Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-10-29 / 44. szám

VI. évfolyam. Pápa, 1911. november 12. 46. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör és a pápa-csóthi esperes-kerület canftói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, fél évre 5, negyed évre 2.50 K. Egyes szám ára 24 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katholikus Kör. Felelős szerkesztő: Zsilarv Sándor. Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 1. házszám. < A kiadóhivatal vezetője: . ;Süle Gábor, Viasz-utca 15-ik házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly kön^yj^ereskedése. valamint Stern Ernő könyvnyomdája. A Választókerületek új beosztása. A háttérbe szorított többség;. Mindig az volt az elvünk, hogy játsz­szunk nyilt kártyával. Az igazság hi vei voltunk, vagyunk és leszünk. Ép azért emeljük fel most is szavunkat, mert nem türhetjük szó nélkül, hogv az igazságot úgy arculüssék, mint ahogy e hó 18-án az úgynevezett »kerületközi bizottság« arculütötte. Az eddigi négy választókerület helyett ugyanis ötöt csináltak. Miért ? Erre azt feleli a »klikk« ártatlan képpel, »mert a választók száma már 2400 felé jár, a törvény pedig egy kerületben legfeljebb 600 választót enged.« Ezzel szemben az igazság az, hogy a válasz­tók összes száma a P. H. szerint állí­tólag 2240, amiből világos, hogy az eddigi négy kerület unos-untig elég, mert helyes beosztás mellett még 600 választó sem jut egyre-egyre. Hát akkor miért kellett öt kerület? És I miért épen az új választások kü­szöbén ? Mert az egészségtelen viszonyok mellett uralomra jutott kisebbség alatt nagyon megingott a talaj. A mesterséges többséget pedig továbbra is fenn akar­ják tartani. Ezt igazolják a tények, hiszen a nevezett ülésre már kész beosztással mentek. A lll-ik kerületben a mult választáskor a katholikusok jelöltjei alig néhány szavazattal marad­tak kisebbségben, kikapcsolták tehát belőle a devecseri-utcát. Ha fennmarad a régi állapot, nyert ügyünk van mind a Il-ik, mind a ill-ik kerületben és így a számbeli többségünk után megillető helyünket — legalább megközelítőleg — elfoglaltuk volna a képviselőtestületben, ahol a két kerületből 44 képviselő képviselt volna bennünket. Ettől ijedtek ők meg. Mi lesz a hatalmukkal, ha a többség elfoglalja az őt megillető helyét ? Ennek megakadályozására szövet­keztek, mikor hirtelenében új kerületekre osztották a várost. Suba alatt, suttyom­ban úgy főzték ki, hogy az I-ső kerü­letet kapják a zsidók 10 képviselővel; a III. kerületet a reformátusok 8 kép­viselővel; a IV. kerületet a szociálisták 9 képviselővel és nekünk ez a maroknyi kisebbség nagy kegyesen átengedi a II. kerületet 8 képviselővel s az V. kerü­letet szintén 8 képviselővel. Igy a két ciklusban 32 képviselőt küldenénk. (Még ennyi sem biztos.) Látszólag ugyan nyernénk a jelenleg benn levő képviselőink számán kivül néhányat, de csak látszólag, mert ezzel szemben — ha a régi állapotot megszüntetjük — elvesztünk tizenkettőt. Igy nem alkuszunk. A lólábat nagyon is kilógatták. Alljon sorompóba a város egész katholikussága és vívja ki az őt megillető helyet. A többség mi vagyunk. Csak akarni kell és ebbeli jogunkat a kisebbségnek is kénytelen­kelletlen el kell ismernie. Ez idő szerint nincs semmi szükség az új beosztásra. Ha néhány év múlva kénytelenek leszünk is megcsinálni, akkor se hagyjuk a gyékényt kirántani magunk alól, hanem minden hozzákap­TÁRCA. A p rokon. Irta: Törökné Kovács Hermin. Barnáék ebédlője. Az asszon}', a túlságosan érzékeny szivü Barna Benedekné, jóízűen szopogatja a tegnapi vacsoráról megmaradt csirkecombot. Szinte torkán akad a szó, ahogy rákiált a fésületlen, piszkos cse­lédlányra. Barnáné: Csukja be az ajtót! Talán azért fűtök, hogy legyen meleg levegő, amit maga kiereszthet. Kati: Egy levél jött, nagysága. Barnáné: (átveszi a levelet): Micsoda, az uram ír? (Olvassa.) Tyüh! Na szépen vagyunk! (Felugrik.) Vigye ezeket a tányé­rokat, Kati, de gyorsan. Hol van az öreg kék pongyolám ? Kati: Az, amit már ki tetszett dobni? Barnáné: Az hát. Éppen az kell nekem. Kati, remélem, hogy maga egy értelmes lény. Hatvan perc alatt eltűnjön ebből a szobából minden, ami csinos. Le kell szedni a függö­nyöket; ki a szőnyeggel, a képekkel, ezekkel a csecsebecsékkel. Hatvan perc múlva ez egy nyomorúságos fészek legyen, érti ? Mit bámul rajtam ? Egy-kettő! Be mindent a kamarába! Hozza már a létrát? (Izgatottan kapkodja le a falról a képeket.) ( Kati nagy fejcsóválások közben kimegy.) Barnáné: (Kivörösödött arccal és hihe­tetlen gyorsasággal dolgozik): Annak a leány­nak is éppen most kell kószálni! (Csengetés. Ibolyka, Barnáék huszon­kilenc tavaszt látott, de gyermekes naivsá­got és idegenek előtt baby-tempókat imitáló, hosszú arcú és vörös, de a mama szerint arisztokratikus finomságú kisasszonyleánya, kecses léptekkel szökdel be az ajtón.) Ibolyka (örvendezve:) Mamuska, kedves mamuska, Géczi Laci hazáig kisért. Mit szól hozzá, mamuska ? Megyek a Rálcóci-téren, hát egyszer csak nagyot kiált valaki: Kezét csókolom, Ibolyka nagysám! Hát ő volt. Alig tudtam szóhoz jutni a meglepetéstől. Nagyon ritkán szólit meg, tudod, inkább csak udva­riasan köszön. Azt mondja: »Egészségügyi sétát tesz, Ibolyka nagysám, vagy fontös bevásárlások?« Zavarba jöttem; nem tudtam, mit illenék inkább mondani? A papát sze­retném hivatalában felkeresni, feleltem végül okosan. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja hogy a rá való hivatkozás nem szokott kárba veszni. Azután engedelmet kért, hogy elkí­sérhessen — és sok szépet mondott. (Hival­kodó tekintetet vet a tükörbe.) Mamuska, igaz, hogy tüzesek a szemeim ? Barnáné (ingerülten): Csak hagyj fel azzal a te Géci uraddal. Hét évvel ezelőtt még kelthettek bennem illúziókat az ostor baságai, — de most csak annyit konstatál­hatok a legnagyobb meggyőződéssel, hogy Géczi úr egy közönséges svihák. Érted ? Svihák. Hét év óta átlag minden félévben egyszer, — amikor éppen apád segiségére vagy támogatására sürgős szüksége volt, — mindig talált rajtad valami különösen csino­sát és értékeset, hanem az nem jutott eszébe, hogy leány vagy, huszonkilenc tavaszt látott

Next

/
Oldalképek
Tartalom