Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-02-04 / 6. szám

VII. evroiyam. Pap», 1912. február 4. 6. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazda^agi é* tarsadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ar: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K Egyes szám ára 24 fillér A lap megjelenik minden vasarnao Kiadótulajdonos: A Pápai Kattioliltus Kör. Felelős szerkesztő Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetesi- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád es Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Városi képviselő-választás Szerdán zajlott le városunkban a képviselő-választás. Az I. és III. kerületben aránylag csendben folyt a szavazás. Nagyobb izgalom csak ott volt észlelhető, ahol a katholikus választók nagyobb számban vannak. A IV. kerületben megint a demokraták győztek óriási erőfeszítéssel, de csak úgy, hogy a katholikusok mindössze 2—3 nappal a választás előtt kezdtek szervezkedni. A II. és V. kerületben a katholikusoké lett a győzelem. Megjegyzést egyelőre nem fűzünk a választáshoz; lesz még alkalmunk, hogy rámutassunk egyes szépséghibákra. Most — helyszűke mintt — tisztán az eredmény közlésére szorítkozunk. Megválasztattak: I. kerület. Rendes tagok: Lángráf Zsigmond 309, Oswald János 288, Herczog Manó dr. 286, Kövi József dr. 285, Koritschoner József 278, Kőrös Endre dr. 278, SteinbergerLipót 276, Mayersberg Salamon 250, Fehér Dezső dr. 238, Lőwenstein Adolf 200. •— Póttagok: B'au Henrik 280, Sági Sándor 95, BraunsteinMárkusz 94, Milkovics Antal 91, Horváth Károly 91, Herczeg Sándor 90, Koncz Sándor 90, Magyar Gyula 89 szavazattal. II. kerületben. Rendes tagok: Wüest Ferenc 198, Béri Zsigmond 185, Legény Ferenc 182, Polgár Sándor 181, Molnár István 181, Marton Antal 180, Grábics Vendel 138, Braun Ármin 136. — Póttagok: Csillag Ferenc 303, Schmiedhoffer Antal 214, Mórocz Károly 185, Mészáros István 182, Varga István 182, Pethő Endre 133, Szabó Móric 133, Szabó Imre 132 szavazattal. III. kerület. Rendes tagok: Hajnóczky Béla 235, Giczi Gábor 235, Kovács Sándor 235, Csurgai Lajos 234, Somogyi Pál 234, Lakos Béla dr. 233, Schor Ármin 230, Kerbolt Alajos 188. — Póttagok: Fejes Zsigmond 234, Tömből János 232, Csurgai Gyula 231, Dezső Sándor 230, Sulyok József 228, Molnár Kálmán 226, Kovácsics József 224, Pados József 161 szavazattal. IV. kerületben. Rendes tagok: Győri Gyula dr. 172, Gyenese János 171, Halász Mihály 173. Barát Károly 172, Muli József 169, Varga József 160, Becsei József 171, Németh János 170, Téringer József 170. — Póttagok: Böröcz József 157, Jámbor János 146, Nóvák István 138, Hencsel József 160, Bolla János 171, Kósa Károly 164, Varga Lajos 157, Nemes Pál 156 szavazattal. V . kerületben. Rendes tagok: Ács Ferenc 209, Kalmár Károly 145, Keresztes István 143, Varga Rezső 142J Béri Zsigmond 139, Rechner Márton 128, Kiss Antal 99, Keresztes József 96. — Póttagok: Gyurátz László 163, Eperjesi József 141, Horváth Antal 143, Kelemen Krizosztom 137, Turcsányí Samu 135, Molnár József 134, Székely Ferenc 114, Csapó Géza 96 szavazattal. TARCA. fl BÚdDOSOK — Irta: Kincs István. — (Folytatás). IV. Az erdó'födte Beszkidek alján két utas törekszik előre. Hajlott nő az egyik, sugár fiú a másik. A tavaszi napsugár, mely a rügyező cserfák lombsátorán keresztül lopódzik, kíváncsian nézi őket. Ugyan mit kereshetnek ezek az őserdő rengetegében ? Oly keservesen törtetnek előre; itt egy bokor verdesi arcukat, ott kő indul meg lábuk alatt s az asszony görcsös kézzel támaszkodik a tizenhét-tizennyolcéves fiúra, ki mérhetetlen gyöngédséggel és szeretettel emeli föl tekintetét úgy közbe-közbe amannak hervadt vonásaira. Hervadtak a vonásai

; pedig nem az idő, csak a bánat hervasztotta el. S az a bánat ott ül most is két bogár; izemében. Valamikor, ragyoghattak azok mint a sötétben égő csillagok, most határozatlan révedeznek köröskörül. A nyiló virág nem érdekli, a szálló lepkét nem veszi észre, a dalos madár hiába ver mellette, csak akkor rezzen össze, ha egy-egy szarvasgím tör ki mellette a sűrűből. Tekintete, mintha áthatolna erdőn, bokron, mindenen, mintha azon túl, ott messze keresne valakit. — Nem fáradtál el, fiam? — szólalt meg egyszerre végtelen szeretettel. Hangja remegett, mint a kéz, mellyel a görcsös vándorbotot fogta. — Pihennénk talán egyet ? —kérdezte az ifjú válaszképen. — Nem, nem! — tört ki az asszony az izgatottság hangján. '— Csak te bird, én elbírom. Előre csak, fiam, előre! És mentek megint. Az asszonynak megbicsaklott a két lába, ha az ifjú nincs, hát elbukik, hanem azért azzal vigasztalta fiát: — Semmi, fiam, ne félj, bírom. És ingó léptekkel haladtak a sziklás dombon fölfelé. Az anya halvány arcára rózsák ültek, szeme, lázas fényben égett, közben meg-megborzadt, mintha iáznék. A fiu loppal tekintett föl reá s végül fájón mondta: — Te beteg vagy, anyám. — Nem én, fiam, a szivem lüktet csak mindössze... Úgy érzem, közel vagyunk hozzá. Előre, kedves magzatom, ne csüggedj még... ott... ott a hegytetőn... Nem tudta folytatni. Egészen rádőlt fiára s az inkább úgy vonszolta, mint vCr zette már. Így értek a hegytetőre. Az asszony fölsikoltott s két kezével ! a hegyoldalra mutatott, melyet a Iák ! aljában meghúzódó ötvent-hatvan sátor tarkított. : W . . — Ott... ott van ő, ott van atyád a bujdosók között. Megtört ;szeméből két fénylő csöpp pergett alá. — Csak még előre, csak még oda,' Különben... érzem... későn lesz. A fiu megindult, de anyja nem tudta