Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-10-27 / 44. szám

350. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 december 22. hatjuk. — A kötött verseny kar tanulásával egyidejűleg történnék a szabadon választott versenykar, az összkarok és a szerenádkarok betanulása. Tehát lesz dolog elég. Sokat ne beszélgessünk, hanem sokat cselekedjünk! Mutassuk meg, hogy tudunk, ha akarunk! Ha ez a szép, ideális terv megvalósul, akkor Pápa városa méltó lesz arra, hogy fiainak neve beíródjék a magyar dal aranykönyvébe. A mai keserű napokban, amikor az önzés, a haszonlesés az uralkodó eszme, érdem az, ha egy város közönsége még lelkesedik nemes, szent célokért. Ne kíméljünk időt, fáradságot: tegyük nappallá az éjjel felét és tanuljunk! Ne feledjük el egy pillanatra sem, hogy a hazának áldozunk. A magyar dal nemzetiségünknek, hazaszeretetünknek, összetartozásunknak hatalmas öre. Ezt ápolni és fejleszteni kötelességünk ! Még egyet! Ezt a dalosegyesületet úgy alapítsuk meg, hogy fundamentuma legyen az 1915-ben Pápán tartandó dalosversenynek. De ne csak addig, hanem ameddig lesz ember, aki magyarul beszél: álljon, viruljon és működjék ez az egyesület! Adja a Mindenható, hogy ezek a — »Pápai dalosegyesület« érdekében elvetett — tiszta buzaszemek termékeny talajra találjanak! E. D. TÁRCA. LiOURDES. — Irta: P. Hédii Jeromos. — Augusztus harmadikán nagy napra ébredtünk Lourdesben. Erre a napra volt kitűzve a X. stáció felszentelése. Nyolc órára kellett gyülekezni a Hotel Metropole előtt. Mi papok siettünk korán reggel elvégezni szent misénket. Misézni lehet ugyan kora reggeltől késő délutánig, de annyi a zarándok pap, hogy a hármas bazilika minden oltára le van foglalva. A mise mondó ruha már el van készítve az oltárokon. S egyik pap a másiknak ministrál. A kora reggeli órákban sok magyar zarándok végezte el szent gyónását. Nyolc órára mindnyájan ott voltunk a Hotel Metropole előtt. Szép négyes sorokban állottunk föl. Elől vitték az új zarándokzászlót. Utána jöttek az énekesek, majd a férfiak, azután a papság Kohl püspök úrral s végül a nők hosszú sora. A papsággal együtt közel kétszázan voltunk férfiak. Méltóságteljes, impozáns volt a felvonulásunk. Mindenki megnézett bennünket. Szent érzésekkel lépegettünk Lourdes utcáin a Grotta felé. Gyönyörű szép nap volt. Az egész természet mosolygott. Egy pár utcán végig menve eljutottunk a bazilika előtti Utóirat. Örömmel hozzuk e sorokat. Szivünkből szólnak, szivekhez szólnak. Eszünk ugyan tamáskodik benn, hog)' valóra válnak. Utópia számba megy ma Pápán politikai és felekezeti korlátoktól ment, harmonikus működésről álmodni. Ahhoz kevés a mai egyoldalú műveltség, kevés a hideg tudás kiegyenlítő ereje, ahhoz a sokkal egyetemesebb szívnek nemes erénye, a felebaráti szeretet szükséges! Ez nem csak a korlátokat tudja ledönteni, hanem azok előidéző okait is és arra szorít, hogy a létért, hatalomért, érvényesülésért való küzdelmünkben ne keresztezzük embertársaink hasonló, jogos törekvését! — Hiányzik másrészt — mint a közelmúlt példája mutatja — az egyazon érzésű és gondolkozású emberekből is a megfontolás, hogy nemes élvezet nincs odaadás, fáradság nélkül; hiányzik az önmegtagadás ereje, mely ezt a fáradságot, áldozatot megtudná hozni. — Mindazonáltal lelkünkből kívánjuk, hogy e nehézségeink mellett is — kikeljenek az itt elhintett tiszta búzaszemek! (x) Andrássy Pápán. A nap jelentősége. (Zs. S.) Nagy város képét mutatta városunk a múlt vasárnap. Már a kora reggeli órákban zajosabb, lármásabb volt, mint egyéb alkalmakkor. Szokatparkirozott térre. Előttünk állott a karcsú tornyú, remek előrésszel megépített hármas bazilika. Köröskörül pedig a gyönyörű szép hegyes vidék. Nemrégiben Brassó páratlan vidékét szemlélhettem. Brassó szépsége erőteljesebb, Lourdesé kedvesebb. Vonza az ember lelkét úgy, hogy rövid ott tartózkodás után is nehéz otthagyni. Innen van az, hogy mindenki visszakívánkozik Lourdesbe. Mindenesetre, ehhez a vágyhoz nagyban hozzájárul Lourdes csodás jelenségekkel telített légköre is. Lourdes maga Pintér Ráfael leírása szerint 6000 lakost számláló város s bár egyszerű járási székhely, azért osztozkodik a kerületi székhelyek kiváltságaiban. Van elsőfokú fellebbviteli bírósága és több közigazgatási intézménynek a központja. Lakossága értelmes és eleven. Első tekintetre közömbös és üzleti szellemmel átitatott népnek látszik, amelyik csak azzal törődik, hogy minél többet adhasson el a maga portékájából. S az ájtatosságokon nem is igen látni lourdesi embert. Mindegyik ott ül a maga boltjában. Majdnem minden ház üzlet is egyúttal, amelyekben a szebbnélszebb emléktárgyakat árulják. De amint bementem egyik vagy másik üzletbe, akkor láttam, hogy nagyon kedves népek s megbíznak az idegenekben. Például az »Alliance Catholique«-ban nagyon sokan vásároltunk lanul népesek voltak az utcák. Ünnepi hangulat mindenfelé. Ez ünnepi hangulatnak okozója, emelője, fénypontja: hazánk egyik legjelesebb fia, az ellenféltől is tisztelt, becsült, önzetlen polgára e hazának: gróf Andrássy Gyula. A bölcs hazafiság és az ingadozó hatalom nagy viadala volt okt. 20-a, amelyhez zsűrinek nyolc-tizezer főnyi közönség jelentkezett és szerepelt. A pápai népgyűlésnek országos jelentőséget Andrássy megjelenése, alkotmányvédő, illetőleg mentő akciójának megkezdése kölcsönöz. Nem tudunk más alapot elképzelni sem a mai lehetetlen helyzetből való kibontakozásra, mint amelyet Andrássy nagy államférfiúi tehetségének feltétlenül biztos logikájával körvonalazott. Andrássynak pápai szereplése a megpecsétlése az ellenzékhez való csatlakozásának, az ellenzékkel való együttműködés legteljesebb harmóniájának. Különös súlyt ad, a dolgok rendkívül fontos és nehéz, bonyolult voltát bizonyítja az a körülmény, hogy — tudtunkkal — Andrássy ez alkalommal beszélt először életében tiltakozó népgyűlésen. Rendkívüli éles szavakkal ítélte el a kormány fejét, precíze megjelölte a megoldás lehetőségét, kellemesen meglepett mindenkit a választójogról mondott, új és nagy jelentőségű nyilatkozataival. Hisszük, hogy Apponyi Albert várakozása beteljesül: a pápai népgyűlés döntő fordulatot hoz sivár politikai életünkbe. Annál is inkább hisszük ezt, mert Andrássy súlyos kijelentéseit az egész egyesült ellenzék tapsa, sőt az egész ország élénk helyeslése kisérte. * s minden felügyelet nélkül válogathattunk az emléktárgyakban. Pintér Ráfael pozsonyi hittanár úr szintén zarándoktársam volt. O a pozsonyi »Híradódba irta meg zarándoklatunk történetét. Azt hiszem nem fog megharagudni érte, ha az ő leírásából csatolom ide Lourdes fejlődésének rövid, érdekes s e jelen leírásba is nagyon beleillő történetét. Lourdes északi szélén a Lapace nevű városrészben bővizű patak folyik, amelyen több malom dolgozott. Az egyiket a lourdesi Casterot család bérelte. Midőn Justin a családfő 1841-ben meghalt, a malom vezetésére férfira volt szükség s akkor Casterot Lujza férjhez ment Sourbirous Ferenc lourdesi molnárlegényhez. Az esküvőt 1843. január 4-én tartották meg. Aránylag rövid idő alatt a Sourbirous család hat gyermekkel szaporodott, mig a malom jövödelme mindinkább csökkent s midőn 1855-ben a malom haszonbérét nem tudta fizetni, a malmot elveszítve egy régi, rozoga házat béreltek a szülők és napszámba jártak dolgozni; de alig tudtak esténkint annyi kenyeret hazahozni, amennyi körülbelül elég volt a családnak. Legnagyobb bajuk mégis a lakással volt s mert nem voltak képesek fizetni a lakbért, sokszor el kellett hagyni hajlékukat. Végre 1858-ban Sourbirous felesége egyik rokonának Sajous Andrásnak a