Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-03-19 / 12. szám

PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911 március 12. Dr. Strommer Viktorin konferenciái. Kedden volt a Kath. Kör utolsó felolvasó-estélve. Tartalmas, gazdag volt az idei szezon, s ami a legörvendetesebb, még a szereplők egész sora áll a Kör rendelkezésére. De a vezetőség a kör kath. jellegére való tekintettel elhatározta, hogy a felolvasó-estéi veksorát lezárja a bencés gimnáziummal együtt rendezett gyönyörű szabadságünnepéllyel. Erősen benn vagyunk már a nagyböjtben — lelkünk önkénytelenül is vágyódik valami magasabb, tisztább légkör után. A vallásos erkölcsben nemcsak szellem és élet dolgozik, hanem a vallásos embert a törvény megtartására és a jónak gyakorlására a lélek legfőbb ereje, a szeretel ösztönzi. A szeretet valakihez, aki nekem mindenem, gyökerem és koronám, lelkem és életem, erőm és szépségem.« Ehhez az Erőhöz és Szépséghez: Krisztushoz vezet vissza bennünket dr. Strommer Viktorin, a pannonhalmi főiskola nagyhírű theologiai tanára, kinek gyújtó hatású beszédei tavai is mélyen szántottak a lelkekben s nagy lendülettel vitték előbbre az öntudatos keresztény szellem ébredését. A Kath. Kör vezetőségének felkérésére az idén is ő fogja tartani a konferenciákat, melyekre a Kath. Kör szeretettel hivja meg városunk kath. közönségét. A kiváló szónok ma d, u. 6 órakor tartja első előadását a bencés 2imn. tornatermében. JVIegyegyülés. Hétfőn kezdődött, kedden végződött. Az első napon igen tekintélyes számban jelentek meg a megyei képviselők; körülbelül 160 bizottsági tag volt jelen az i ülés megnyitásakor; de az érdeklődés mindinkább lanyhult, úgyhogy a második napon már csak négy, mondd: négy ' megyei képviselő fáradt el a megyeházára. Ide iktatjuk a nevűket, hadd lássa a megye közönsége, kik fogják fel igazán komolyan hivatásukat: báró Fiáik Mik- j lós, belügyin, titkár, Juraszek János, kir. ügyész, Perényi Antal davidikumi igazgató és Pősa Endre könyvkereskedő. o o »Gyönyörűség volt hallani, mikor a négy képviselő egy-egy javaslatot elfogadván, a főispán kötelességszerűleg kihirdette, hogy ,,a megye közönsége" eliogadta a 1 javaslatot.« A megyei tisztviselőkké j együtt mindössze tízennégyen valának a bizottsági tagok. Hja, a rossz példa ragadós. A j nagys. orsz. képviselő urak is mindössze ; huszonhatan jelentek meg a költségvetési ; vita első napján . . . Egyébként nem volt olyan tárgy, mely hevesebb vitát provokált volna, így tehát meglehetős unalmasan pergett le a napirend. Felszólalás csak három esetben volt a hétfői gyűlésen, — de nagyobb izgalmat ezek a felszólalások sem keltettek. Hunkár Dénes főispán hétfőn fél 10 órakor megnyitván a közgyűlést és üdvözölvén az egybegyűlteket, bejelenti, hogy a számonkérőszék a számadásokat megvizsgálta és mindent rendben talált. Tudomásul ! veszik. — Következik az alispáni jelentés, amelyet dr. Véghely Kálmán főjegyző ád elő. E pontnál föláll Mohácsi Lajos és kérdi az alispánt, hogy nem lehetne-e valamit tenni, mivel a száj- és körömfájás , miatt kiadott korlátozási rendeletek igen kárára vannak a gazdáknak, különösen a tenyészállatok értékesítésénél. Koller Sándor alispán megnyugtatja a fölszólalót, hogy éppen a közgyűlés előtt érkezett a földm. miniszter rendelete, amely a gazdasági szervezeteknél való eljárásról szól és könnyebbséget okoz. Megválasztották azután az állandó választmány, a muzeumi bizottság és borellenőrző bizottság tagjait 3 évre, egy-kettő kivételével a régiek maradtak. A közegészségügyi bizottságba az elhalt Szegiethy György helyébe dr. Komjáthy Lászlót választották meg. Dr. Véghely Kálmán főjegyző ismerteti Bácsbodt og vármegye átiratát, hogy a megye Tisza Kálmán Bpesten felállítandó szobrára adományt szavazott meg és hasonló határozatot kér Veszprém megyétől is. Ajánlja, hogy bizzák az alispánra az ügyet. Az 5-ik árvaszéki állás rendszeresítésének kérdésénél előadja a főjegyző, hogy míg a többi dunántuli megyében 1300—1500 ügydarab esik egy ülnökre egy évben, nálunk 3—4000. Ezért tette meg az 5-ik ülnöki állásra az előterjesztést az árv. elnök, amit az állandó választmány el is fogadott és annak értelmében ő is javasolja a közgyűlésnek, hogy azt rendszeresítsék a VIII. fiz. osztály rangsorozatában. Egyhangúlag elfogadják. Dr. Horváth Lajos I. aljegyző bejelenti, hogy Szélessy Dániel árvaszéki ülnök azt kérte, hogy a vármegyénél tiszteletbeli állásokban eltöltött szolgálatai is számíttassanak be majdan a nyugdíjigényébe. Az áll. választmány tárgyalta az ügyet, de nem javasolhatja, mivel a nyugdijszabályzat csak rendes és nem tiszteletbeli szolgálati időt enged betudni. Kéri ez értelemben a határozatot. Juraszek János: Alkalmazzák a méltányosságot, ne a rideg szigorúságot. 30 évpalotákba és viskókba, feljutott a királyi trónusig, az akkor uralkodó V. Ferdinándig, aki az 1848. április 11-ki országgyűlésen ünnepélyesen szentesítette a nemzet akaratát. Ez az 1848. március idusának jelentősége a magyar történelemben. Azért méltó az ünneplésre, mert előkészítette és siettette azt a nagyszerű átalakulást, mellyel hazánk a szabad és önálló nemzetek sorába lépett. Elszakadt minden kapocs az uralkodó személyén kívül, mely a szomszéd Ausztriához fűzte, a jobbágyság felszabadult, a sajtószabadság törvénnyé vált, a közteherviselés és a törvény előtti egyenlőség kimondatott, Erdélyt, mely 1711-től osztrák fenhatóság alatt volt, ünnepélyesen Magyarországhoz kapcsolták. A nemzet közöröme azonban nemsokára a szabadságharc zajában némult el, amelybe hazánkat a jogtalanul fellázadt nemzetiségek és a bécsi kamarilla sodorták. így függ össze a március 15-i ünnep a dicsőséges, de gyászos végű szabadságharccal. Dicsőségesnek mondom, mert a diadalmas magyar fegyvereken csak az egyesült osztrák és orosz hadak tudtak erőt venni. Nemzetek története kevés oly hősies küzdelmet tud felmutatni, mint az 1848—9 szabadságharc. Mintha föltámadtak volna sírjukból Rákóczinak vitéz kurucai, mintha ismétlődtek volna a személyes bátorság, a szilaj harci kedv, a hazafias önfeláldozás azon jelenetei, melyek Rákóczi szabadságharcát oly fényessé és emlékezetessé teszik, annyira hasonlít a két véres küzdelem egymáshoz. Győzelemmel kezdődnek, gyászos bukással végződnek. Ez a bukás azonban nem szégyenletes, nem megalázó, hanem megrázó, fölemelő és fönséges, mint a görög tragikus hősöké, akik nagy eszmékért küzdöttek. Épen most van a Rákóczi-szabadságharc befejezésének 200 éves évfordulója, azért a mai szabadság-ünnepen nemcsak az események rokonsága, hanem a hazafias kegyelet is arra ösztönöz, hogy a 200 éves kuruc-világ és az 1848—9. szabadságharc emlékét felújítsam úgy, amint a magyar költészetben megnyilatkozik. Arany János, a magyar irodalom koszorús költője, midőn a hajdani dicsőségről akart írni, így kezdette munkáját: Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza Te dicső hajdankor fényes napjaidra Szomorú tallóján ősi hírnevének Hej! csak úgy böngész már valamit mesének. Én is visszaszállok a képzelet szárnyain a viharos kuruc-világ idejébe és a költészet révén feltámasztom sírjukból a hősöket, akik a szabadságért vagyonukat és vérüket áldozták. Nincs a magyar történelemben korszak, amelynek gondolatai, kívánságai, érzelmei annyira összeolvadtak volna a költészettel, mint azon daliás idő, mely 1703-tól 1711-ig tartott, midőn a magyar hősiességnek és önfeláldozó hazaszeretetnek oly ragyogó példái tűntek föl. hogy a magyar mindenkor büszkén gondolhat azokra. Nem sorolom fel azt a temérdek véres küzdelmet és kegyetlen pusztítást, melyeknek Magyarország körülbelül 10 éven át színhelye volt. Városok és faluk lángba borultak, a földeket embervér öntözte, fényes diadalok és gyászos vereségek váltották fel egymást^ amelyekben a személyes hősiességnek tündöklő példái nyilvánultak. Végre egy elkeseredett utolsó küzdelemben a kurucok szerencse-csillaga örökre elhomályosult és a majthényi sikon lerakták a fegyvert. 1711-ben a szatmári béke fejezte be a véres harcokat, de Rákóczi és leghívebb vitézei inkább lemondtak hazájukról és vagyonukról, mintsem a szabadság zászlajához hűtlenek lettek volna. Ennek az eseményekben gazdag, viharos korszaknak terméke a kuruc-költészet, melyből az eseményeket hívebben megismerhetjük, mint a hivatalos diplomáciai iratokból. A költemények szerzői jobbára isme-