Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-09-22 / 39. szám

1912 szeptember 15. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. Ferenc v. képviselőket kérte fel. A mult ülés jegyzőkönyvét hozzászólás nélkül hite­lesítették. Napirendre térés előtt Kende Ádám dr. tanács-jegyzőkönyvekkel igazolja, hogy a v. mérnököt a Zrinyi-utca csatornájának készí­tésénél figyelmezteti a v. tanács, hogy írás­beli utasítás nélkül semminemű munkát ne végeztessen; a Liget-utcában pedig, miután engedély nélkül építkeztek, a tanács a mér­nök eljárása felett megbotránkozásának adott kifejezést. Majd egy vízvezetéki költségszám­lának többszöri felszólítás dacára történt be nem adása miatt 10, 20 és 50 korona rend­birsággal sújtották. Ezeket kívánta a maga igazolására elmondani. Révész Arnold v. mérnök a felhozott szabálytalanságokra meg­jegyzi, hogy a Zrinyi-utca csatornázására a polgármestertől nyert szóbeli megbizatást, a Liget-utca egy részének engedély nélküli építésére vonatkozólag előadja, hogy az épitészeti-bizottság kimondotta, miután a járda magasságát kijelölték, hogy az összes házak ebben a vonalban építendők fel. Az épitési vállalkozó több ház tervét ésdcöltség­vetését hozzá be is adta, mivel azonban a szükséges kellékekkel nem voltak felszerelve, nem vihette a v. tanács elé, később azonban maga a tanács is kiadta a szükséges enge­délyt. Ami pedig az emiitett költségszámlák beadását illeti, arra nézve kijelenti, hogy a többszöri sürgetésnek azért nem tett eleget, mert abban az időben nagyon sok külső munkája völt és igy megfeledkezett róla. A közgyűlés mindkettőjüket nyugodtan meg­hallgatta, és azután napirendre tért a kon­fliktus felett. Ez a legkényelmesebb út, amelyen a közgyűlés fátyolt borított az egész műszaki tanácsosságra. Ugyancsak napirendre térés előtt Fi­scher Gyula v. képviselő indítványára ki­mondotta a közgyűlés, hogy Láng Lajos dr. báró, aki az ág. ev. országos gyámintézetnek mai közgyűlésén elnököl, hat tagu küldött­ség utján tiszteleg és megbízta a polgár­mestert, hogy a város nevében fogadja őt. A legtöbb adót fizetők névjegyzékét változatlanul elfogadták*. A »Korona« vendéglőt Szente Gyula pápai lakosnak adta bérbe a közgyűlés. Általános érdeklődés mellett indult meg a műtrágya-gyár létesítése feletti vita, amelyen többen felszólaltak, de nagyobb­részt mindnyájan a gyár épitése mellett ér­veltek. Végre 73 szavazattal 9 ellenében kimondotta a közgyűlés, hogy abban az esetben, ha a »Hungária« inűtrágya-gyár, kénsav- és vegyi ipar részvénytársaság két és fél millió költséggel gyárat épit, azt üzemben tartja s 100 ezer korona óvadékot egy évre a v. pénztárba deponál, úgy a vá­ros tulajdonát képező régi faiskolát és a meggyes kerteket, melyeknek térmértéke 18012 négyszögöl, a részvénytársaság részére a város minden dij nélkül és teljes tulajdon­joggal átengedi. Az építkezéshez ad ingyen kavicsot, homokot, melyeknek kiaknázása, feltuvaro­zása a r. t. költségén történik. Megígérte a közgyűlés, hogy a gyár területén átvonuló Pápa—Acsád—Égyházas­keszői vicinális útnak a gyár által díjmente­sen átengedendő területre való áthelyezését, továbbá ezen útnak a vasúttól a gyár tele­pig leendő jókarban tartását, hogy azon ne­héz járművekkel közlekedni lehessen. Tizenöt évre községi adó és kövezetvám mentességet biztosit, továbbá vízvezetéki vizet, de csakis ivásra. Öröm ült az arcokon, amikor a köz­gyűlés túlesett ezen a szép reményekre jo­gosító gyár kérdésében. Utána Kende Ádám dr. és Fehér De­zső dr. városi képviselők indítványára a rász műve s egy ifjút ábrázol, ki elhunyt szeretteit siratja. Mellette áll az édes atyja. Őt is megtörte a fájdalom, de azért vigasz­talólag öleli át fiát. Jó ideig álltam a Drago emlék előtt is, mely Rivalta szobrász munkája. Az em­léken, mely remek és finom munka, özvegy ember látható, ki mély fájdalmában elta­karja arcát s úgy siratja szeretteit. Nem lehet megindulás nélkül nézni a férfi alakot. A 80 éves Benettinek is van itt mun­kája, a gyönyörű Rossi emlék. P'önn a pyra­mis alakú háttérben van az elhunytnak relief képe. Lenn balról egy fiatal asszony vezeti elárvult leányát. Jobbról elmélkedő angyal ül, kezében felborult homokórával. S ki ne bámulná meg Scanzi alkotá­sát, a Ghiüno emléket ? Gyönyörű gondola­tot vésett márványba. Az egész emléket uraló női alak a lelket ábrázolja, amint ki­szabadul az óriási küzdelmekből s afölötti örömében, hogy elérte a biztos kikötőt, dicshymnuszt zengedez az Urnák. E közben a földi élet utolsó maradványai is lefoszla­nak róla. A pszychologiának hatalmas ismereté­vel alkotta meg Villa a Pienovi-emléket. A hű feleség még egyszer akarja szeretett fér­jének arcát látni, de amint a halálos ágy­hoz --közeledik, félelem vesz erőt rajta s alig van ereje az ágytakaró szélét felemelni, mely a halott arcát borítja. Amint igy járkáltunk ez emlékek közt, amelyek mind kézzel fogható bizonyítékai a katolikus vallási igazságok inspiráló erejének, egyszerre csak kellemes meglepetés ért. Ott állt előttem a Raggio kápolna, mely lom­bardiai gót stílben kedves utánzata a milá­nói dómnak. Érdemes megnézni a temető-kápolnát is. Remek a belseje. Tizenhat fekete varenna márványoszlop tartja a kupoláját. Nyolc szobra Ádám, Éva, Mózes, szt. Mihály, az Immaculata, Dániel, Ezechiel és szt. János alakjait ábrázolja. Bájos síremléket láttunk még, Ez a Lasella emlék Benettitől. A szomorodott öz­vegy ott áll fekete ruhában elhalt férje sír­jánál. Karjában kis gyermekét tartja, hogy atyja képét csókolja meg. A nagyobbik gyermek térdelve imádkozik, mialatt boldo­gult atyja képét nézi. Nagyon megkapott még a Parpaglioni emlék Fabianitól. A feltámadás angyala ki­eszközli az Urnái, hogy a lélek az örök honba mehessen. Megható a lélek mennyei boldogságtól sugárzó arca. De ki győzné elsorolni mind ez emlé­közgyülés elismerőleg mondott köszönetet Mészáros Károly polgármesternek, Iglauer István főmérnöknek és Langraf Zsigmond v. képviselőnek azért a sok fáradozásért, amely­lyel lehetővé tették Pápán egy új gyár léte­sítését. Mészáros Károly polgármester jelen­tette a közgyűlésnek, hogy szabadságát a gyár kérdés miatt csak most kezdheti meg, amit a közgyűlés tudomásul vett. Színház. Az elmúlt hét referádáját — iga­zán sajnáljuk — de ismét rosszalással kell bevezetnünk. Nem értjük az igaz­gató eljárását, hogy mi jogon tartja a publikum ízlését, felfogását annyira ki­éltnek, annyira degeneráltnak, hogy szükségét érzi azt minden héten egy­egy irodalmi malacsággal, egy-egy »iz­gató« pikantériával dopingolni. Az ilyen taktika talán hoz valamit a konyhára, de semmiesetre sem ér fel azzal a veszteséggel, mely a társulat erkölcsi presztízsét ennek a rendszernek állan­dósításával joggal éri. Mert azt már most egész határozottan állithatjuk, hogy a társulat legtöbb tagja tehetsé­ges színész, akiknek alakítása oly ma­gas nivón áll, hogy ettől biztosan re­mélhettük, hogy hamarosan összegyűl újra a régi Thália művész-kedvelő disz­tingvált publikuma. Az igazgató magára vessen, ha a darabok megválasztásánál oly felületesen jár el, hogy ha a jobb érzésű és jobb izlésü közönség ismét hátat fordit a színháznak. Az elmúlt hét műsora a követ­kező volt: Pénteken Molnár Ferenc »Liliom« c. darabját adták, melyben egy csirkefogó élete és halála van megörökítve. Ugyan ki kiván­keket. Egész könyv kellene ahhoz és egy másik könyv ama motívumok feldolgozására, melyek a művészek lelkét megihlették. Mert tényleg itt mindegyik emlék mond valamit. Ezért érdemes megnézni a génuai temetőt. Az embernek a lelke erősödik hitében, re­ményében és szeretetében, mig a holtak ez impozáns birodalmát bejárja. E hires temető északkeletre fekszik Genuától a Bisagno völgyében. Szemlélve monumentális helyzetét és környezetét, a sok virágágyat, az ember inkább pompás kertnek nézi, mint a halál birodalmának. Építője Resasco volt. 1844-ben kezdték épí­teni. Terjedelme 154.811.34 m 2. Az egész temetőt hatalmas ives keresztfolyosók veszik körül, melyek elegendő helyet nyújtanak a szebbnél-szebb síremlékeknek. A legnagyobb folyosó közepén van a Pantheon, melynek Portáléja két márványoszlopon nyugszik. A rendelkezésünkre álló két óra na­gyon is kevésnek bizonyult arra, hogy min­dent tüzetesen megnézzünk. De azért bejár­tuk az összes folyosókat. Automobilon csakhamar az állomáson voltunk, pedig a várost is körül futottuk. Az egyik uton gyönyörű kilátás nyílt a Földközi tengerre. Az állomás étkező termeiben teritett

Next

/
Oldalképek
Tartalom