Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-11-19 / 47. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911. november 12. 46. szám. PAPA ES VIDEKE Szépirodalmi, közgazdaság! és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2,50 K, Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavy Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stem Ernő könyvnyomdája. A felekezetiesség. fi XI. Kath. Nagygyűlésen elmondotta gr. APPONYI ALBERT. Az ember társas lény lévén, vallási szükségleteinek kielégítését is társulásban keresi. Ez a természet törvénye. A természet ezen törvényét természetfölötti tartalommal megtöltve használta föl egyházunk Megalapítója egyháza szervezetének megállapításánál is. Nagyon térmészetes, hogy a vallási csoportosuláshoz is fűződhetnek visszaélések és kinövések és ami a mi egyházunkban emberi, nem maradt mentes ezektől a kinövésektől és visszaélésektől sem. És ezekre, ezekből indul ki a jelszóvá vált felekezetiességnek vádja. A midőn ezt boncolni akarjuk, lássuk mindenekelőtt, hogy miben állnak, vagy miben állhatnak ezek a kinövések. A fonalat e tekintetben kezembe adja igen tisztelt barátomnak, gróf Andrássy Gyulának (Lelkes éljenzés) a mult évi költségvetési kultusz-vitánál elmondott beszéde, amely annak a becsületes, utógondolat és mellékcél nélküli szabadelvüségnek egyik megnyilatkozása volt, amelynek ha minden tételét nem is Írhatjuk alá, a kölcsönös megértésnek számos alapját benne megtalálhatjuk. i Gróf Andrássy Gyula azt a felekezetieskedést, melyet ő is gáncsol, -ekképpen definiálja: Vallási csoportosulásoknak világi célokra való felhasználása. És: valóban igen tisztelt Nagygyűlés, én azt hiszem, hogy ebben ki van fejezve minden, amit valóban gáncsoló értelemben a felekezetieskedésnek jelszavával lehet, vagy megjelölésével lehet illetni. Mert akár egyesek fitogtassanak olyan vallási meggyőződéseket, amelyeket bensőleg nem táplálnak, külső előmenetelüknek biztosítására, akár belső vallási meggyőződésük tartalma nélkül csoportosuljanak emberek vallási firma alatt batalmi céloknak biztosítására, ez mind a két esetben olyan dolog, melyet mi is elitélünk, mi is el- és megvetünk. (Éljenzés.) Elitélendő az is, hogy habár igaz tartalommal, bár valóban meggvó'ződésszerű tartalommal, de mégis mellékcélokat, világi célokat, a vallási ideállal összeköttetésben nem álló hatalmi célokat tüz maga elé akár egy egyén, akár egy vallási társulás, hogyha másoknak jogait, másoknak szabadságát fenyegeti, hogyha olyan hatalmi állásra törekszik, mely másoknak jogos érdekeit veszélyezteti. De ilyen értelemben merem bátran állítani, hogy Magyarország katholicizmusától a felekezetieskedésnek szelleme mindenkor távol állott. (Ugy van! Éljenzés.) Tisztelt Nagygyűlés! A mi Egyházunk mindig sajnálatos ténynek fogja tekinteni a hitegységnek megszakadását a kereszténységben. Ez az ő megdönthetetlen és-cel nem palástolható dogmatikus álláspontja. De ha megtörtént, olyan ténynek tekinti, melyet a Gondviselés megengedett és amellyel élnünk kell és ez aztán egyenesen Egyházunknak tana: más hitűek törvényes jogainak tiszteletbentartását nemcsak megengedi, hanem kötelességünkké teszi. Itt tehát ebben a hazában a törvényes alapon állunk. Máshitüek törvény adta jogait tiszteljük, de azokat a jogokat, melyek ebből a törvényes alapból fakadnak, amelyek az 1848. évi XX. t.-c.-ből keletkeznek, a magunk számára is követeljük. (Lelkes éljenzés.) Nem látok tehát idáig egyetlen egy jelenséget sem, amely a magyarországi katholikus Egyházat vagy annak búzgó és körülötte csoportosuló hiveit a felekezetiesség szemrehányására valóban méltóvá tenné. Arra pedig alig kell egy szót pazarolnom, hogy amenyiben vallási csoportosulások és egyházi szervezetek egyenesen nemzetellenes, nemzetbontó törekvések eszközéül felhasználtatnak, hogyha ezekkel szemben az államhatalom védekezik, a katholikus Egyháznál nemcsak akadályt nem, hanem erőteljes támogatást fog találni. Tapasztalásból beszélhetek. (Éljenzés.) De, tisztelt Nagygyűlés! A felekezetieskedés jelszavával dobálódzókat mindez le nem fegyverzi. Ok nem szeretik a boncolást, ők nem szeretik a megkülönböztetést, az ő érdekük éppen az, hogy egy általános mondásnak zavarosságában és homályosságában halászhassanak. (Ugy - van!) Azért ők mindezeknek dacára a nemzeti egység, a nemzet erkölcsi egységének szempontjából ragaszkodnak ahhoz, hogy vallási, egyházi alapon való minden társadalmi szervezkedés és különösen az egyházi alapon szervezett oktatás és nevelés megbontja a nemzeti egységet, ellensége a nemzet tömörülésének, az állam összes polgárai politikai összeforradásának. Azt mondják, mindezekből, iskolákból, szociális tevékenységből, mindennemű társadalmi tevékenységből száműzni kell a vallást, a vallás menjen a templomba. Az utóbbi időben mutatkoztak olyan jelenségek, hogy a szegény vallást akkor, amikor a templomba, egyenesen és kifejezetten ájtatossági térre vonul vissza, ugyanazzal az ádáz gyűlölettel üldözik ellenfelei. No de hát én erre nem akarok kiterjeszkedni. Annyi bizonyos, hogy a tapasztalás szerint azok, kik a vallást a templom falai közé utasítják, nem éppen búzgó látogatói a templomnak (Tetszés és taps.); példájukkal tehát nem ajánlják be azt a tant, amelyet hirdetnek. (Ügy van!) De a tapasztalás még mást is mutat, azt, hogv amikor a nemzeti ügy veszélyben volt, amikor alkotmányunk erősségeit döngették, ne??i a hivők köréből akadtak az alkotmány- és nemzetellenes hatalmi törekvések támogatói, hanem a szabadkőműves páholyok egy részéből, azok sorából, akik a felekezetnélküliséget, a vallástalanságot hirdetik. (Ugy van! Ugy van!). A hivők egytől-egyig ott voltak a nemzeti ügy védői közt. A tapasztalás azt is mutatja, hogy a nemzet fogalmát megtagadó nemzetköziség ta?iait, a nemzeti függetlenség és a nemzeti egység