Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)
1911-10-29 / 44. szám
VI. évfolyam. Pápa, 1911. november 12. 46. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület canftói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilarv Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. < A kiadóhivatal vezetője: . ;Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly kön^yj^ereskedése. valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A Választókerületek új beosztása. A háttérbe szorított többség;. Mindig az volt az elvünk, hogy játszszunk nyilt kártyával. Az igazság hi vei voltunk, vagyunk és leszünk. Ép azért emeljük fel most is szavunkat, mert nem türhetjük szó nélkül, hogv az igazságot úgy arculüssék, mint ahogy e hó 18-án az úgynevezett »kerületközi bizottság« arculütötte. Az eddigi négy választókerület helyett ugyanis ötöt csináltak. Miért ? Erre azt feleli a »klikk« ártatlan képpel, »mert a választók száma már 2400 felé jár, a törvény pedig egy kerületben legfeljebb 600 választót enged.« Ezzel szemben az igazság az, hogy a választók összes száma a P. H. szerint állítólag 2240, amiből világos, hogy az eddigi négy kerület unos-untig elég, mert helyes beosztás mellett még 600 választó sem jut egyre-egyre. Hát akkor miért kellett öt kerület? És I miért épen az új választások küszöbén ? Mert az egészségtelen viszonyok mellett uralomra jutott kisebbség alatt nagyon megingott a talaj. A mesterséges többséget pedig továbbra is fenn akarják tartani. Ezt igazolják a tények, hiszen a nevezett ülésre már kész beosztással mentek. A lll-ik kerületben a mult választáskor a katholikusok jelöltjei alig néhány szavazattal maradtak kisebbségben, kikapcsolták tehát belőle a devecseri-utcát. Ha fennmarad a régi állapot, nyert ügyünk van mind a Il-ik, mind a ill-ik kerületben és így a számbeli többségünk után megillető helyünket — legalább megközelítőleg — elfoglaltuk volna a képviselőtestületben, ahol a két kerületből 44 képviselő képviselt volna bennünket. Ettől ijedtek ők meg. Mi lesz a hatalmukkal, ha a többség elfoglalja az őt megillető helyét ? Ennek megakadályozására szövetkeztek, mikor hirtelenében új kerületekre osztották a várost. Suba alatt, suttyomban úgy főzték ki, hogy az I-ső kerületet kapják a zsidók 10 képviselővel; a III. kerületet a reformátusok 8 képviselővel; a IV. kerületet a szociálisták 9 képviselővel és nekünk ez a maroknyi kisebbség nagy kegyesen átengedi a II. kerületet 8 képviselővel s az V. kerületet szintén 8 képviselővel. Igy a két ciklusban 32 képviselőt küldenénk. (Még ennyi sem biztos.) Látszólag ugyan nyernénk a jelenleg benn levő képviselőink számán kivül néhányat, de csak látszólag, mert ezzel szemben — ha a régi állapotot megszüntetjük — elvesztünk tizenkettőt. Igy nem alkuszunk. A lólábat nagyon is kilógatták. Alljon sorompóba a város egész katholikussága és vívja ki az őt megillető helyet. A többség mi vagyunk. Csak akarni kell és ebbeli jogunkat a kisebbségnek is kénytelenkelletlen el kell ismernie. Ez idő szerint nincs semmi szükség az új beosztásra. Ha néhány év múlva kénytelenek leszünk is megcsinálni, akkor se hagyjuk a gyékényt kirántani magunk alól, hanem minden hozzákapTÁRCA. A p rokon. Irta: Törökné Kovács Hermin. Barnáék ebédlője. Az asszon}', a túlságosan érzékeny szivü Barna Benedekné, jóízűen szopogatja a tegnapi vacsoráról megmaradt csirkecombot. Szinte torkán akad a szó, ahogy rákiált a fésületlen, piszkos cselédlányra. Barnáné: Csukja be az ajtót! Talán azért fűtök, hogy legyen meleg levegő, amit maga kiereszthet. Kati: Egy levél jött, nagysága. Barnáné: (átveszi a levelet): Micsoda, az uram ír? (Olvassa.) Tyüh! Na szépen vagyunk! (Felugrik.) Vigye ezeket a tányérokat, Kati, de gyorsan. Hol van az öreg kék pongyolám ? Kati: Az, amit már ki tetszett dobni? Barnáné: Az hát. Éppen az kell nekem. Kati, remélem, hogy maga egy értelmes lény. Hatvan perc alatt eltűnjön ebből a szobából minden, ami csinos. Le kell szedni a függönyöket; ki a szőnyeggel, a képekkel, ezekkel a csecsebecsékkel. Hatvan perc múlva ez egy nyomorúságos fészek legyen, érti ? Mit bámul rajtam ? Egy-kettő! Be mindent a kamarába! Hozza már a létrát? (Izgatottan kapkodja le a falról a képeket.) ( Kati nagy fejcsóválások közben kimegy.) Barnáné: (Kivörösödött arccal és hihetetlen gyorsasággal dolgozik): Annak a leánynak is éppen most kell kószálni! (Csengetés. Ibolyka, Barnáék huszonkilenc tavaszt látott, de gyermekes naivságot és idegenek előtt baby-tempókat imitáló, hosszú arcú és vörös, de a mama szerint arisztokratikus finomságú kisasszonyleánya, kecses léptekkel szökdel be az ajtón.) Ibolyka (örvendezve:) Mamuska, kedves mamuska, Géczi Laci hazáig kisért. Mit szól hozzá, mamuska ? Megyek a Rálcóci-téren, hát egyszer csak nagyot kiált valaki: Kezét csókolom, Ibolyka nagysám! Hát ő volt. Alig tudtam szóhoz jutni a meglepetéstől. Nagyon ritkán szólit meg, tudod, inkább csak udvariasan köszön. Azt mondja: »Egészségügyi sétát tesz, Ibolyka nagysám, vagy fontös bevásárlások?« Zavarba jöttem; nem tudtam, mit illenék inkább mondani? A papát szeretném hivatalában felkeresni, feleltem végül okosan. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja hogy a rá való hivatkozás nem szokott kárba veszni. Azután engedelmet kért, hogy elkísérhessen — és sok szépet mondott. (Hivalkodó tekintetet vet a tükörbe.) Mamuska, igaz, hogy tüzesek a szemeim ? Barnáné (ingerülten): Csak hagyj fel azzal a te Géci uraddal. Hét évvel ezelőtt még kelthettek bennem illúziókat az ostor baságai, — de most csak annyit konstatálhatok a legnagyobb meggyőződéssel, hogy Géczi úr egy közönséges svihák. Érted ? Svihák. Hét év óta átlag minden félévben egyszer, — amikor éppen apád segiségére vagy támogatására sürgős szüksége volt, — mindig talált rajtad valami különösen csinosát és értékeset, hanem az nem jutott eszébe, hogy leány vagy, huszonkilenc tavaszt látott