Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-04-28 / 18. szám

2 PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 április 140. A tisztviselőtelep. A legutóbbi városi közgyűlés egyhan­gúlag megszavazta az épülő tisztviselőtelep rendezésére szükséges összeget. Nem is tör­ténhetett másképen, ha már az építési enge­délyt arra a területre a tanács megadta. Az engedély megadásához szólunk. Legnagyobb örömmel látjuk, hogy ön­zetlen egyéneknek odaadó fáradozása tiszt­viselőinknek otthont nyújt, a város tanácsá­nak azonban, oda kellett volna hatnia, hogy támogatásával alkalmasabb helyre épülhettelc volna. Most kétségtelenül látjuk, amit ezelőtt csak gondoltunk s amiről a tanácsnak is meggyőződést kellett volna szereznie, mielőtt az építési engedélyt megadta, hogy a talaj nagyon nedves, lakóházak építésére semmi­képen sem alkalmas. Hisz állandóan géppel kell a 80 cm. mélységű alapfalazat lerakha­tására szükséges — néhány pillanatra víz­mentes területet megteremteni. Oly nagy mennyiségű ott a talajvíz, hogy annak eltá­volítása lehetetlen; mert bármíképen szigetel­ne]-: is, az épület egész területe el nem szige­telhető, aminek feltétlenül az lesz a követ­kezménye, hogy időnek előtte jelentkezni *" * fog az ott összegyűlendő talajvíz. Nem szólalnánk fel a külterületeken való építkezés ellen, ha átlátnánk annak szükségessségét, s ha nem volna a város belterületén oly sok, a megépítésre váró, régi épület. A város tanácsának kellene valami alkalmas módon a belterületen fo­kozni az építkezési hajlamot. Pénzügyi szempontok is azt követel­nék, hogy a. kültelki építkezés megszűnjék. — Igaz ugyan, hogy vtajd idővel a pótadó ré­vén megtérül a befektetett tőke, amelyet az uttestek jókarba hozása, vízvezeték, villany, közbiztonsági intézkedések stb. igényelnek, ez azonban nem lehet .ok arra,, hogy a TÁRCA. Búesú. *) Élj boldogul! ... élj boldogul! . . . O boldogítsd, kit Isten társul ad; Az én osztályrészem •— a kái hozat, De nem soká . . . mert éltem alkonyul, Elj boldogul! . . . élj boldogul! . . . Élj boldogul! . . . élj boldogul! . . . Feledd el azt, ki téged nem feledhet! A boldogság, melyet én nem lelek meg, Virrasszon nálad őrangyalodul. Élj boldogul! . . . élj boldogul! . . . Élj boldogul! ... élj boldogul! . . . Ha olykor elmerengve ülsz a kertbe' És szellő suttogását hallod estve: Imám az, mely föl erted égbe tolul . . . Élj boldogul! . . . élj boldogul! . . . Szelényi József. flz úgynevezett pragmatika szankcióról. — Irta: Martonfalvay Elek. — (Befejezés). Ellentétes ezzel a pragmatika szankció, Á^Ujllúgófián kimondatik az ágak felsorolása ^t,án,-qhogy »und endlich alle Nachkommen fit?* durchlauchtigsten Erzhauses,< vagyis *) A »Tavasz-Nyár« c. sajtó alatt levő verses­könyvből. majd-dal a meglevőktől legyünk kénytelenek elvonni a szükségeseket. Nem egy nagyon régi utcája van a városnak, amelynél a leg­elemibb követelmények, a járható utak nincsenek meg, hanem kocsiút, csatorna, gyalogjáró ugyanaz. Az' ily elhanyagolt ré­szeken feltétlenül kellene segíteni. Kövessük e tekintetben Győrt, Szombathelyt, amelyek szintén régi városok. Nagyon találóan hallottuk jellemezni városunk építkezését és fejlődésének helyte­len irányát egy jó ismerősünktől, aki sétája után, amelyet Pápa belvárosában tett, azt egy fess gavallérhoz hasonlította, akinek kifogástalan a cilinderje, a lakkcipője, de nagyon sok kivánni-valót mutat a frakkja. .Az építési engedélyek' megadásánál kell körültekintőbbnek lenni. Szinh ciZ. A harmadik színházi hét is meglehetős telt hazakat vonzott. A közönség szinpárto­lása dicséretreméltó. »Örömmel teli aggoda­lommal« láttuk azonban, hogy a héten néhány darabnál feltűnő nagy szerepet juttattak a --- súgónak. Régi baja színtársulatunknak, hogy tenoristája nincs. A baritonistával éne­keltetnek tenoristának való dallamokat. Eset­leg Káldort is neki viszik tenorista szerepek­nek, pedig minden félszegségét 'meg tudnók bocsátani, csak — ne énekeljen. Reméljük, hogy az igazgató mielőbb segít ezen a nem is kiabáló, hanem ordító- hiányon. Baráti, színtársulatunk újdonsült tagja, a héten mutatkozott be két kisebb szerepben. Egész bátran elmondhatjuk róla, hogy pályát té­vesztett. Halvány sejtelme sincs a játék mi­benlétéről és úgy látjuk, már olyan korban van, amikor a legjobb akarattal sem lehet belőle »faragni« semmit. A héten előadott darabok a követ­kezők': Szombaton és vasárnap este az »Eszem­adta« c. 3 felvonásos operette került szinre. Nem valami művészi alkotás, de eléggé . változatos, mulatságos. Zenéje másodrangú. Hozzá még a szereplők szörnyű bizonytala­nul énekeltek. Mindkét este telt ház nézte végig. Sok tapsot aratott Juhos, Patákv, Miklóssy, Krckövy, Nyáray és Szántó. — Szombaton délután »A két tacskó :, vasár­nap délután pedig a Leányvásár« került szinre. Hétfőn Földes Imre Nincs tovább« c. 3 felvonásos színművét adtálc. Szomorú kép a kártyaasztal, a bakkara mellől, ahol számtalan jobb sorsra érdemes ekzisztencia pusztul el. Beállítja a szerző magát a kártya­asztalt is a színpadra, hogy lássuk azt az idegölő játékot, amellyel az emberek min­den lelkiismereti furdalás nélkül (osztogatják ki egymást. Sajnos, a szereplők közül egye­dül Déryn látszott meg a káríyaszcnvedélv izgalma. Ezt a jelenetet tehát maguk a szereplők ütötték agyon, pedig itt van a színmű forduló pontja. Egyébként a mese igen naiv szövésű, tele van elcsépelt költői frázisokkal, sőt nem egyszer »Elmegyek egy kis íaluba Ur Istennek -féle ízléstelen ki­szólásokkal. Ezen a rendező ceruzája egy kis jóakarattal sokat segíthetett volna. Déry Béla nagy• "ambícióval és sok tudással ját­szotta a vagyonát, sőt klienseinek pénzét elkártyázó Meréfey ügyvéd szerepét, aki már-már odajutott, hogy »nincs tovább«, amikor barátjától, dr. Cserőytől (Zilahy) visszalopja a kártyaasztalnál az elveszett va­gyon egy részét és ezzel az öngyilkosság helyett a tisztességes életre tér vissza. Zilahy komoly, izig-vérig szinészi tehetség, kár, hogy hébe-hóba pózol. Az egyetlen női szerepet Huzella Irén kreálta lendület­tel, erővel és szenvedéllyel. Kisebb szerepük­minden I labsburg, kivétel nélkül, ami örökös tartománybán természetes. És így, ha beállott volna az az eset, hogy I. Lipót, Károly és lózsef lányai (fiu már Kár oly on kívül nem) volt), mind kihalnak, ipso facto megszűnt volna a personal-unió, az uralkodó személyének egysége, s szétesett volna a most fennen hangoztatott birodalmi kapcsolat. Találó lag mondja Apponvi egy nem rég tartott előadásában, hogyha III. Károly 1715 23.'közt meghal, az 1687. és 1715. évi törvények szerint már akkor szétesett volna a monarchia; mert odaát jött volna, aki csak valamikép a családhoz tartozott, nálunk azonban, legalább jogilag, beállott volna a szabad választás állapota. Vagyis még Mária Terézia 1717-ben történt szüle­tése sem változtatta volna meg a helyzetet, mert a nőág öröklése még neki sem volt biztosítva Magyarországon. Minden osztrák okvetlenkcdés dacára is megáll tehát, hogy a pragmatika szank­cióhoz, a családi törvényhez nekünk semmi közünk, az ránk soha nem vonatkozott és azt soha semmi törvényes aktus nálunk ér­vényessé nem tette, hanem a magyar nem­zet ezt a kérdést a királlyal 10 év múlva, annak alkotmányos utján rendezte. Sohase lehetne ezt eléggé hangsúlyozni, mert a Lustkandelek, Friedjungok és társaik fajtája nem fog kiveszni, azoké a pöffeszkedő oszt­rák államjogi »tekintélyeké , akik minden történelmi és jogi kritika híjával való esz­méiket sűrűen bocsátják szárnyra, s minden tradíciót nélkülöző iskolatudásukban el­lenérveket fölényesen hallatlanná téve, arrogálják maguknak, hogy a magyar alkot­mányt interpretálják. Közbevetőleg mondva, lehet ez az osztrák 'államjogászoknál az irigység érzete amiatt, hogy mert az ő, idők folyamán fe­jedelmi patrimóniumokból, családi birtokok­ból összealakult, — majd azt mondtam összehányt államuk minden történelmi al­kotmányt nélkülöz, nem akarják bevenni, megemészteni az ezeréves Magyarország ilyen traditionális jellegét, de lehet a ger­mán népek természetrajzából folyó az ä je­lenség is, amellyel magukat minden másnál előbbrevalónak, uralomra egyedül hivatott­nak tartják. A németeknek és általában a germánoknak az emberi művelődés és ha­ladás munkájában kétségtelen oroszlánrésze előtt mindenkinek deferálnia kell, de viszont a világ minden. nemzete úgy tartja, hogy az emberiségnek gőgösebb, türelmetlenebb és

Next

/
Oldalképek
Tartalom