Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)
1911-11-12 / 46. szám
VI. évfolyam. Pápa, 1911. november 12. 46. szám. PAPA ES YIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilavv Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. ' Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A XI. kath. nagygyűlés előestéjén. Borongó őszi este országszerte megkondultak regnap a harangok és zúgtak fél órán keresztül. Nemcsak a nagy városokban, hol ezerszámra élnek katholikus testvéreink, hanem a falvakban, az alföldi tanyákon, a hegyek ormán, a havasok között, ahol csak van egy kis eldugott kápolna, vagy roskadozó harangláb, mindenütt érces szóval hirdetik, hogy nagy napra virradtunk . . . Harangoznak — imádkozzunk! Ma kezdődik a magyar katholikusok XI. nagygyűlése. Büszkeséggel, testvéri együttérzéssel, igaz szeretettel köszöntjük az ország szivébe zarándokló kath. testvéreinket. Lelkünk mélyéből kívánjuk, hogy hatalmas lendülettel vigyék előbbre ügyeinket. Tegyék naggyá, erőssé a magyar kathoiicizmust és vele együtt az édes magyar hazát. Tudom, hogy sok komoly, égető kérdés kerül megvitatás alá. Sok fájó sebre igyekeznek írt keresni. De én azt hiszem, hogy semmi sem oly fontos, olyan égetően sürgős, mint a Máriakongregációk országos kiépítése, a katholikus sajtó megerősítése és a kath. autonómia megteremtése. »Mi, ha szabad így beszélnünk, még nagyon is —- protestáns katholikusok vagyunk. Protestálni, sérelmeket hangoztatni, szavalni, tűzeskedni tudunk. Szeretjük a felszint, a megkezdést, a jelszavakat és igérettételeket. De a mélyreható, csendes, szívós és szakadatlati munkát, a keresztény gondolatoknak mindenekelőtt saját belsőnkre való alkalmazását, az önfeláldozó, egyhangú, hétköznapi kitürést csak másnak kínálgatjuk.« Ezért oly félelmes a kongregációk szívós, céltudatos munkája, lelkeket átalakító nagy ereje ellenségeink szemében. 2—j ezer kongregánistától jobban félnek, mint a joo ezer népszövetségi tagtól! Ez az aggodalom, ez a féktelen gyűlölet azt bizonyítja, hogy a kongregáció nagyon is időszerű intézmény s rá még nagy hivatás vár. Katkoiikus sajtónk — mi tagadás! — sajnos, nagyon is gyenge! Szegényes, kopottas, csak tengődik napról-napra. Még jobbérzésű katholikusaink is olyan lapokat járatnak, amelyek ellenséges érzülettel bírálják katholikus mozgalmainkat, vagy a legjobb esetben színtelenek. Rozsdás fringiával a kezemben csak bolond fővel rohanhatok neki a géppuskának. Lelőnek. Fújhatom én a fűzfasipot, ha körülöttem ezer meg ezer ellenség harsogtatja a riadó érckürtöt. Áldozni kell a kath. sajtóra sokat, nagyon sokat, hogy súlya legyen, hogy szavát komolyan vegyék ott is, ahol ma még mosolyognak rajta! Unos-untalan halljuk azt a panaszt, hogy a katholikusok, — első sorban intelligens uraink — nem igen érdeklődnek a kath. közügyek iránt. Tény, hogy az intelligenciának csak egy elenyésző töredéke vesz részt a keresztény Magyarország újjászületéseért vívott küzdelemben. Egy másik, jóval nagyobb TARCA. Az utolsó arany. Irta: Don Luis Colom a. Spanyol eredetiből fordította: Jándi Bernardin. III. Abban az emberben, ki hátracsapott kalappal, szivarral szájában s trágár élccel ajkán csúffá tett minden nevelést s szemtelenül szembeszállt minden tekintéllyel, bajjal ismert volna rá Miguel jó anyja az ő szeretett, elkényeztetett fiára. Mi lett belőle! Oly ember, aki beszédmódjával fölháborította a vért, viselkedésével botrányt szült, ki lesiilyedt a kávéházakból a korcsmákba s aki kitérve minden tisztességes társaság útjából, csak bikaküzdők s céda leányok társaságát keresi. Ám jó édesanyja nem hiába irányította e szivet, mihelyest dobogni kezdett, a jóra. Bár a bűn bilincse tartotta fogva, alapjában mégis egészséges volt, mert a legtisztább s legjobb érzések szunnyadoztak benne, akár csak az iszap mélyében rejtekező gyémántok. Míg eleinte csak barátjai csábítgatták, nemsokára magától bolondabb volt valamennyinél, s egyre mélyebbre síilyedt a mocsárba. Közbeközbe mégis jobbra is gondolt, amikor édesanyja szelid képe jelent meg szeme előtt. Akkor aztán magába szállt, elrejtőzött magányában, keresve a nyomot, mely tisztább útra vezetheti vissza; szeméből ama keserű könnyek szakadtak, miket az ember akkor ont, amikor szabadulni szeretne az őt fogva tartó becstelen kötelékektől s nem tudja megtalálni a szükséges erőt. Aztán meg az a jó édes anya is csak oda lépett olykor-olykor szeretett fia üres ágyához, égre emelte tiszta két kezét, ahogy az apostol parancsolja s imádkozott gyermeke őrzőangyalához valamely fékezőért, mely visszatartsa, példáért, mely irányítsa, tanácsadóért, ki vezesse. Oh, hány tékozló fiu nem talál újra rá az üdvösség útjára csak azért, mert az édes anyjuk nem imádkozik értük! Hány bűnös fiúból válnék jámbor szerzetes, ha édesanyjuk birna érdekükben Monika könnyeivel! hány találna mégis irgalomra ama boldogtalan elveszettekből, ha nem lennének kénytelenek mondani a Bethsaidabeli sántával: Uram, nincsen senkim, aki megsegítsen! Miguel apja meg csak mosolygott fia kicsapongásain; jót nevetett azon, amit Miguel kalandnak nevezett s csak olykor írt neki, hogy lépjen egyezségre a bikaviadalok vállalkozójával a nyereség megosztása kedvéért, vagy küldött neki nagy összegekre váltókat, melyek viszatarthatják kölcsönvételektől. — Addig, míg adósságot nem csinál — : szokta volt mondani — csak hadd menjen nyugodtan a maga útján. A fiatal csikónak ki kell magát tombolnia . . . minek neki a tanulás, van elég pénze. Csinos arcával, nevével s tizenötezer piaszter évi jövedelmével azt a hercegkisasszonyt veheti feleséségül, amelyiknek címere tetszik. Aközben vége felé járt a május, köze-