Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-03-19 / 12. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911 március 92. városunk lelkes kath. közönségének, hogy mégis zsúfolásig megtöltötte a bencés gimnázium tornatermét. Egyébként csak künn az utcán volt hétköznap, benn ünnepi hangulat uralkodott, amit nagyban elősegített a tornaterem csinos feldíszítése: nemzeti lobogók és zöld galyak közt az ország címere, alatta a nagy Rákóczi képe... Gyönyörű nemzeti imádságunkat, a Szózatot nagy vervevel, zúgó tapsok közt adta elő a Kath. Kör és a gimn. ifjúság egyesitett énekkara. Alig hangzottak cl az utolsó akkordok, mái is megjelent az emelvényen dr. Telt Anasztáz igazgató, a Kath. Kör új elnöke, aki költői szépségekben gazdag, tartalmas felolvasásban ismertette szabadságharcaink emlékét a magyar költészetben. Egymásután csendültek tel a bánatos kuruc nóták, melyeket a tábortüzek mellett, riadó tárogató kíséretével énekeltek a nagy Rákóczi daliás vitézi. Mikor a nagy küzdelem lezajlott, elnémult a tárogató; hiszen a nemzeti lélek is elbujdosott abból a nemzedékből, mely hazaárulónak bélyegezte a nemzet legnagyobb fiát... A 48-as idők is éreztették hatásukat a magyar költészettel. Hogyan is hallgathatnának a költők, mikor a nemzet feje fölött villámok cikáznak ? A diadalmas csaták szilaj hangokat váltanak ki a hurokból. De egyszer csak legördül a fekete függöny épen Világosnál... A szabadságharcok költői termékeinek festői méltatása után a mai sivár, nemzetietlen kor elszomorító képét rajzolta meg az előadó. Nincs más segítség, mint a régi, valláserkölcsi alapon álló hazafias ideálhoz való viszszatérés! Az izzó hazafias érzéssel megirf, lelkes hévvel előadott értekezést riadó tapssal hálálta meg a hallgatóság. Az elméleti előadást mindjárt követte a szemléltetés: a kuruc tábori dalok és a szabadsági/arci énekek mesteri előadása. A gimnáziumi énekkar valósággal remekelt. Hajszálig pontos, gyönyörűen kidolgozott énekszámaival, kristálytiszta pianóival, csengő szopránjával és kicsi, de jól fegyelmezett basszusával általános leltünést keltett. Okolicsányi Böske a Szabadság ünnepén c. költeményt szavalta el nemes hévvel, nagy tűzzel. Tiszta, Csengő hangja kifejezésre juttatta a költemény minden szépségét. Wajdits Ilus az »Egy gondolat bánt engemet« c. melodrámát adta elő Trauner Margit zongorakisérete mellett. Előadás és zene pompásan simultak egymáshoz. Hangulatos, lelkes, mélyen átérzett volt a szavalat, tüzesen lüktető, eleven a zongorakiséret. Pethő Árpád II. o. tanuló Szelényi Józsefnek ,,A magyar ifjúsághoz" c. megkapóán szép költeményét szavalta el gvújtó hatással. Tüzes, lelkes előadása, ügyes hangsúlyozása szép reményekre jogosítanak. A pompásan sikerült estélyt Hubay hatalmas alkotása: a Talpra magyar zárta be, melyet a Kath. Kör és a gimn. egyesített énekkara nagy erővel, mégrázó dinamikai hatással adott elő. Mikor rézdobokat megütték az vártán, Mikoron az sípot megfújták az bástyán Akkor a piacon álltak mind fegyverben Kihozák Ocskayt vasakkal terhelten. Ott fölzendülének vitézek, hogy látták Öld meg az árulót, hozzá! azt kiálták. S ha fejét nagy hamar hóhéréi nem csapja. Testét vitézlő rend izekké szaggatja. A szomorú verset így fejezi be a költő: Ezt szörzék Uj.värban ezerhetszáztizben Szegény magyarokat segítse az Isten. A másik árulót is utolérte a kurucok boszúja. Bezerédy dunántuli ember volt s hősies tetteivel bámulatra ragadta meg az ellenséget is. Sok diadalt aratott a labancokon, végre megszállta az árulás ördöge s felesége kedvéért katonáit a labancok kezébe akarta szolgáltatni. Szándékát azonban idejében fölfödözték, lováról lerántották, vasra verték és Rákóczi fejedelmi udvarába vitték. Azt írják, hogy midőn láncra vert karokkal a vesztőhelyre kisérték, Rákóczi palotájának ablakából kitekintett. Bezerédy észrevette a fejedelmet és megláncolt karját fölemelve harsány hangon ezt kiáltotta a fejedelemnek: »Ne felejtse el Fölséged, hogy ezzel a karral 72 labanc tisztet vágtam le.« Rákóczi elfordult és könyekre fakadt, mert sajnálta a nagy hőst, aki annyi dicsőséget szerzett a magyar fegyvereknek. Hősiességét így magasztalja a tábori dal: Kurucokat Bezerédy vezeti Ki a kardját német hússal eteti A csótárját német vérrel festeti, Tiz-husz rác ha reá jön csak neveti. Bezerédy hires vitéz kapitán Sarabolja, darabolja magyarán. Elképzelhetjük, mennyire fájhatott Rákóczinak e nagy hőst láncokban és vérpadon látni. A kivégzés előtt megengedték neki hogy börtönben készített törödelmes költeményét a vérpadon elmondhassa. Csodálatos vitézségének oly nagy hire volt, hogy a török szultán megkérte Rákóczit, hogy festesse le őt számára. Képét Konstatinápolyban közszemlére tették ki. A többi vezérek hi vek maradtak Rákóczihoz és a szabadság zászlójához. Versenyeztek a fejedelemmel hősiességben, de mindenek felett a katonák iránti szeretetben. Mindegyikről magasztaló énekek készültek, amelyek a táborokban közszájon forogtak. Igen kedvelt volt Balogh Ádám nótája: Török bársony süvegem Most élem gyöngyéletem Balogh Ádám a nevem Ha vitéz vagy, jöjj velem! Fakó lovam a Murza Lajta vitéz megússza Bécs alját ha nyargalja. Császár azt megsiratja Császárt hogyha kinn kapom Hacscsérosít lecsapom. Magát is megugratom Bécs várába futtatom. Legjobban szerették Bottyán Jánost, aki valóságos atyja volt katonáinak. Gyűlöletes a labancok előtt, akik róla gúnyos verseket irtak, de annál jobban magasztalta a hires kuruc-ének: Hires generális az öreg vak Bottyán Vagyon véle mostan sok vitéz kapitány Vitéz Bezerédy, jó Ebecky Istvány Kisfaludy László, serény Balog Ádám. O azért ezekkel nagy sok harcot nyere Németség mindenütt futásnak erede Avagy mind halmokba rakattaték teste Kiket lecsapdosott kurucok fegyvere. (Vége köv.) A gyönyörű programm izzó hangulatot teremtett. Erre a fényes estélyre igazán büszke lehet a Kath. Kör vezetősége. A terem csinos feldiszitése Grátzer Jánosnak, az új háznagynak finom Ízlését dicséri. II. Március 15. a) A zárdában. Kicsi, de lelkes, előkelő közönség előtt folyt le a zárda szabadság-ünnepe. A programm sem volt hosszú, de tartalmas, magas színvonalú. Kis Mariskának a nagy napot méltató beszéde tele volt tűzzel, izzó hazafisággal és költői szépségekkel. Bájos, hangulatos, megkapóan szép volt Deli Berta szavalata. A karthagói harangok c. melodrámát adta elő Kis Matild pompás, kitűnően színezett zongorakisérete mellett. Gyújtó hatású volt Sáringer Karolná jól átgondolt, mélyen átérzett, lelkes szavalata is. Az énekszámok igen szépen sikerültek. Nem is lehet máskép. Ahol annyi üde, tiszta, csengő haul van, hogy szinte sok is, ott csak szépen énekelhetnek. A tanítónőképző kitűnő énekkarának nagy tudása, csodálatos fegyelmezettsége Erkel Ferenc »Óh ég ura kérünk« kezdetű gyönyörű alkotásának előadásában jutott leginkább érvényre. (G. M.) b) A ref. leánynevelő-intézetben. Hangulatos, meleg márciusi ünnepség volt a ref. internátusban is, ahol Schönfelcl Edit ügyesen, vonzóan ismertette a szabadságharc népszerű költőjének, Sárossy Gyulának életét és működését. Szutter Mária szavalata (»Egy gondolat bánt engemet«) nagy tetszést aratott. Zongorán Krausz Adrienne kisérte igen kedvesen. Az énekszámok közül Bánk bán »Imáját« emeljük ki, melyet szépen, hatásosan adtak elő a tanítónőképző növendékei. c) A kath. elemi fiúiskolában. A kath. elemi fiúiskola is kivette részét a márc. 15. hazafias megünnepléséből. Az ünnepélyes szent mise után a tornaterembe vonultak a kis növendékek, ahol szebbnél-szebb szavalatokkal és énekekkel rótták le kegyeletüket a márciusi ifjak iránt Végül Pados Antal tanító lelkes, hazafias szép beszédben buzdította őket a hazaszeretetre. A kedves ünnepségen szülők is szép számmal vettek részt. d) A ref. főgimnáziumban. A ref. főgimnázium kettős ünnepséget rendezett. Egyiket a honvéd-szobornál, a másikat pedig este a színházban. Mindkét j ünnepség szépen sikerült. A honvéd-szobornát a Himnusszal kezdődött az ünnepély, amelyet a közönség együtt énekelt az ifjúsággal. Szabó Imre hatásosan szavalta el Czeglédi Sándor »Március Idusán« c. szép költeményét. Majd Kiss Géza mondott tartalmas beszédet, amely az ifjúságra és a közönségre mély benyomást tett. Kiss Sándor VIII. o. t. nagy tűzzel szavalta el a Nemzeti dalt. A Szózat hangjai mellett hatalmas babérkoszorút helyeztek a szoborra. Az estélyi ünnepség méltó folytatása volt a délelőttinek. A színház zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel. Az ifjúsági zenekar Gáty István ének- és zenetanár vezetése