Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-03-12 / 11. szám

PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911 március 12. oda, ahol nincs belőle semmi, annak tétovázás nélkül azt felelem : nekem kelt annak az ezermesternek lennem, aki nyomorúságból egy kis menny országol — úgy, ahogy azt Krisztus hordozta magában — varázsoljon; nekem kel! annak a teremtő s alakító szellemnek lennem, aki kedvezőtlen környezetbe szebb, jobb s melegebb világot tud beállítani, mint ahogy azt Krisztus a zöldcsütörtöki álmatlan éjszakába vagy a názáreti műhelybe állította bele s hinnem kell erősen, hogy én azt birom s hogy én azt tudom, s hogy a lelkemben van ahhoz erőm; csak ki kelt azt ásnom s fel kell találnom. Elnöki programm. A Kath. Kör február 26-i közgyűlésén elmondotta: Dr. Teli Anasztáz, bencés igazgató. Úgy érzem magamat, mint a hajókormányos, akit a kikötőváros közönsége azon föladattal biz meg, hog}* értékes kincsekkel megrakott hajóját vezesse; a kincseket megőrizze, sőt gazdag jövedelemmel gyarapítsa. Adnak melléje megbízható férfiakat, akik éberségükkel, tanácsaikkal segítségére legyenek és felelősségteljes megbízatását megkönnyítsék. A közönség bizalma, valamint a támogatására adott férfiak ereje és ügyessége nemes önérzettel és bátorsággal töltik el a kormányost. Sok szép reménnyel a nyílt tengerre száll, hogy megküzdjön a viharokkal éb a reá bizott kincseket sértetlenül megőrizze. De nem titkolhatja el aggodalmát sem. A bizalomnak teljes mértékben megfelelni minden segítség és bölcs támogatás mellett is nem könnyű dolog. Erős akarat, tiszta szándék, bátorság és okos tapintat szükséges ahhoz, hogy nehéz feladatának megfeleljen. Teljes mértékben merem a kormányos sorsát a magaméval összehasonlítani. Engem is a bizalom állított erre a megtisztelő vezető állásra, értékes kincseket bizott reám, megbízható és kipróbált férfiakat választott mellém, hogy nehéz feladatomban támogassanak és bölcs tanácsaikkal segítségemre legyenek. Engem is a m. t. közgyűlés bizalma nemes önérzettel és bátorsággal tölt el és számítva a tapasztalt férfiak támogatására, reménnyel és lelkesedéssel veszem kezembe a kör vezetését. De nem foglalhatom el aggodalom nélkül az elnöki tisztet. Tudom azt, hogy tiszta szándékra, erős akaratra és bátorságra van szükségem, hogy ideális feladatomnak megfeleljek. De azt is tudom, hogy bármily lelkesedéssel fog az ember valamely munkához, igen hajlandó a csüggedésre, ha olyan akadályok és nehézségek gördülnek útjába, amelyeknek leküzdésére nem elég a tiszta szándék, az erős akarat, nem elég a lelkesedés és bátorság, hanem olyan okos tapintatra van szükség, mely épen úgy távol áll a merész elhatározástól, mint a nehézkes, töprengő huzavonától és számítgatástól. Azért nem titkolhatom el aggodalmamat, mely e pillanatban lelkemre nehezedik. A közgyűlés ugyanis értékes kincsek megőrizését és gyarapítását bízta rám. Ezen értékes kincsek, mint a Kath. Kör alapszabályaiban ol VclSO I IT ! cl K ath. összetartás ápolása, a vallásos szellem fokozása, a nemes közművelődésnek fejlesztése. Hogy szükség van-e ezen hármas feladat teljesítésére, nem fejtegetem, mert maga a Kath. Kör létezése bizonyítja. Csak az eszközöket és módokat érintem, amelyek meggyőződésem szerint a cél megvalósítására vezetnek és tisztelettel kérem nemcsak a kör tisztviselőit, hanem összes tagjait, hogy a végrehajtásban segítségemre legyenek. Ismeretes egy régi római történetírónak jeles mondása: Concordia parvae res crescunt, discordia maximae dilabuntur. (Az egyetértés a csekély dolgokból nagyokat teremt, a a viszálykodás a leghatalmasabb dolgokat romba dönti és pusztulásba sodorja.) Valamint minden országnak, minden testületnek, úgy a mi körünknek is szilárd alapja a rokon lelkek egyetértése: egyetértés az elvekben, közös érdekeink védelmében és a kölcsönös testvéri szeretetben. Ha félelmes hatalomra juthat az olyan egyesület, amely tisztán anyagi célok megvalósítására törekszik, bár tagjait erőszakos terrorizmussal tartja össze: annál inkább tekintélyre emelkedik és becsülést érdemel egy olyan szervezet, mely ideális jelszavakat ir zászlójára s melynek tagjait nem terrorizmus, hanem vallási és erkölcsi meggyőződésen alapuló nemes testvériség fűzi össze. Ilyen a mi testületünk. Mi nem akarjuk mások jogait és vallásos meggyőződését a legkevésbbé sem sérteni, mi nem akarunk semmi gyűlöletet szítani, senki fölött lesújtó ítéletet mondani, másokat terrorizálni, mert a mi közös érdekeink a vallás és erkölcs, valamint a hazafias érzés tiszta forrásából fakadnak. Már pedig amit a vallás, erkölcs és hazafias érzés követel, az nem lehet jogtalan, az nem lehet sérelmes, hanem hazára és társadalomra egyaránt hasznos és üdvös. Melyek a mi közös érdekeink ? A mi közös érdekeink azon vallásos és hazafias elvek, amelyeket őseink reánk hagytak s melyeket tisztán megőrizni társadalmi uton is kötelességünk. Mi nem engedhetjük, hogy vallási és erkölcsi meggyőződésünk magánüggyé zsugorodjék össze, hanem az élet mezején tettekben nyilatkozzék, s mind családi, mind társadalmi életünkben békét, szeretetet és boldogságot teremtsen. E nemes cél egyetértés nélkül meg nem valósítható. Az egyetértésnek alapföltétele pedig, hogy az egyéni érdek a közérdek mellett háttérbe szoruljon. Minden nemzetnek, minden társadalomnak, minden testületnek rákfenéje, ha a tagokat, különösen a vezetőket privát érdekek sugalmazzák és irányítják. Lehetetlenség ugyanis, hogy az önző érdekek össze ne ütközzenek s az áldatlan viszálynak mindig a közérdek vallja kárát. Ezért kötelességemnek fogom ismerni, hogy a testvéries egyetértést fenntartsam és a keresztény szeretet törvényével szilárdítsam, mert nemes célok csak nemes eszközökkel valósíthatók meg. Távol legyen tőlem minden harag, minden boszú, minden gyűlölet vagy más nemtelen érzelem, mert nagyon szerencsétlennek érezném magamat, ha bármit ilyen indító okból cselekedném. döntő körülmény lehet az oka annak, hogy valamint a nagy Napoleon minden katonájának táskájában benn volt a marsall-bot, akkép a legényemberek feje felett is ott függ a jegygyűrű, s a házasság egyátalán nem akar kimenni a divatból, hiában prédikált ellene Tolstoj. Ugvlátszik a férfiak a gyenge nem, támasztékra, gondolkodásra, védelemre szoruló. Ezért látunk napjainkban is oly sok fiakert a templomok, s az anyakönyves előtt. A legádázabb egyházpolitikai harcok alatt sem az volt a kérdés, legyen-e, vagy ne, hanem, hogy milyen legyen? Akkép mint ahogy egy biró-ismerősöm sohase azt kérdezte az alperestől, hogy »tartozik-e kend?« hanem, hogy »mikor fizet kend?« Vagy mint az a közmondásos szakács, aki kendermagos tyukocskájától azt kérdezvén, sülve vagy fői ve készítselek el ? s a tyukocska esengett: ne ölj meg gazdácskám, így válaszolt: nem az a kérdés, az meghaladott álláspont, hanem sűlve-e vagy főlve? Egyébiránt pedig az emberi természetben van, hogy az elrettentő példákra mit sem ad; a kivételekre számit. í Nemcsak a magyar tanul a maga kárán. Azért mondhatta egy goromba filozófus, hogy a házasság olyan, mint a birkaakol: aki benne van, kikívánkozik, aki künn van, erővel be akar menni. Különben, ha igazak akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy házasság és házasság közt igen nagy külömbségek lehetnek. Hogyne, hiszen az emberi természet is tömérdekléle. De ezen alap-okon kívül fontos tekintet az is, hogy miképp jött létre? Vannak ugyanis házasságok, amelyeket két egyező akarat létesített, mások, amelyeknél csak egy akarat vagy hajlam jelentkezett, és ismét mások, amelyek létrejöttek anélkül, hogy akár az egyik, akár a másik fél akarta volna. Az elsők az u. n. szerelmi házasságok, a második fajtánál is lehet jelen ez az érzés az egyik oldalon, de azért ezt már conventionalis házasságnak lehet tartani, a harmadik eset pedig, amelyet rendszerint a szülők segítenek megszületni, az, amit a német »Vernunftsehenek« nevez -— talán azért, mert erről szokott kisülni, hogy a legnagyobb ostobaság. Az első kategória, — ha csak a szemüvegek nem voltak túlságosan rózsaszínűek, — rendszerint sikerül, kivált, ha a nő bölcs, a férj pedig engedelmes és tanulékony, — a másodikhoz nem igen lehet gratulálni, bár az úgynevezett »ösazetörődési elmélet« itt néha beválik, — a harmadiknál azonban aligha többet nem ér a herbateás agglegénység állapota is. Mindezeken kivül van még néhány millióféle házasság, de a föld kihűlése fenyegetőleg jelzi a világ végét, tehát ebbe tán idő rövidsége miatt ne bocsátkozzunk bele. * A hazárdjátékok leghazardabbja, dacára annak, hogy a kettős-játék ritkán hazard, kétségkívül a házasság. Monte-Carlo csak halvány symbolum ehhez képest. Mert itt a betét nem pénz, de az élet. Amikor belekezdünk, úgy látjuk, hogy »rouge« pedig »noir«. A bemenet káprázatos »21« s a vége rettenes »fuccs«!