Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-11-19 / 47. szám

1911. november 12. PÁPA ÉS VIDÉKE. 5. véltük hallani. Vajha sikerülne elevenbe markoló, hatalmas szellemi kezének a zseb- : hez, szívhez és észhez címzett hármas pati- !

: kában orvosszerre találni. Vajha sikerülne annak a szegén}' katholikus sajtónak satuját f ha nem sarutlan ezüstcsatos lakcipő vél, kötélkordáját selyemövvel, szőrruháját bíborral felcserélnie ! Isten tudja, megértik-e, megteszik-e, akiknek szólt, fent és alant egyaránt! ?, z\ r' , • n —m. (V ege kov.) SOMLiÓHEGVEN A hegyen fönn, ős borházban — Szomszédom az Isten háza — Ülök jó barátim mellett, Szivem minden bút levedlett; Eángoló bor poharamban, Keblem hangos kedvtői dobban... S a magasból letekintve — Mintha lent a széles térség Üdvözletül felém intne, Hol Magyarhon édes földje, Rónasága, hegye-völgye • Áldástelten áll előttem. Lelkem mintha megifjodva Föl-fölszállna a magasba S a fenséges természetben Ebben a szép, nagy templomban Áhítattal imádkozna : „Áldd meglsten, áldd meg, áldd meg Ezt a szép magyar hazát! Borítsd rá védő palástod. Védd meg népe igazát. Add, hogy az első ezer év, Mely fölötte elhaladt, — Csalc az légyen, Mint az egy idő éltében A legelső pillanat. Álljon, éljen ez a hon, Vége soha sem legyen . . . Most ezért imádkozom Hallgasd meg fohászom,Istenem!... Hol a pohár? Igyunk erre áldomást! A gyászt, a vészt Magyar népem Soha, soha meg ne lásd! Hallga, hallga . . . Édes zene zendül . . . Magyar dalra A lelkem megrendül ... Hires, ősi nótát hallok, Szemembe köny rezdül . . . Csapong a jó kedvem S k-esergésbe fölad Lelkemen szünetlen Hol fény, hol borulat. Magyar dalok zengő muzsikája Mint a vihar, szivem mélyét boronálja. Muzsikaszó dalra gyújt fel engem, Hejh, de édes, aranyos a ked\

rem! Dalba kapok s velem együtt Barátim is énekelnek Közben köröttem a párok Pergő, pezsgő táncra kelnek. Rajta, rajta! Húzd cigány.! Hadd vigadjon, hadd táncoljon . Ifjú, lány! Forgasd, pörgesd a párod így éled a világod! Lejtve, rengve, kopogva, Motollakép forogva ... . Jobbra, balra, Újból, újra! . . . Hadd szakadjon A hegedű húrja!. De gyönyörű az élet Párosan. ' .] Használjátok fel a percet. Mert az idő elrohan. Éljen a mámor, a tánc meg á dal Csapongjon a kedv, míg a szív fiatal Hol a poll ár ? Igyunk erre áldomást! — A bú, a gond gyászfellegét Szép ifjúság meg ne lásd. Rózsa-fátylon által Nézzed a világot . . . Véget sohse érjenek a Szép tavaszi álmok. De jó a bor! . . . izzó lángja Kedvderítő, szép az élet! . . . E bor mellett iddogálva Királyokkal nem cserélek. Krözusoknak fittyet hányok, A szegénység nem nagy átok, De Somlónak bora legyen Asztalomon sziinettelen. Hajh! hajh! Ne azt, ne azt húzzad! Ne azt a nagy búsat! Hagyjad abba barna legény! Felkelted a búmat S meghasadna szivem, a szegény. Elég volt már abból . . . Háromszáz év óta. Hogy oly gyászos, oly kesergő Marcangoló, kínnal sebző Az a magyar nóta! . . . Hajh! hajh! Vagyis inkább húzzad, A szivemet vele Végképp összezúzzad ! Ugy sincs hitem, Reményem . . . Üres, puszta a szivem Egészen. Nem imádkozom már, Elhalt a dalom már. Eszembe jut a mult, a gyász, Szegény hazám! vigyázz, vigyázz! Sok még ellenséged, Sírba dönthet téged . . . Eszemben a tengernyi gyász — Népem vigyázz! Vigyázz!.. . Igyál, felejts! . . . Nem kell semmi, Eldobom a poharat És úgy sirok, Úgy zokogok Keservesen azalatt. Fel, fel! Elég volt a könybül! ' . . Vén asszonynak való az Szivem tőle gyöngül. Bort, újra bort poharamba, Vele együtt reménységet abba! Es te cigány, az irgalmát, A vígabbat húzzad ! Temessed el most ez egyszer Végképpen a búmat. Most ez egyszer Somló bora mellett Feledjük el a gyászt, a keservet! Dalolva, vigadva, . . Mintha a szivünkben Szép hajnal hasadna. Igyunk, igyunk!... öreg Somló nedv

e Mellett megjön a magyarnak kedve. Igyunk s mondjunk Egy nagy, egy szent áldomást: Jó magyarom* A gyászt, a vészt Soha, soha meg ne lásd, Lásd gazdagnak, lásd dicsőnek Es szabadnak a jövődet! Megvirrad még -— megéred — A magyarnak egyszer S boldog lesz itt — reméljed Minden magyar ember! . .. Somlóhegy, Botká-borház, 1911. X/9. Szelényi József. HÍREK— Személyi hir. Lóskay Gábor altábornagy a hét folyamán megvizsgálta a helybeli huszárezredet. Itt tartózkodása alatt Reichardt József őrnaggyal együtt a bencés székkáz tisztelte vengéül. — A Kath. Kör első felolvasóestélye. A pápai Kath. Kör ma d. u. 6 órakor tartja a bencés gimnázium tornatermében első téli felolvasó-estédét, melyre a köri tagokat és az érdeklődőket tisztelettel meghívja a Vigalmibizottság. Műsor: 1. Megnyitó beszéd. 2. Goldmark Sakuntalijának overtureje. Zongorán előadja: Széptóth Mariska, harmoniumon kiséri: Gyémánt Miklós. 3. Szabad-előadás. Tartja: Varga Rezső. 4. Dialog. Előadják: Gaál Ilonka és Wohlmuth Lajos. 5. Ének és zongorajáték. Előadja: Tóth Anna. Számos és pontos megjelenést kérünk. Beléptidíj nem tagoknak 40 fillér. — A Liszt-ünnepség. Mult szombaton este zajlott le a Griff nagytermében a Liszt-ünnepély. A rendezőség aggodalma - - szerencsére — nem bizonyult alaposnak, mert nagyon is szépszámú, előkelő közönség jelent meg a hangversenyen. Az estélyt Gáthy Zoltán zenetanár szépen kidolgozott, emelkedett hangulatú, vonzóan megirt tanulmánya nyitotta meg. Nagy tudással s — ami még jobban megkapott bennünket — meleg szeretettel rajzolta meg a nagy Mester egyéni, költői és művészi vonásait. Az előkelő közönség hálásan, zajosan ünnepelte a többi szereplőt is: Gerstl Leónét, Kiss Vilmát, Kis Józsefet, akik bravúros sikerrel mutatták be zongorán Liszt kiválóbb alkotásait. Nemcsak csillogó technikájukkal hatottak, hanem azzal a mély, igaz érzéssel is, melyet játékukba beleleheltek. Az est »slágerét« azonban Basilides Mária budapesti művésznőnek, a népopera tagjának énekszámai alkották. Hatalmas, fejlett hanganyagával játszva küzdi le a legnagyobb nehézségeket. Szines, meleg, csengő, üde hangja nemcsak a magasabb regiókban érvényesült pompásan, hanem — ami női hangnál ritkaságszámba megy — az alsóbb tónusokban is erős, határozott. Kristálytiszta, leheletfinomságú pianisszimói meg egyenesen csodálatosak. Zongorán Kiss Vilma kisérte igen diszkréten. Az est fényes sikere nemcsak a rendezőségre nézve fényes elégtétel, hanem városunk intelligens közönségére is kedvező fényt áraszt. Hogy a külsőségekről is beszámoljunk, általánosan feltűnt az öreg Griff csinos, nagyon ís előkelő nagyterme, ami az új, Ízléses festésnek köszönhető. Amily osztatlan elismeréssel nyilatkozott mindenki a nagyteremről, époly általános volt a boszúság amiatt, hogy mindössze egy kis szoba szerepelt ruhatárképen. Oly nagy volt a tolongás s ennek következtében a késedelem, hogy az előadást az előirt időnél jó 20 perccel később' lehetett csak megkezdeni.