Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-10-22 / 43. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911 október 15. néhány statisztának ügyetlenkedését, akik a szerdai >>Heidlbergi diákélet« egyik legérdekesebb jelenetét tönkretették időelőtti bejövetelükkel. Fekete Irénnek köszönhető, hogy az egyensúly úgy, ahogy helyreállott. A rendezés sok kívánni valót hagy maga után. * Szombaton és vasárnap este Strausz János »Bőregér« c. operetteje ment telt ház előtt. Meséje egy kissé erőltetett, de zenéje feledteti a gyöngeséget. A szólóénekekből azonban vajmi keveset értettünk és hallottunk a zenekar. harsogó fortiszimói miatt, a karének meg egyszerűen — élvezhetetlen! A szombati előadást egyébként »virág«-estnek is mondhatnánk, mivel a színpadot valóságos virágerdővé varázsolták át. Pataky Yilma, a jutalomjátékos 4 hatalmas virágállványt kapott, amelybe a magunk részéről is szívesen tűzünk egy szál rózsát azon elismerés jeléül, amellyel művészetének adózunk. Ez estén aratott fényes sikerét méltán sorozhatja a többi közé. Igen kedves volt Juhos Margit szép magyar dala. Boriss Biankát szintén meleg ovációval fogadták, amikor a szép kivitelű virágállványt felnyújtották a szinpadra. Ez a meleg, szeretetteljes tüntetés Boriss művészies játékának szólt, amellyel ez esti kis szerepét is elsőrangú tényezővé emelte. Kedves meglepetést hozott Fekete Irén és Rónay Alice együttes, sikkes tánca, amellyel alig akart betelni a közönség. Sok derűs pillanatot szerzett Nyáray, a börtönőr szerepében, úgyszintén Szántó, a dadogó Blind ügyvéd szerepében. Kitűnő volt még Érckövi és Déry, de annál rosszabb Káldor Dezső. Zilahy nagyon kedvetlenül játszott. Vasárnap délután telt ház előtt ment »Az ezred apja.« Hétfőr. gyér közönség jelenlétében ismételték meg Rákossy Jenő »A bolond« cimű nagy ope

rettejét, amely a mult hét folyamán két izben is oly szép házat hozott össze. Kedden reklám-darabként az »Árendás zsidó«-t adták zsúfolt ház előtt. Angyal Ilka irta ezt a 3 felvonásos színművet, melyben egy ideális zsidó tipus van megrajzolva. Patakv Vilma és Kovács Lajos minden hivatottságukkal rajta voltak, hogy semmi se vesszék el a szinmű szépségéből. Káldor Dezső, a jutalomjátékos azonban itt is megmutatta, hogy inkább a szavak ura, mint az érzelmek hű tolmácsolója. Szavalni elég jól tudott, de minden belső érzelem nélkül. Innét van, hogy játékával sem azelőtt, sem most hatást nem tudott elérni. Harmos Ilona néhány szavas szerepét megkapó drámai erővel játszotta meg. Jó volt még Benes Ilona, úgyszintén Miklóssy Margit. A férfi szereplők közül Déry, Zilahy és Alapi érdemelnek említést. Szerdán délután diákelőadásul Tóth Ede »Falu rossza« c. népszínművét adták telt ház előtt. Este a »Heidlbergi diákélet« c. 5 felvonásos szinmű került bemutatásra félig telt ház előtt. Mély benyomást tett reánk az a belső finomság, amellyel Zilahy és Fekete Irén szerepeiket megjátszották. Kitűnő volt. Déry a miniszter szerepében, úgyszintén Alapi a nagyzó komornyik alakításában. Érckövinek a mozdulataibófazonban ez este nagyon hiányzott a természetesség. Kovács Lajos sem valami nagy ambícióval személyesítette Jütnert. A komikus részt szép sikerrel látták el Nyárai és Szántó. Csütörtökön a» Cigányszerelmet« újították fel majdnem üres ház előtt. Színházi heti műsor. Hétfőn: Annuska, (Fekete Irén jutalomjátéka.) Kedden: Bőregér. Szerdán délután : Bolond, (ifjúsági előadás), este : Monna Van na, (Zilahy János jutalomjátéka.) Csütörtök: Theodor és Társa. Pénteken : Elnémult harangok. Szombaton : Táncos huszárok, operette. HIRER. — A kath. nag-ygyülés világi szónokai Apponyi Albert gróf, Zichy Aladár gróf, Ghillány Imre báró, Simonyi-Semadavi Sándor dr. és Szemléi- József dr. lesznek. — A Liszt-ünnepélyre már nagyban folynak az előkészületek. Erősen hisszük, hogy városunk műértő közönsége tömeges megjelenéssel adózik a zseniális magyar művész halhatatlan emlékének. A műsor rövid, de nagyon tartalmas és igen kedves: 1. Emlékbeszéd Liszt Ferencről. Mondja : Gáty Zoltán. 2. Waldesrauschen Concerte etude b. Auf Flügeln des Gesanges — dal Mendelssohntól Liszt átiratában — zongorán előadja: Gerstl Leóné. 3. Liszt-dalok. Énekli: Basilides Mária, a népopera tagja, zongorán kiséri: Kiss Vilma. 4. 12-ik Rapsodia. Zongorán előadja: Kis József. 5. Épithalom — nászdal. Hegedűn előadja: Gáty Zoltán, zongorán kiséri : Kiss Vilma. 6. Dalok. Énekli : Basilides Mária. Jegyek előre válthatók Hajnóczky Árpád könyvkereskedésében. — Primicia. Czirfusz Viktorin szentFerenc-rendi szerzetes, Czirfusz István helybeli érdemes iparos fia, a jövő vasárnap d. e. 9 órakor mutatja be első szentmiséjét a franciskánus templomban, Ünnepi szónoka : Hédly Jeromos, budapesti vikárius, lapunk kitűnő tollú munkatársa lesz. E napon a nagytemplomban a szokásos 9 órai ünnepélves szentmise elmarad. —- Köszönetnyilvánítás. Özv. gróf Esterházy Móricné őnagyméltósága 50 K-t, QZV. Kreisler Józsefné úrnő 5 K 20 fillért voltak kegyesek a Pápavárosi Jótékony Nőegyletnek ajándékozni. Fogadják hálás köszönetemet. Sült Józsefné elnök. — Megszűnt a jéggyártás. Városunk tanácsa pénteken beszüntette a jéggyártást. könnyebbülés, kinek takarni való bánatja van ! Hátat fordítani a lélekölő kisvárosnak, minő öröm ! Az alispánékon kivül senkit sem sajnált, akar bucsu nélkül távozhatna innen. De mégsem . . . volt egy hely, amit távozása előtt még egyszer látni akart. És hazamenőben egy bucsulátogatásról a környéken, mikor elhaladt Gonda kastélya mellett, meghagyta a kocsisnak, menjen lassan, lépésben előre és várjon rá egy meghatározott ponton, majd ő gyalog utána jő. Gyönyörű őszi nap volt. Az átlátszó levegőben békanyál úszkált, száraz falevelek borították az utat és fölmelegedve a napsugártól, sajátszerű, őszi illatot terjesztettek, mely illett a kopaszodó gályákhoz, a sárguló fűhöz, a repkedő, csiripelő verébrajokhoz. Gondolatokba mélyedve, csendesen haladt Ella a park mentén, tudta, hogy pár fordulat még és eljut a főbejárathoz, melytől fasor vezet a kastélyhoz. Látni akarta még egyszer azt a piros-fedelü, rokoko-stilben épült kis kastélyt, melyben egyszer olyan boldog órákat töltött. Így akart búcsúzni valakitől, ki szívének drága volt, de kivel megszerettetni magát nem tudta. Igy akart búcsúzni ifjúságának álmától, a boldogságtól! De még mielőtt a főbejárathoz jutott volna, egy kis mellékajtóhoz ért, mely nyitva állt. Ella nem tudott a kísértésnek ellentállni és belépett. Bátran tehette, hiszen Gonda távol volt ! Oh ! minő gyönyörű volt itt, mennyire alkalmas hely az álmodozásra. Csendesen, lehajtott fővel haladva előre, a leány elmerengett, nem látva mást, mint a nagy fehér fényfoltokat, melyeket a gyér lomb között besütő napsugár vetett a száraz levéllel telehintett ösvényre . . . Léptek zaja veri föl merengéséből, hirtelen vissza akar fordulni, ne lássa meg őt pletykaszájú cseléd és amint visszafordul . . . szemben találja | magát Gondával. — Ella ! — kiáltja a férfi előre nyújtott kezekkel — nem álom ez ? Ön az ? Igazán ön az ? A leány halotthalvány és szinte támolyog a meglepetéstől, de összeszedve minden lelki erejét, kezet nyújt és majdnem mentegetődzve mondja : — Nem tudtam, hogy ön itt van ! — Pár órával előbb érkeztem — mondja a férfi és erősen tartja kezében Ella remegő kis kezét. — Én pedig bucsulátogatásomat teszem a környéken és nem állhattam ellent, hogy e szép helytől is el ne búcsúzzam — felelte Ella, úgy vélve, hogy az őszinteség most elkerülhetetlen. Gonda arca elborult, majd földerült, de azért mégis szorultan kérdi : -- Ön elutazik? — Végleg ; keresztanyám visszahív. — Ön elmegy? Most... mikor én visszajöttem ? — kérdi a férfi szemrehányóan, anélkül, hogy Ella kezét elbocsátaná. Ella szivét elönti a keserűség és nem állhatja meg, hogy ne mondja : — Ön két év óta utazik és nem jutott eszébe a visszatérés ! — Igaza van ! — mondja Gonda komolyan -— magyarázattál tartozom önnek. Kérem, hallgasson meg türelemmel. Életemben egy titok van, melyről senkinek sejtelme sincsen. Alig 24 éves koromban, mikor első külföldi utamat tettem, halálosan beleszerettem egy csodaszép nőbe, ki mélyen alattam állt, de kit mégis nőül vettem, mert ő így akarta. Csak mikor már a bilincseket éreztem, láttam be őrült tettemet, de szabadulni nem tudtam. Évekig kínoztuk kölcsönösen egymást; de sokáig nem volt lelkierőm eltépni a láncokat, melyek egy méltatlan nőhöz fűztek, mert fiatal voltam és mindennek dacára szerettem őt. Szerettem a