Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-01-14 / 3. szám

1912 január 14. PÁPA ÉS VIDÉKE. 3. mert meg vagyunk győződve áldásos, hasznos működéséről. Ha nem is fog oly búsás hasznot hajtani a városnak, ; mint némelyik szónok hiszi és reméli, de áldásos lesz az is, ha csak néhány­ezer koronát vesz is le. a város lakos­ságának vállairól. De nem helyeselhet­jük a képviselők egy jó részének azon viselkedését, hogy az ellenkező véle­ményt örökös zajjal és lármával akarta elnémítani s a velük nem egy vélemé­nyen levőket meg sem akarta hallgatni. Éz a viselkedés nagyon sokat levon nemcsak a tárgynak, hanem magának a tárgyalásnak a komolyságából is. A gyűlést vezetcí polgármester nem egyszer volt kénvtelen erélyesen figyelmeztetni j a zajongókat, sőt Kovács Sándort név- j szerint is rendre intette. Megnyitás. Pontban 3 órakor nyitotta meg Mészá- j ros Károly polgármester a közgyűlést és a j jegyzőkönyv hitelesítésére Lakos Béla dr., j Koréin Ernő, Gaál János, Ács Ferenc és j Giczi Gábor képviselőket kérte fel. A mult i ülés j.-könyvét felolvasás után hitelesítették. Néger Ágoston apátkanonokról, aki a közel napokban tar­totta aranymiséjét, emlékezett meg Mészáros Károly polgármester. Néger Ágoston, pápai plebánoskodása alatt, elévülhetetlen érdeme­ket szerzett a város fejlődésének előmozdí­tása körül és bátran meri állítani, hogy Né­ger Ágostont nemcsak hívei, hanem feleke­zeti különbség nélkül tisztelte, becsülte és szerette a város minden egyes polgára. Javasolja tehát, hogy a város képviselőtestü­lete fejezze ki a jubiláns főpapnak jókíván­ságait. A polgármester javaslatához egyhangú lelkesedéssel hozzájárult a képviselőtestület. Vízvezetéki vizünket a budapesti vegyvizsgáló-intézet megvizsgálta, teljesen egészséges, iható víznek találta Tudomásul vették. Interpelláció. Fischer Gyula sürgős intézkedést kér a természetes jég helyének kijelölésére és azt kérdi, kit terhel azért a felelősség, hogy még ezideig a kijelölés nem történt meg. Mészáros Károly polgármester kijelenti, hogy hozzá ez ügyben panasz még nem tétetett, a kijelölés nem az ő hatáskörébe tartozik, ha­nem a r. kapitányhoz, akitől azt az értesí­tést nyerte, hogy a kijelölés már megtör­tént. Szokoly Ignác válaszolt még az inter­pellációra, azonban a válaszokat sem az interpelláló, sem pedig a közgyűlés nem vette tudomásul. A napirend megváltoztatása. Edelényi Sz.József, mivel a hetivásártér ügyének alapos és nyugodt tárgyalását szük­ségesnek véli, kéri a tárgysorozat megvál­toztatását oly módon, hogy a hetivásártér tárgyaltassék először. Halász Mihály a napi­rend olyatén való megváltoztatását javasolta, hogy a v. takarék és munkásházak ügyét tárgyalja először a képviselőtestület. A képviselőtestület hozzájárult a javaslatokhoz és elsőnek a hetiállatvásártért, másodiknak pedig a v. takarékpénztár ügyét vették tár­gyalás alá. A hetiállatvásártér ügyéhez elsőnek Keresztes Gyula szólt hozzá az alsóvárosiak folytonos zajongása között. A miniszteri rendelet, amint emlékszik, ki­mondotta, hogy sem a heti- sem pedig az országos állatvásártér nem maradhat meg mostani helyén. A hetiállatvásárteret kifogá­solták közegészségi szempontból, az országos állatvásártér helyét pedig azért, mert nagyon messze esik a vasúti állomástól. Érti ugyan az alsóvárosiak felzúdulását, de ezt az ügyet nem szabad egyik városrész speciális óhajai szerint sem kezelni, hanem tekintetbe kell venni a város egész lakosságának közös ér­dekét. Javasolja, hogy az országos vásártér maradjon meg a mostani helyén, a heti­állatvásártér céljaira pedig rendezzék be a barakkaszárnyának vett területet. Mészáros Károly polgármester szerint téved Keresztes Gyula, amikor azt mondja, hogy a miniszteri rendelet értelmében az országos vásártér sem maradhat meg a mostani helyén. A miniszteri leirat csak nem tartja alkalmasnak az országos vásártér jelenlegi helyét. Egyébként hozzájárul a ja­vaslathoz. Bülitz Ferenc és Kellner Vilmos szin­tén hozzájárulnak Keresztes Gyula indítvá­nyához. Németh János abban az esetben, ha minden költség nélkül tudnak új hetivásár­teret létesíteni,., elfogadja, bárhol lesz is, ellenkező esetben azonban az országos állat­vásártért kell .felhasználni erre a célra. Kovács Sándor a napirendről való le­vételt ajánlja, mert egy új hetivásártér be­rendezése szerinte kétszázezer koronába is belekerülhet. (Általános derültség). Lövy László dr., Acs Ferenc és Ede­lényi Sz. József Keresztes Gyula indítványát pártolták. Dr. Kende Ádám is hozzájárul Keresz­tes Gyula javaslatához, de csak abban az esetben, ha állategészségügyi szempontból az illetékes állatorvosok nem tesznek ellene k.fogást. Indítványozza tehát, hogy vizsgál­tassa felül a v. tanács a kérdéses területet az állatorvosokkal és ha ellene kifogást nem emelnek, az átalakítási költségek végleges megállapításával együtt hozzák ismét a köz­gyűlés elé. Kende Ádám dr. indítványát pártolta Barthalos István is. A közgyűlés is magáévá tette. Városi takarékpénztár. A legkényesebb ügy, amelynek áldásos voltát még az ellenpárt is kénytelen volt elismerni, hosszú és meglehetős izgatott vi­tát idézett elő, melyet Lakos Béla dr. vá­rosi képviselő kezdett meg. Hosszantartó beszédében megvilágította az eszmét minden Nem félsz, hogy eltiporlak, mint ahogy a férget szokás ? — Oda más is kell, labanc uram — volt a gúnyos válasz — s hála Istennek ott a felhők között is lakik valaki, ki gondot visel olyanokra, kiknek odahaza ártatlan fe­leségük és gyermekük van. Medveczky Mátyásnak csak épen az kellett, hogy Sámuel a feleségét emlegesse, azt a szép asszonyt, ki őt fölcsúfolta. A düh tajték alakjában ült ki a szája szélére. Va­dul szakította ki magát öccse vaskarjából s azzal búcsúzott: — Nemsokára találkozunk. Kisértetien hangzottak azok a szavak, másnak a vére is megfagyott vclna rájuk, csak Sámuel nézett gúnyosan a távozó után s úgy kérdezte: — Kíváncsi vagyok, mi telik tőle? Gondolatokba mélyedve indult vissza­felé. Otthon épen, mikor a kapunál befor­dult, valaki megrántja s egy cédulát nyom hirtelen a markába. — Juliani Sámuel küldi, olvasd egy­szerre — mondja a hírnök s eltűnik. Juliani tanácsos jóbarátja volt s egyike azon kevés becsületes embernek, kiket Ca­raffa úgy kényszerített bele a vértörvényszék többi hóhérai közé. Sámuel rossz előérzettől gyötörtetve, végigfutott az iráson. Egy sor volt az egész: — Fuss, ha még van időd. Caraffa poroszlói nyomodban. Medveczky lábai először mintha földbe gyökeresedtek volna. Hogyan! hát ennyire vagyunk? Hanem azután, hogy eszébe jutott felesége s ártatlan kis fia, kétségbeesés vett rajta erőt. Bezárta a kaput s berohant sze­retteihez. Krisztina ott ült az ablak mellett, ölé­ben boldogan szendergett kis fia, Béla. Az anya mérhetetlen gyöngédséggel és büszkeséggel tekintett le rája. Olyan meg­ható volt az a jelenet, mint a folyómenti virág álma, mielőtt a rohanó árviz végig­söpör rajta. Mikor az ajtót betaszította a férj, Krisz­tina csöndesen összerezzent. — Be megijesztettél, Sámuel — hang­zott ajkáról a szemrehányás szerető szava. — Krisztina! — kiáltott a férj — el vagyunk veszve — s még mielőtt az asszony fölocsudhatott volna ijedelméből, SánpugJ,, már görcsösen szorítp^ SftYfrfrlteíni .rtís>l * E pillanatban dörömbölés hallatszott a kapun. — Hallod ? — pattant föl Medveczky, mintha kigyó csípte volna meg — értem jönnek a hóhérok. Caraffa küldi őket. Isten veled. Menekülök. Ne félj, visszatérek; van Isten az égben, visszatérek. Addig neveld kis gyermekünket! Kikapta az alvó kisdedet édesanyja kezéből, lorró csókot cuppantott eper kis szájára, visszaejtette a rémült Krisztina ölébe s rohant kifelé. Úgy szólt még vissza: — Ne félj, visszatérek. Fölrohant a padlásra, épen mikor a kapu hangos recsegéssel szakadt be a pus­kaütések nyomában. A padlás összekötte­tésben volt a szomszéd házzal, azon keresztül akart menekülni. Krisztina lenn sírva-zokogva imádkozott érte. Vájjon meghallgatta-e az Úr az imád­ságát ? A poroszlók az egész házat felkutatták s nem találták, akit kerestek. Krisztina föllélegzett- Újból imára kul­csolta két kezét s hálaköny gör^yj^, lú^zföt^ méből, mikor, Jijfcj 3 ^s oíúvqóJÍ 1 TÜiytpcöví « In (ftto m>v ?) ;. -.blLH.a sic*

Next

/
Oldalképek
Tartalom