Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-10-15 / 42. szám

340. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911 november 26. A nagygyülési jegy kétféle. A tagsági jegy ára 6 kor. 50 fill., mely minden ülésre szól, a nyilvános üléseken állandó ülőhelyre jogosít és egyúttal előfizetés a nagygyülési évkönyvre. A belépő-jegy ára 1 kor. 50 fill., mely a zártülések kivételével, minden ülésre szól. A jelvényért nem kell fizetni. Kedvezményes vasuti-jegy váltására jogosító igazolvány ára 20 fillér. Az ünnepi lakomára legkésőbb 1911. november 10-éig kell jelentkezni. A 4 koronás jegyet szintén a Szövetség árusítja. Tömeges jelentkezéseket legalkalmasabb a plébániák és az egyesületek utján megtenni, ahol egyúttal részletes felvilágosítások is nyerhetők. Prohászka püspök az új leánytipusról. Katholikus nőink — úgy látszik — megértik a kor szavát s nem akarnak lemaradni az élet haladó szekeréről. Tudják, hogy ha ők bele nem állnak az élet folyamába, teremtődik majd kész helyzet, még pedig a legnagyobb valószínűség szerint ellenséges helyzet, melynek majd — mint sajnos sok egyéb téren már is — bajos lesz a szeme közé nézni. Ez eszmétől sarkalva vetették fel Schmoll Petra és Rabolt Alexa, lelkes, ifjú úri hölgyek a Katholikus Leányok Országos Szövetségének gondolatát, amely szövetségnek szükséges voltát, nemes célját, munka-programmját melegen ajánlhatjuk helybeli úri hölgyeink szives figyelmébe. E szövetség alakuló gyűlésén Prohászka püspök a szövetség célját vezette le a modern leánynak olyan páratlan objektivitással megrajzolt képéből, ahogyan csak a zseni érezheti meg a valóságot. Az élet fáján a szellemi világban csak úgy, mint a természet világában — mondja Prohászka — bújik a bimbó, ha üt a rügyfakadás órája. Sent siettetni, sem visszazsugorítani nem lehet. Ez alól a természetben tapasztalt elváltozás alól az ember sem kivétel. A modern világnak legcsodálatosabb, legjellemzőbb emberi változása az új női tipus, mely kezdetben elmosódottan, de egyre határozottabb körvonalakkal lép előtérbe. Akár a leány, akár a női tipust vegyük, — ami különben egyre megy, hiszen leányból lesz a nő — két jelleget mutat: az egyik inkább fény, a másik inkább sötétség, árnyék. A fényt úgy jellemezhetjük, hogy jogcímet alkot magának a modern leány a I tartalmasabb, komolyabb életre. Nem akar puha báb, avagy tömjénezett bálvány lenni, hogy aztán kopott divatárúvá, elhajítható játékszerré váljon, hanem derekasan akar beleállni az eléje táruló munka milieujébe. Mindezt az életnek komoly munkát sürgető, minket más milieube beleállító fejlődése hozza magával. Ezt meg kell értenie és át kell éreznie a modern nőnek, épen azért nem elégítheti ki lelkét az üres szórakozás, hideg csillogás, lelketlen külsőségek, hanem tartalom kell lelkébe. Tartalom, mely emberhez méltó, amely testileg fejlett, szellemileg és erkölcsileg egyaránt magas színvonalon álló nőt állít védőangyalul a család szentélyébe, érvényesülő, komoly munkásul az élet folyamába. Ezt célozza az Országos Leányszövetség anélkül, hogy a csendes, házias életet visszasírná, jól tudván, hogy az idők kerekét sem megállítani, sem visszafordítani nem lehet. A másik jellemvonása a modern leánynak s nőnek az árny: az élet, a kenyér harcából reá tapadó eldurvulás. Ha csak az árnyat nézzük, érthető sokak aggodalma, kik félnek leányaikat a nőiességet teljesen : félreismerő durva-feminizmus korsó-hajtogató, rapirozott arcú szereplői közé taszítani. De az orvoslás nem a félreyonulás, hanem a kor szavának magas műveltséggel, érzékeny, finom lélekkel való méltánylása, követése lehet. A durva-feminizmussal álljon szembe egy nemesebb, finomabb feminizmus! Az életet csak több élettel, különb élettel, több műveltséggel, több szellemiséggel lehet megreformálni. S ha ezúton indul el és jár a Kath. Leányszövetség, akkor »ebből az őszi vetésből lesz majd kenyér, mert lesz tavasz, lesz bizó, erőteljes egyleti élet.« (Lelkes éljenzés, zúgó taps kisérte a remek beszédet.) A hatóság és a csendőrség figyelmébe Kivándorlásra való csábítás. Hatalmas paksaméta levelet kapott a napokban Lós Antal salamoni lakos, B. Karlsberg hamburgi cégtől, melyben Amerikába való kivándorlásra csábítják népünket. Volt a levélben egy jókora zöld szinfí prospektus, amely részletesen leirja az utazást és az érte járó díjat. Utasítással látja el a szerencse keresésére indulókat. »Különös figyelmet fordítok —• úgymond — a családokra és olyan asszonyokra, akik gyermekkel a férjük után mennek, mert gyermekkel úgyis bajos utazni és így jólesik (de neki is!), ha én gondoskodom minden szükséges intézkedésről. Egy, az én magyar osztályomtól kiadott térképes utleirás többet ér az utasnak, mint 2 vagy 3 járatlan útitárs stb.« Küldött egyúttal jelentkezési ivet, megcímzett levélborítékot és hogy az üzlet mennél jobban beüssön, négy kéz mutató-ujja figyelmezteti a szegény léprecsalt polgárokat a következő szövegű csábításra: »Kérem olvasni! Ha valakinek útlevele nincs, interpretálásának nagy művésze. Ü a természet fenkölt lelkű lírikusa, ki beszélni tud a természettel, ki magába szívja a természet báját, varázserejét s megittasul tőle a lelke. O lesz a természet élő visszhangja. Hatalmas Echo ! Nincs dörgedelmes szava, de sima, lágy a lelke, érzékeny, mint a legfinomabb fényképező-lemez, nemes, örökbecsű impreszsziók befogadására és közlésére. Nincs egetverő tudománya, de van benne gigászi akaraterő, melyet folyton táplál a lemondás szelleme. Lemond mindenről, hogy annál jobban kiolvashassa a természet nyitott könyvéből, hogy az Isten az övé, s ő, meg az egész természet az Istené. A hatalmas Istenhez. Nagyon jól mondotta dr. Bittenbinder a X. kath. nagygyűlésen : »A nevelésnek határozott alapgondolatra van szüksége». S mi a nevelés alapgondolata? A nevelés akarat, jellemfejlesztés s ép úgy kell, hogy Istenhez vezessen, amint természet »csöndes szépsége« is nevelő erő, biztosan elvezet az Példa rá az assziszi Ferenc lelke. odavezeti lelkünket a természet, az Isten eme néma, de mégis legtöbbet érvelő pedagógusa. Ha ez így van, aminthogy tény — mi lehet a nevelés alapgondolata ? A modern nevelésé is ! ! Hallgassunk meg két tekintélyt. Az egyik a protestáns Foerster tanár, a másik az orthodox »Pazzo.« Foerster, a komoly tudós ezt mondja : »A modern nevelésből hiányzik a mult becses hagyományainak tisztelete, ami önzésre vezet; hiányzik a modern nevelésből az erő, mert nincs Istene, nincs Megváltója s így nem tud szembeszállni az élettel; nincs ebben a modern nevelésben reális tartalom, önismeret, erkölcsi erő, amely a rossztól visszatartaná; nincs ennek a modern nevelésnek egységes nevelő-eszméje s ezért egyoldalúságba s testies irányba téved. A modern pedagógia nem szellemi organizátor s így nem igazi pedagógia, az egyéniség túlzott kifejlesztésével elnyomja az egyéniséget s bálványt csinál az »én«-bői. A keresztény nevelés az aktivitást állítja előtérbe, amellyel az egyén önmaga győzi le a rosszat.« És most halljuk a »Pazzó«-t, a természet lírikusát. O parabolában beszél: »Kietlen pusztában szegény, elhagyatott leány élt egyedül. Történt, hogy arra ment a király, meglátta a leányt s szépsége anynyira elbájolta, hogy elvette feleségül. Boldogan éltek a pusztaságban s boldogságuk még nagyobb lett, mikor Isten gyermekekkel áldotta meg házas életüket. De a királyt az uralkodás gondjai visszaszólították fényes palotájába, felesége magára maradt a gyermekekkel. Mikor aztán a kicsinyek nagyra nőttek, anyjuk elkiildötte őket a királyi udvarba. És a király fölismeri őket, szivéhez szorítja valamennyit, hisz gyermekei. — És e király az — Ur Jézus, az a szegény, de szépséges leány a »Szegénység«, mely mindenkitől lenézve, a pusztában lakott. De a hatalmas király leszállott égi trónjáról s a kitaszított »Szegénység«-et jegyeséül választotta már ott a betlehemi jászolban. Gyermekei ez áldott frigynek mindazok, kik a „Szegénység"-et választják anyjuknak.« Eddig az assziszi Ferenc. Mit mond ? Ugyanazt, amit Foerster. Az igazi pedagógia alapgondolata az önmegtagadás, a lemondás