Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)
1912-04-07 / 15. szám
VII. évfolyam. Pápa, 1912. április 7. 15. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavr Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám, A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Húsvéti gondolatok. Harminchárom éven át a gyermeki hit hódoíatával követtük a názáreti Mestert. Követtük Betlehemen, Názáreten, Táborhegven át egész a Kálváriáig. De itt a Golgotán megtántorodtunk, a kereszt árnyéka hályogként vetődött rá a lelkünkre, sírva néztük pusztuló, hervadó reményeinket. Ügy éreztük, hogy a Nagypéntek földrengése rombadöntötte azt a csodálatos világot, amelyet a nagy Próféta eddig épített. Ijesztő kérdőjelként meredt a lelkünkbe a dísztelen, lombjától megfosztott, durván összetákolt kereszt. Nem értettük titkát. Mint amily mohón szívja magába a kiszikkadt föld a meleg tavaszi esőt, úgy kapott az életbe szerelmes lelkünk a Mester szavai után: »En vagyok az élet.« S most mint szétvert had letört reményeinkkel sír körül állunk... . S aztán jött egy napsugaras, verőfényes reggel. Az első Husvétreggel. Jerúzsálem az istengyilkosság bélyegével homlokán aludta álmát. Egyszerre csak a béke szárnyai alatt nyugodtan pihenő Föld összerázkódik, fölriad, megnyílik a sziklába vájt, gondosan lepecsételt új sir, s a fölkelő nap első sugarainál kilép belőle a ragyogó, győzedelmes, diadalmas Krisztus. Az objektiv történelem tanítja ezi ígyAh, milyen szép lett, hogy virágba borult a véres kereszt! Nem kérdőjel többé, hanem isteni kézzel megrajzolt fölkiáltó jel az »így szerette Isten a világot« után. Szétlebbent a fátyol zl kereszt titka elől, fulget crucis mysterium, titkos kereszt dicsőn ragyogSzép vagy, isteni szép vagy én harcmezőről visszatérő, diadalmas zárom! CéÖnfeledten merülök el ennek az új életre támadt, ragyogó Krisztusarcnak szemléletében. Föloldódnak kételyeim, fölénnyel siklik el tekintetem sirok, kripták fölött, új erők, új vágyak fákadnak bennem. A szenvedély erejével támad föl bennem az élet, a boldogság utáni vágy. Kitárom lelkemet s úgy szivom mohón magamba a sziklasirból kiáradó balzsamos levegőt. Érzem, mint feszül bennem minden, mint dagadnak félénk kis csónakom vitorlái, s én fölényes öntudattal »evezek ki a mélyre», az új, krisztusi élet vizeire... Az első Husvétreggel verőfényénél nézem a modern kultúrember lelkét, ezt a komplikált, szövevényes világot. Keresem benne az új élet csapásait, a krisztusi élet nyomait. Vizsgálom filozófiáját, vágyait, céljait. Civitas depopulata! Romban heverő világ! Elsodort bennünket az ár régi ideáinktól! Filozófiánk fiziológiává zsugorodott össze. Végigvegetáljuk az életet. Elposvánvosodott, blazírt, pilledt lelkünk a földön, országutakon csuszikmászik, magas lett neki az Fg. Beleakadtunk a földies, sokszor földizü érdekekből, célokból szőtt sürü hálóba s nem tudunk kivergődni belőle. Sok az öntudat alatti élet. Valahová lelkünk zúgába zártuk magasabb, eszményi, transzcendentális vágyainkat, s élünk a mának. Divatcikké fokoztuk le vallási életünket. A hit már nem életcélt kitűző erő, hanem alkalmas szempont statisztika készítésére. Mivé lett bennünk az »Jsten országa« ! Lesz-e föltámadásunk, lesz-e Husvétreggeliink! Lesz-e erőnk, hogy porba hullt zászlónkat újra fölemeljük ? Lapunk mai száma 10 oldal. Ha jön egy hatalom, amely új erőt önt kimerült, tengődő hitünkbe, amefy kioktat, hogy a hit nem ötven percentre való kiegyezés azzal a bennünk Lappangó tudattal y hogy a sírral nem zárul le a lét, hanem életet formáló, irányító erő, amelynek ható, működési köre lakószobánk négy falán s a templomon túl is terjed, akkor, de csakis akkor újra kivirágzik lelkiéletünk! Ha majd nem a puszta morális kényszer, a társadalmi anarchiától, fölbomlástól való félelem fűz bennünket a kereszthez, hanem mélységes, egész lelket átfogó ?neggyőzÖdésü?ik a másvilági lét objektív igazságáról, akkor lesz még verőfényes Husvétreggelünk. Ez az egyénenkénti újjászületés, ez az ön megreformálás fogja újra fölemelni a mi tüzpróbákal kiállt keresztes lobogónkat. Ti szkeptikus, vergődő, pihegő modern lelkek, lássátok meg a föltámadás történelmi tényében az isteni erő megnyilvánulását s ezzel a krisztusi hit diadalát! Az a sír fölött lebegő, o ragyogó Krisztus nem fant ovi, hanem történelmi valóság! Lássátok végre meg, hogy ez a diadalmas hadvezér tud egyedül olyan célt tűzni elétek, amely célra való törekvéstektől kiderül lelketekben a nélkülözött, sokszor megsiratott boldogság! . Álljatok rá az angyali kezektől elhengerített sírkőre, mint egyedül biztos, szilárd alapra, s jégbefagyott, didergő szivetekkel fogjátok föl a föltámadt Krisztus Szivéből előtörő fénysugarakat, meglássátok, kigyúl bennetek az új . élet tűze, amely nem pusztít, hanem teremt, nyugtat, boldogít ! Blazovich Jákó.
