Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-09-15 / 38. szám

1912 szeptember 15. PÁPA ÉS VIDÉKE 3. alapokra való helyezése végett. Nézzék azt a tevékenységet, melyet minden érvényesülni vágyó népelem és foglalkozási ág kifejt és cselekedjenek hasonlóképen. A munkásbiztositásról szóló törvény életbeléptetése óta eltelt idő, bó'séges tapasztalatokat eredményezett, amelyeket az ipartörvén}' revíziójánál figyelembe kell venni, hogy a törvény ne tetszetó's elméleteket szolgáljon, hanem az élethez és a magyar ipar 'tényleges viszonyaihoz legyen alkalmazva. Szinház. Az el só' két hét nagyszerűen sikerült, — legalább az igazgató szempontjából. Minden egyes előadás telt ház előtt ment. A rendezés elsőrangú. A színpadi díszletek szépek, ízlésesek. A bútorzat sem az az ütött-kopott, amelyhez Szalkay már szinte hozzászoktatott bennünket. A kar kifogástalanul működött még az olyan nehéz darabokban is, mint »Casanova«, amely úgy az egyesek, mint az összes színészek tehetségét próbára teszi. Nem kisebb feladatot ró a rendezőre sem, dicséretére legyen mondva Patek Béla dr. igazgatónak, ki a darabot rendezte, hogy ennek a feladatnak becsületesen meg is felelt. A zenekart pedig már magában is élvezet hallgatni. Temperamentumos karnagyuk Pados Rezső ve- i zetése mellett ritka precizitással játszanak és csak Pados Rezső jó Ízlésének köszönhető, hogy a szóló énekeseket nem harsogja túl a zene és úgy mindegyiket kellőleg élvezheti a közönség. A héten előadott darabok közül csak kettővel foglalkozunk. Az első Faragó Jenő »Casanova« c. 3 felvonásos operettje, amelyet csütörtökön adtak telt ház előtt. Milyen festői látvány tárul a közönség elé ebben a darabban! Mennyi édes, andalító melódia ringat el bennünket. Tele bájjal, üdeséggel az egész darab. Szinte jól esett a sok értéktelen operette kisérlet után ezt a megható tartalmú, gyönyörű muzsikáju operettet végighallgatni. Albert Böske megérdemelte a közönség állandó elismerését. Nehéz, de hálás szerepét kitűnően oldotta meg. Finom énekével, a hangok szinezésével pedig valósággal lebilincselte a hallgatóságot. Nem i maradt mögötte Tihanyi Béla sem, akinek mély érzelmek visszaadásával kellett megküzdenie és meg is küzdött sikeresen. Sokoldalú színész. Ugylátszik társulatunk egyik legtehetségesebb tagja. Irányi Ella koluratur énekesnőnk bájos játéka, üde, kellemes, lágy hangja méltó sikert aratott a darabban. Sok tapsott aratott Sellő René és Sebestyén Jenő. Jók voltak még Faludy Károly és Deka Anna. Elég rossz Marton Miksa. A másik előadás, amelyről megemlékezünk Veber Pierre »Csitri« c. négy felvonásos vígjátéka. A darab, mely egy bájos, tiszta gyermek szerelme körül csoportosul, Heltai Jenő fordításában került szinre és igy erős a gyanúnk, hogy az arcpirítóan bántó ízléstelenség, mellyel szerencsére csak az első felvonás van tele spékelve, csak a fordító jó izlése folytán került a darabba. Igazán halálos vétek volt abba a tiszta, illatos légkörbe, melyben az egész darab különben lejátszódik, ezt a mérges, fertőzött levegőt bebocsájtani. A darab rendezőjét kárhoztatjuk érte, mert a ceruzájával sokat segíthetett volna rajta. A címszerepet Báthory Mária alakította kedvesen, élénken,- megnyerve vele a publikum tetszését, szeretetét. Méltó pártnere volt Fodor Oszkár a mester ! szimpatikus szerepében. Jók voltak Sellő : René, B. Almásy Julia és Baróthi Antal. Mennyi különbség van e két darab művészi beállítása között, azt csak az tudja, aki látta mind a kettőt. Vasárnap a »Leányvásár«, hétfőn az örökszép »Annuska« c. vígjáték ment, Vass Imre tanitó szerepét Fodor Oszkár teljesen ! tönkretette. Olyan együgyű, ügyefogyott tanítót még a világ sem látott, mint amilyent Fodor O. produkált. Kedden »A kis gróf« c. operetteben lépett fel P. Bihary Böske, aki egész estén : oly kedvesen, vidáman játszott, oly ritka szépen énekelt, hogy megbocsájtottuk neki az örökösen pittyelő szájállást, amelyről ugy látszik még most sem tudott leszokni * A második hét nem sok újdonságot hozott és amit hozott is, nem sokat ért. A »Takarodó« c. katona dráma egy megkezdett vázrajz, amelyből hiányzanak a kontúrok, az egymásba akadó színészek és vonalak. A kölönben erős drámai jelenetekben bővelkedő darabban kevés a logika. Egyszer csak meg lehet nézni, de többször nem érdemes. Nagy port vert fel és két telt házat is szerzett »Az asszonyfaló« c. operette, aminők ma gomba módra látnak napvilágot. Egy-két fülbemászó, értékesebb zenei számát leszámítva, nincs benne semmi, ami az embert különösebben megragadná. A »Tatárjárás« mintájára íródott, de elég szerencsétlen kézzel. Pénteken telt ház előtt került szinre Beyerlein A. Ferenc »Takarodó« c. katonadrámája. Egyetlenegy jól kidolgozott szerep van benne az ordonánc szerepe, amelyet Horváth Gyula játszott meg kitűnően. Megrendítő drámai erővel játszottak Báthory Mici és Fodor Oszkár, kiket nyilt szinen is megtapsoltak. A többi szereplők is többékevésbbé jók voltak. szapora léptekkel kerülgettem a felém és majd belém rohanó rikkancsokat. A Hotel Fantiban a lödött udvaron volt terítve. Itt is csoportok szerint alkottunk asztaltársaságot. Rendesen kupétársainkat válogattuk össze, akikkel úgyis együtt osztoztunk az utazás minden fáradalmaiban. Az én asztaltársaságom többnyire Vimmer Ferenc esperes-plébános, Sandrik István és neje, a jó Barsi bácsi, Váczy Ferencné, Váczy Ferenc, az Imre bátyó, akire még visszatérek, Hlinka Béla mérnök és neje, a jó Farkas néni, Iványiék meg Czeczil Károlyné. Elhelyezkedtünk az asztaloknál s kíváncsian vártuk az első fogást. Milyen lesz az olasz koszt? Hogy mi minden volt, arra már nem emlékszem, de azt tudom, hogy az első lógás makaróni volt. Nagyon jól készítették el, mert mindegyikünknek igen izlett. S ha a Hotel Fanti nem is adott prima menüt, azért már láttam, hogy nem halok éhen. A rud szalámi vigan pihenhet össze szíjazott plaidemben. Ebéd közben Írogattuk a páduai képeslapokat a rokonoknak és ismerősöknek. Egyesek, akik már az előző évben is résztvettek a lourdesi zarándoklatban, figyelmeztettek az olaszok megbízhatatlanságára. Azon kártyáikat, melyekre ceruzával irtak, nem kapták meg a címzettek. Én tehát tintaceruzával irtam meg lapjaimat. De a többi : útitársaim is. Iíbéd után azonnal kellett indulnunk. Szépen kettesével, hármasával kiballagtunk a pályaudvarra. A zarándokkönyvünk szerint ugyan tecsak 4'30-kor hagytuk volna el Páduát. Igy lett volna még idő valamit megnézni. De i félórával jóval előbb, 3 ó. 45 perckor akarták különvonatunkat az állomásról kiszalasztani, az ebéd meg majdnem három óráig elhúzódott. »Muszáj« volt tehát kiballagni az állomásra. Az olasz vasúti személyzet türelmetlenkedett s szinte hajszolt bennünket a különvonatba. Mi szerettük volna hallani az énekeseinket, de nem voltak láthatók sehol sem. Hiába mondogattuk a kalauzoknak, hogy kedvenceink még nincsenek itt. A vonat 3'35 órakor elhagyta Páduát. Jó darabig azon tanakodtunk, mi lesz szegény énekeseinkkel, majd hozzáláttunk az előirt imák elvégzéséhez, mert kilenceddel készültünk ama nagy napra, amelyen bemutathatjuk hódolatunkat a csodatevő Szűz Anyának. Ima után elbeszélgettünk, hol meg a vidéket néztük. Különösen a fákra fölfuttatott szőlőtőkék ragadták meg figyelmünket. A gyümölcsfákat gondosan ápolták mindenfelé. Az idő jó meleg volt és az egyes állomásokon nagyon fogyott a limonádé meg a narancslé. A sört nagyon drágán kínálgatták és az sem volt jó. Milánóig semmi különös dolog nem fordult elő. Félig-meddig sötét volt már, mikor 8 20 órakor berobogtunk a milánói állomásra. A kivilágított utcák mindjárt a nagy város benyomását tették ránk, aminthogy Milánó tényleg nagy és igen szép város. A állomás körül nagy a sürgés-forgás. Mindenki a kocsiját keresi, vagy a podgyászát akarja biztos kézbe adni. Mi ötödik csoportbeliek gyalog tartottuk az alig pár száz lépésnyire fekvő elegáns Hotel du Nord-ba. Igy kikerültük az emberáradatot s előbb otthonunkba értünk, mint akik kocsin jöttek. Fejenkint cédulákat kaptunk, amelyelyeken szobáink száma volt. Liften szálltunk fel az emeletekre s neki a mosdótálaknak, hogy lemossuk az utazás nem porát, hanem kormát. (Folyt, köv.)