Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)
1912-05-05 / 19. szám
VII. évfolyam. Papa, 1912. május 5. 19. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a papa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A ker. szoc. kurzus. Szombaton és vasárnap ünnepe volt a pápai katolikus tábornak. A ker. szociális elvek legkiválóbb képviselői látogattak el városunkba. Céljuk az volt, hogy újra lángra gyújtsák a régi szent tüzet. Meggyőző erővel hirdették azt a nagy, elvitázhatatlan igazságot, hogy széttagolt, szétzüllött társadalmi életünkbe egyedül a krisztusi szeretet lehelhet új, pezsgő életet. Lapunk szűkre szabott terjedelme nem engedi, hogy az egyes szónokok tanulságos fejtegetéseit szószerint közöljük, sőt — sajnos — összefoglalni sem tudjuk a kurzus anyagát. De egy örvendetes tényt le kell szögeznünk. A szónokok az ellentétes törekvések főfő szószólóival ellentétben igazán nemés ellenfélnek bizonyultak. Nagy erővel, nemes önérzettel törtek lándzsát a veszélyeztetett katolikus igazságok és érdekek védelmére, de egy szóval sem gúnyolták, rágalmazták, sértegették az ellenfelet. Gyűléseink nyilvános jellegűek voltak, — résztvehettek, részt is vettek rajtuk másvallásu polgártársaink is. Ha elfogulatlanul hallgatták a szónokok világos, meggyőző érvelését, el kell ismerniök, — el is ismerték — hogy nem bántottak senkit, sértő él, csipős gúny, kiélezett, igazságtalan támadás nem fordult elő beszédeikben. Igen kívánatos volna, ha az ellenséges tábor is erre az alapra helyezkednék. A piszkolódást, az útszéli rágalmazást már ideje volna kiküszöbölni a magyar közéletből. * Szombat este. Szombat este 8 órakor volt az első gyűlés a Griff nagytermében. A hat év előtti kurzus kétségtelenül látogatottabb volt, de ennek oka korántsem az, hogy a keresztény eszmék iránt ma kisebb az érdeklődés, hanem az időpont kevésbé szerencsés megválasztása. Lakatos Géza dr. volt az első előadó. Plasztikus képben, tömör összefoglalásban rajzolta meg a keresztény szociálizmus történetét. A tartalmas, mindvégig lebilincselő értekezésnek közlését lapunk mai számának tárcarovatában kezdjük meg. Viharos taps fogadta dr. Giesswein Sándort, az európai hirü szociologust. A zseniális tudós nem szónokolt, csak beszélgetett. De ez a beszélgetés tele volt mélységes bölcsességgel, egy hatalmas szellem éleslátásával, magasan szárnyaló gondolatokkal, költői lendülettel, egy nemesen érző sziv forró szeretetével és az igazság megdönthetetlen erejével. A remek előadásnak halvány, elmosódott mását a következőkben adjuk: A szociálizmus szó némelyek előtt varázs, mások előtt mumus. Pedig az eredeti jelentése ugyancsak ártatlan. Mi azt a társadalmi irányzatot jelezzük vele, amely az individualizmus egyeduralmával és túltengésével szembeszáll és egyesek önkényeskedése ellenében a társadalmi igazságosság elveit kívánja érvényesíteni. Nem vágyódunk vissza gyermekkorunk szines, hangulatos képeihez, a Robinzonok szigetére, az abszolút magányba. Társadalomban élünk, tagjai vagyunk a XX. század eleven, lüktető, mozgalmas társadalmi életének, — akarva — nem akarva részt TÁRCA. A ker. szoeializmus története. — Irta: Dr. Lakatos Géza. — A rendező-bizottság elnöksége azon megtisztelő felhívással fordult hozzám, hogy a jelen szociális tanfolyamon a keresztény szociális mozgalom történetéről felolvasást tartsak. A keresztény szociális mozgalomról általában is, de nem kevésbbé a hazai keresztény szociális törekvésekről, még ma is homályos, sok tekintetben igen téves felfogások vannak felszínen a közvéleményben. A napisajtóból táplálkozó közvélemény a keresztény szociális mozgalomban a klerikális köröknek gazdasági vizekre küldött kalózcsapatát látja, vagy pedig kihegyezve mozgalmunk keresztény világnézleti élét, egyszerűen antiszemita szociálizmust. Akik az osztrák keresztény szociális mozgalmat a Luegerről megjelent ujságczikkekből ismerik, •rólunk is megállapítják, hogy a fekete internáczionále magyarországi zsoldosai vagyunk, akiknek egyéb gondunk sincsen,- mint a nemzetiségi ellentéteket kiegyenlítve a katolikusok között Róma hanyatló uralmát szociális sikerekkel helyreállítani, a magyarok között pedig az egységes nagy osztrák birodalmi eszmét képviselni és megvalósitását elősegíteni. Az meg általános felfogás, hogy a keresztény szociális mozgalom nem egyéb, mint annak a bizonyos szociális olajcseppnek hintegetése, amellyel a katolikus egyház akarja további forgásban tartani a neki kedvező mai társadalmi rendszer rozoga gépezetét. Rosszakaratú elfogult elleneinkkel nem akarunk vitatkozni. Minket, akik az előttük gyűlölt, vagy legalább is idegen keresztény világnézlet talaján állunk, ugy sem fognának megérteni, de érdemes feladatnak látszik azokhoz szólani, akiket a jobb értesültség hiánya tartott távol tőlünk. Mélységes az a felfogásunk, hogy az emberi kultura fejlődése és haladása folytonos, de az evangeliumi kereszténységgel végleg adva van a milieu, amelyben beláthatatlan időkig mozognia kell az emberiségnek, hogy eljusson a tökéletes boldogság lehető fokára. Nemcsak hitünk mondja, hanem a tudományos vizsgálódás is igazolja, hogy az Isteni mester által tanitott felebaráti szeretet az emberi társadalmak földi boldogulásának alapja és a valódi boldogulás útját mindvégig az evangélium fénye fogja bevilágítani És mert a művelődés irányzata az, hogy az összes "néprétegek közkincsévé váljék és mert valódi haladás csak az lehet, amely az emberiség egész nemét viszi előre, a keresztény demokrácia az az eszmény, amelyben az evangélium szelleme diadalra jut. Merőben hamis az az ellenvetés, amely a középkorra mutat, mondván: ime ott a keresztény világnézlet töltötte be az ember egész lényét, az irányította cselekvőségét és mégis mennyire nem kivánatos állapotok uralkodtak benne. íme, mondják, ott megmutatta a kereszténység mire képes és a