent költeményeiből a legszebbeket, a legértékesebbeket, a legcsillogóbb gyöngyöket. Van ebben az elhatározásban valami megkapó, valami tiszteletreméltó. Mintha csak attól tartana, hogy az ősz melancholiája előbbutóbb ráborul a lelkére ... És fáradt lélekkel, sebzett szárnyakkal nehéz, szinte lehetetlen a magasba repülni. Ebben a véleményben sem osztozunk. Iíber figyelemmel kisértük a mi kedves poétánk költői fejlődését. Nincs itt megállás, sem pihenés, sem ellankadás, csak merész, művészi emelkedés... Szelényi Józsefet lehetetlen a tucatpoetálc közé sorozni. Akárhány költeménye maradandó alkotás. Nem konzervatív, de nem is radikális. Hanem a kettő együttvéve. Az új világban, az eszmék soha nem sejtett forrongásában sem vesztette el a fejét. Üdén, tisztán őrizte meg harmatos lelkét. Új mesgyéken jár, de szivét a régi, szent eszmék hevítik. A nemzeti lélek megkapó varázsa árad ki költészetéből. A nemzet öröme, büszkesége, zokogó fájdalma rezdül meg lantján. Lelke olyan finom, mint a hárfa. Átérzi a nemzeti lélek legkisebb rezdülését. És legmagasabbra is akkor száll, amikor valami nagy, szent nemzeti gondolat ihleti meg. Vallásos költeményei őszinték, melegek, lendületesek. Természeti képei megragadók, festőiek. Rendkívüli bájosak azok a költeményei, melyekben a családi tűzhely édes, napsugaras melegét énekli meg. A minden izében magyaros, gazdag invencióju, iehér lelkivilágu kötetből csak úgy találomra a következőket idézzük: Levél Amerikából. Miatyánk, Karácsonyest. Szeretet ünnepén. Pannonhalma. Kísértés. Egy ifjúhoz. Emlékek. Sappho. Venezia. Somlóhegyen. Egy campagnai osteriában. A monte Pincion. Találkozás. Resignatio. A vég felé. Zichy Nándor gr. emlékezete. Tavaszverőfényben. Az Árpádszobor álma. Hitvesemhez. A földi menny. Március idusán. Rákóczi. A prológok. Mindegyik kedves, bájos alkotás. A kötetnek legszebb, legcsillogóbb gyöngyei. Szelényi József nem szorul rá a mi dicséretünkre. Akinek a verseit 30 év óta a legnagyobb örömmel közlik a legelőkelőbb fővárosi és vidéki szépirodalmi lapok, napi és hetilapok, akiről a legkiválóbb irók a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak, az nincs ráutalva arra, hogy mi csináljunk neki propagandát. Én úgy gondolom, hogy nekünk kötelességünk őt legújabb müvének kiadásában támogatni. S az az olvasóközönség, mely annyiszor lelte őszinte gyönyörűségét az ő kristálytiszta, nemes erkölcsi felfogású, művészi lendületű költeményeiben, bizonyára "örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy Pápa város daloslelkü, melegszívű poétájának legszebb, legmaradandóbb alkotásait a magáénak mondhassa. De melegen ajánljuk ezt a szép, tartalmas könyvet, egy szép, munkás, tartalmas élet legmegkapóbb alkotását, az intézetek, könyvtárak és egyesületek figyelmébe is. A legtöbb költemény igen alkalmas a szavalásra. sokszor vesződtem vele egész éjszakákon keresztül, az szent igaz. De megint eltértem a tárgytól. Ott kezdtem, hogy nem igen settenkedtem aszszonyi társaságokban. Inkább amolyan férfimurikat látogattam, hol kevesebb az etikett s az emberfia, ha alaposan benne van a csapásban, hát még a cigánnyal is brúdert iszik. így barátkoztam össze én is az egész bandával. Annak az összebarátkozásnak meg természetesen megvolt a maga ára. A banda minduntalan megszorult. Panaszkodtak a rossz időkre; mikor meg jó idő járta, akkor történetesen épen böjt volt. Szóval kevés volt a kereset. A vége meg oda lyukadt ki, hogy kölcsönözzek öt-tiz forintot a bandának, minekutána ők emberséggel meg fognak fizetni az utolsó garasig. És ők meg is fizettek. S tudod, Gergő, hogyan ? A. nyár elején íürdőre mentek, gondolom Tarcsára, május harmadikán indultak, jól emlékszem még a napra is, mert előtte való éjjel muzsikáltattunk velük s még akkor is kértek tőlem külön egy ötöst a banda részére útiköltség fejében. Megadtam nekik. A primás, mikor a bankót átvette, huncut mosolygás kíséretében még azt súgta: — Az éjjel még megfizetjük mindenadósságunkat. Tréfára vettem a dolgot. Én is ugy gondolkoztam akkor, hogy a Dunába dobott pénzt még ki lehet halászni, de amit cigánynak adunk, arra keresztet kell vetnünk. Dehogy üti abból tenyerünket garas többé ez életben. Pedig csalódtam. A cigány tényleg megfizetett. Ugy hajnal táján lehetett. Jól aludtam, azt onnan tudom, hogy még át se fordultam a másik felemre és egyszer csak hallga! fölrezzentem. Az ablak alatt muzsikaszó hangzott. »Aludj babám, aludjál . . .« épen a nótámat húzták. A cigány eljött megfizetni minden tartozását. A huncutságát a gazembernek, — gondoltam magamban, — ha egyszer bolonddá akar tenni, legalább hagyna aludni. Másnap nekem idejében kell hivatalba mennem. Hanem a boszankodásom csak percig tartott. A nótám egészen fölvillanyozott s szinte jókedvvel kezdtem dúdolni a szöveget hozzá. Csöndesen, halkan, érzéssel játszottak. Tudták, hogy legalább is ötven forintomat kóstálja az a muzsikaszó. A nótámmal persze nem hagyták abba. Sorra szedték a szebb magyar darabokat, még a »képeddel alszom el« se maradt el belőle. A nélkül éjjeli zenét el se lehet 1 képzelni Magyarországon. Soká húzták a legények. Ugy látszik | a hála érzete erősen belekapaszkodott a szivükbe. .Mintha csak fejükbe vették volna, hogy addig nem tágítanak, mig az egész utcát föl nem verik. Hadd tudja meg mindenki, hogy most Szegi Péternek húzzák. Vagy talán azért húzták olyan sokáig, hogy újból divatba hozzák az éjjeli zenét ? Mert tessék elhinni, minálunk igen smucigok lettek ujabban már a gavallérok. Esztendő is beleritt, mig egy leány éjjeli zenét kapott. Ha egy óráig nem húzták, hogy viszszatérjek megint a cigányra, akkor nálunk is mindenki aludt a házban. Pedig fölöttem mintha tipródást hallottam volna. A kapat is nyitották, csak ugy vicsorított a kulcs, mikor a rongyos zárban fordult; A cigány épen abbahagyta. Akkor kérdezte meg egy ismerős hang, — Miliék szolgálója volt: