Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-06-02 / 23. szám

VII. évfolyam. Pápa, 1912. junius 2. 23. szám. PÁPA ÉS Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A városmajor környékének rendezése. Lapunkban már több izben szóvátettük a városmajor környékének szörnyen elhanyagolt voltát. Ennek az égetően sürgős ügynek rendezésével, — mint értesülünk — a legközelebbi közgyűlés foglalkozik. A jelekről Ítélve végre megszüntethetjük majdnem állandósított rovatunkat, amelyben az ott levő mizerábilis állapotok orvoslását sürgettük. Néhány hónappal ezelőtt az e részen lakók azon kérelemmel fordultak a város tanácsához, hogy helyszíni szemle alapján győződjék meg a viszonyok tarthatatlanságáról s közegészségi s közbiztonsági okokból rendezze e városrészt. Kérésüknek teljesítését az építészeti bizottság egyhangúlag javasolta, ehhez hozzájárult a város tanácsa s megbizta a mérnöki hivatalt, hogy a rendezendő területről záros határidőn belül költségvetést készítsen. A mérnöki hivatal e megbizás alapján háromféle tervet dolgozott ki, amelyek közül bármelyik valósul is meg, radikális rendezés lesz, eltűnik a fertőző betegségeknek e melegágya: a Cinca, s a régi várárok a benne épült viskókkal együtt. Pénzügyi szempontból biráljuk a három tervet, melyik volna előnvösebb. Egyik terv, hogy a Tüzoltó-utca az Arok-utcára megnyittassák, az Árokutcában, a várárokban épült házikók leromboltassanak s az árok feltöltessék. Az így nyert terület egyrésze házhelyeknek újból eladassék, fennmaradó része pedig a városmajor területéhez csatoltassék. A Tüzoltó-utca megnyitása céljából megveendő Tüzoltó-utca 1. és 3. számú, Árok-utca 27. számú házak értéke 18500 korona. Ismét eladható volna 10900 korona értékű házhely. Makadám úttest, kőszegélyes járda, vízvezeték, villamos világítás, az egész terület feltöltése 4945 koronába kerülne. Az Arok-utca rendezéséhez megveendő 17, 19, 21, 23, 25. számú házak értéke 14900 korona. Ismét eladható lenne a 17. és 19. számú házak területe, a 21, 23, 25. számú telkek a városmajorhoz csatoltatnának. Megtérülne 13400 korona. A Cinca elvezetésére szolgáló beton csatorna, az árok feltöltése, két viznyelő akna 6900 koronába kerülne. Második terv, hogy a Bástya-utca a városmajoron keresztül az Arok-utcára egyenes vonalban meghosszabbíttassák. E terv szerint a városmajor ketté vágatnék. Az egyik oldalon megmaradnának a cselédek lakásai és az istállók, a másik oldalon a városgazda lakása, a tűztorony, a tűzoltó-szertár és a Tűzoltó-utcának a városmajorhoz való csatolásával megnagyobbított anyaglerakodóhely. Az Árok-utca 27. számú házra szükség nem lenne. Egyébként ugyanazon házak megvétele válnék szükségessé, mint az előbbi tervnél már részleteztük. E terv szerint az összes kiadás 44 ezer korona volna,, amelyből 14 ezer korona térülne meg. TÁRCA. A Monte Pineion. (Római emlékeimből). A passegiattán nyárest idejében Csodás, szines álmok ringatnak el — ébren. Esthangulat ejt meg, a bánatos-édes, A neszében halk, a csendjébe' beszédes . . . Lángolva bíborban haldoklik a nap — És lángszeme elhuny a halmok alatt; Sugárözönével egy kéve reám hull, Mint búcsúköszöntés az égi világbul . . . S én állok e fényben fent idegenül — Itt kacag az élet, nép ezre örül, Itt pezsdül a jókedv, sebes árja ragad S úgy érezem: én is bevetem magamat. Elbűvöl e szép hely...s mint pille libegve, Úgy szálldos a lelkem a tarka tömegbe. Ó mennyi virágot hord ez a csoda domb itt! O mennyi viruló nő vágya csapong itt!... És illata csap meg százszínü virágnak, Pajzán szavú nőnek, csábos szemű lánynak. Mit nézzek, ó mit hallgassak elébb?... Figyeljem e pajkos beszédű zenét ? — Vagy azt, mely alattam, hol a város, a szent, Morajba sóhajként tovaszáll odalent ?... Ott a Tiber árja mélázva csörög, Dalt zengve a múltról, mely ősi, örök. Már árny üli lassan a szent Vatikánt S ott távol az ős Kapitólt egyaránt; A ciprusok intnek a Palatin ormán, Nagy Róma letűntét gyászolva mogorván... S én állok e halmon, mely úgy megigézett S egyszerre szivén kap egy üdvteli érzet, Lobbot vet a vérem gyújtó sugarára S úgy rengeti szivem szilaj gyönyör árja ... Hová sodor? — égbe, pokolba talán?!... Ó mintha gonosz vágy gerjedne nyomán — Az örök városban, hol tisztul a lélek S örvényibe bűnnek itten soh'se téved... Szivem hova úgy vont, ez hát az a föld, ez? Hol — hittem — az Isten hozzám közelebb lesz? Állok tehetetlen, a lelkem erőtlen, Hiába menekszem — bűn csábja előttem. Mint ködtül a nap, beborul a hitem S egy kéjteli érzés tüzesíti szivem ... Röviddel előbb még a katakombák Forogtak eszemben és vértanú hősi, Kik hitökért éltök mosolyogva od'adták S úgy véltem: a lelkem emiéköket őrzi S szivembe a bűn ha kisérteni indul, — Ez ellen a védpajzs hitem lesz ezentúl... ...De gomolygva rajzik a nép ezre köröttem S eszembül a mult kor mártírja kiröppen. A régi világra árnyat vet az uj már, Kisérti a lelkem sok démoni szempár, És mintha gúnyolva, incselgne velem, — Nézése nyomában izzó szerelem. Megreszketek, éget a láz, zúg agyam, Szemem bele vész- majd kéj-mámorosan. S követem a nyüzsgő tömegsoron őt, A kárhozat-útra a démoni nőt. De im, nyoma vész s a tömeg közepett Vágyón amig állok, már új közeleg; Tekintete éget, mosolya merő vész, Híven követ egyre e földi kísértés. S imbolygva elém jő, mint fantomok árnya, Kerülni akarnám s lihegek utána. Elbűvöl, igéz e szép Circe-sereg, Csábjába igázva vergődő szivemet.