Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-06-09 / 24. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1912. julius 14. mindegyikének. Különösen kitűntek László Gizella, Sáska Ilona, Barabás Ella, Kallós József, Herczeg Jenő és Lugosi Jenő. Kedden Garvay Andor »Becstelen« c. 3 felvonásos népszínműve került szinre. A »Becstelen« nyakatekert filozofálásáról, amelyhez a szerző nagyon silány anyagot választott, nincs mit mondanunk. A szerep­lők a tőlük telhető legjobbat produkáltak. Elég szép számú közönség nézte végig a nálunk már alaposan lejátszott darabot. Osváth szerepét Kallós Józsel nagy pózzal, de kevés meggyőző erővel játszotta. Déry Béla sokkal jobban kiaknázta ezt a szerepet. Természetes, emiatt a többi szereplő sem tudott kellőleg érvényesülni, noha Barabás Ella, Kovács Lulu, Sáska Ilona és Herczeg Jenő mindent elkövettek, hogy szépet és jót adjanak. Szerdán »A hűtlenség iskolája« c. 3 felvonásos vígjátékot adták. Maga a darab botrányosan gyenge. Üres, kuszált cselekmé­nyével nem tud hatást elérni. Valóságos fércmű, mondhatni műkedvelői szárnypró­bálgatás. Jellemei nincsenek. Egyetlenegy van, Trancosis Villiers (Herczeg Jenő), amely figyelemre méltó. El sem birjuk képzelni, hogy arathatott a Vígszínházban oly fényes sikert. A gyengeségét az utolsó felvonás utolsó jelenetével akarta talán megmenteni a szerző, amikor gyalázatos cinizmussal, utálatos, visszataszító szavakat ad a színész szájába. Ebben a jelenetben szólóban mor­fondíroz Herczeg és az Úr Istennel csak úgy per pajtáskodik és komázik. Maga az előadás kifogástalan volt. A szereplők mind­egyike megállta a helyét, különösen K. Szé­kely Ilona, Kovács Lulu, Róna Rózsi, Ba­rabás Ella, Herczeg Jenő és Zoltán László. Csütörtökön a »Lengyel zsidó« c. 3 felvonásos szinmű került szinre meglehetős telt ház előtt. Megrázó, hatalmas drámai motívumok ugyan nincsenek benne, de van benne élet. Minden egyes szereplője húsból és vérből van. Azért volt oly nagy a hatása. A meggyilkolt lengyel zsidó árnyéka állan­dóan ott kisért minden egyes jelenetben. A tőle elrablott aranyak pengése, csengése tizenöt év múlva sem tudta teljesen elaltatni a gyilkos lelkiismeretét, mig végre megtör­ten, félig megőrülve, a bántó lelkiismeret megfojtotta, megölte. A lelkiismeretnek ezt a hosszú ideig tartó mardosását, végül gyil­kosságát megkapó közvetlenséggel, megrázó drámai erővel adta vissza Könyves Jenő igazgató, akinek fényes tehetségét nem győztük fel-fel zugó tapsokkal honorálni. A többi szereplő is kitűnően megállta helyét, különösen Herczeg Jenő, aki az őrmester szerepét kreálta sok természetességgel. HÍREK­— Jubileumi ünnepség-. Kriszt Jenő helybeli esperes-plébános folyó év aug. 7-én tölti be 25 éves papi pályáját. A belvárosi elemi fiúiskola Úrnapján délelőtt 11 órakor üdvözölte a jubiláns esperest. Szalmay Gyula IV. o. tanuló szavalata után a tanítótestület nevében Mátz József ig. tanító mondott rövid, tartalmas beszédet. Kriszt Jenő esperes­plébános meghatottan mondott köszönetet a nem várt ünneplésért. A kis Kolbe Nándor és Szommer Károly szavalatai s az énekkar által előadott énekek tették változatossá az ünnepélyt. — Két év múlva. Apr. 26-án mult 1 két éve, hogy a helybeli irgalmas nővérek közszeretetnek és közbecsülésnek örvendő főnöknője, Clein Candida súlyos betegségben elhunyt Sárvárott. Tartalmas, gazdag, har­monikus, ideálisan szép élete, aranyos lelki­világa, melegen érző szive rendkívül mély benyomást gyakorolt mindenkire, akinek csak volt alkalma vele érintkezni. Hogy egykori »nagy leányai«, ahogy ő szokta nevezni kedves »prépait«, mily igaz szere­tettel őrzik emlékét, annak megkapó bizo­nyítéka lapunk mai számának második cikke. Gurgulits Ilona fővárosi tanítónő igazán megindító szeretettel emlékszik meg meg­boldogult Mesteréről. Szépség, jóság, mele­gen lüktető szeretet és példás kegyelet sugárzik ki soraiból. Nemcsak a nagy Ha­lottnak állított vele szép emléket, hanem akaratlanul is fényes tanúbizonyságot tett a saját nemesen érző szivéről is. — A vizsg-álatok sorrendje a bencés főg-imnáziumban. Junius 11-én d. e. hittan­vizsgálat I—V. Délután tornaünnepség. 14-én magyar-latin I., földrajz-természetrajz II.,. számtan-r. geometria III. 15-én algebra-r. geometria IV., latin-magyar-német V. 18-án földrajz-természetrajz I., számtan-r. geometria II., történelem-német III. 19-én történelem­természetrajz IV., görög-történelem V. 22-én számtan-r. geometria 1., latin-magyar IL latin-magyar-földrajz III. 24-én mathematika­természetrajz V., német-magyar-latin IV. o. Magánvizsgálatok junius 20 és 21. Junius 25-én reggel gyónás és áldozás, délután iskolai záróünnep. Junius 26., 27. és 28-án kirándulások. Junius 29-én Tedeum és a bizonyítványok kiosztása. — A pápai áll. polg-. leányiskolában a f. évi záróvizsgálatok a következő sorrend­ben tartatnak meg: jun. 14-én d. e. a ke­resztény hitfelekezetek, d. u. az izr. hitfele­kezet vallásvizsgálatai. 15-én d. e. 9 órától a tornavizsgálat, d. u. 3 órától énekvizsgálat az elméletből. 17-én 8 órától az I. oszt.,, d. u. 2 órától a II. 18-án 8 órától a III. o., d. u. 2 órától a IV. a reáltárgyakból. 20-án fél 5 órától záróünnep, 21-én istentisztelet után 10 órakor bizonyítványosztás. 22., 24.,. 25., 26-án magánvizsgálatok. vasajtók závárán át is, bár oly megmérhe­tetlen parányi legyen is a rés, melyen át nem hatolhat semmi áron az emberi nézés. Mondotta is Nemessányi Péter az ifjak gyöngéden, biztos lassúsággal fejlődő viszo­nyára kegyesen szemethunyó mamának: »Az a kis huncut máris senkit ki nem állhat. Nem jó az, ha ily hamar leköti egy csupasz­száju diák egy mindig bizonytalan sorsú leány jövőjét!« Ez azonban jámbor óhajtás­képen hangzott el, ámbár alig röppent tova két kurta esztendő a Hargita feje íölött és keserű önbevallással kellett tapasztalnia a mamának, mennyire igaza volt a biró úrnak. Micike kinőtte a babos és más szinü kurta ruhácskáit, de azt a bolondos, tartha­tatlan álmot, mely oly szétszakíthatatlan erősséggel fonódott-szövődött a sápadt, vers­firkáló diák ködbevesző alakja köré, mint ahogy a szerteágazó repkény szorosan, biz­tosan átkapcsolja áttetsző, kékes ágaival a kőfalat, nem tudta kinőni. Jöttek az udvarlók reménnyel, lázas vallomással, de csak nem nyilt meg biztató szóra a szép leány ajka. »Talán ehhez a nemesszivü orvoshoz kedve­sebb lesz?« — találgatták a már aggódó famíliában. De bizony Micike kikosarazta a nemesszivü orvost, a patikust, szolgabírót, a telekkönyvi ellenőrt, az uradalmi jószág­felügyelővel egyetemben. Nem és nem, ez volt a biztos, elkerülhetetlen válasz és amint tovairamodtak az évek, ritkultak a kérők, egyre maradoztak, tünedeztek. Micike vénleány lett. II. Sokszor várunk valakit, nem tudjuk kit, nem tudjuk miért, csak azt érezzük, hogy valakinek egyszer mégis el kell jönnie. Igy volt Micike is, kiben a lelket utoljára már a megdöbbentő gyéren érkező levelező­lapok tartották. Akkor toppant be bejelen­tés nélkül, hívatlan, váratlan a gyermek­ábrándok aranypalástos hercegifja, mikor Micike az őszi lekvárok minél jobb és tar­tósabb elkészítésével pepecselt. Nagyon egy­szerűen volt öltözve s hervadó, bizonyos fájdalmas árnyalatú arcának még az a ren­des, szint és hangulatot biztosító kerete is hiányzott, amit a rendes és jóizlésre valló öltözködés nyújt. Mikor belépett az ebédlő ajtaján, mintha az első pillanatra föl sem ismerte volna. Valami öröm volt a szavában, de ilyen örömmel nem régi, hűséget és egy életet fogadkozó szerelmesek köszöntik egymást. Egészen, egymásra nézve közömbös idege­nek, kiket két-három év története választ el egymástól. — Olyan rég várlak. Egyebet se csi­náltam, mint hogy tégedet várlak, Sándor.. „ — Te jó vagy és kedves — bókolt, amint tovább fűzte a leány kiáradó gondo­latát. Aztán mindenről inkább beszélt, csak arról nem, amiknek sugarai visszafojtott erővel lappangtak vergődő szive mélységei­ben. Egy napra vetődött a régi ismerős helyre a hajdani csalogányszavu Csongor,, ki azonban a közélet prózai mezején aratja most sikereit s az irodalom berkeinek di­csőséges, de csekély hasznot hajtó gyakor­lása helyett a székesfővárosban bonyolítja le ugyancsak népszerűséget hódító sikerrel a pereskedő polgárok bagatell és bünügyi eseteit. Egy napot töltött roppant elfoglalt s képzelhető drága idejéből Nemessányiék­nál, azonban ez a rövid viszontlátás is telje­sen elég volt ahhoz, hogy Micike csalódott szívvel tapasztalja mindannak örökre elmú­lását, hirtelen elenyészését, ami mint harma­tos álom és gyermekes, de ragaszkodó, diadalmas szerelem vert vihart és ostromot egyképen kiálló tanyát az ő olvadékony szivében. Egész éjszaka neqi jött jóltévő álom szemére. Nem sirt, egyetlen kiperdülő köny nem áztatta párnácskáját. Lázas, nyitva maradt szemmel bámult az éjszaka, átláthatatlan feketeségébe, mintha ott zsi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom