Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)
1911-10-08 / 41. szám
1911. november 12. PÁPA ÉS VIDÉKE. 5. a családi tűzhelynek! Kár volna a — lábosért!), de azt már kereken tagadom, hogy üvöltő torok- és gégemutatványaival joga volna más, békésebb természetű polgárok éjjeli nyugalmát megzavarni. Egyébként erős a gyanúm, hogy ezek a tisztelt és kevésbé tisztelt torok-akrobaták épen azért üvöltenek az utcán, mert ott — bátorságosabb. »Gyengéd« kacsók nem felejtik őket képen! Ejnye! Most jut eszembe, hogy talán a rendőrség is tehetne e téren valamit . . . Mert hiába huncut a német, azért »röndnek mégis muszáj lönnyi!« :: Addig nem lesz igazi katholikus közvélemény, míg a kath. sajtó nem lesz erős és hatalmas. A föld nem terem harmat és eső nélkül; katholikus gondolkozás sem terem addig, míg a kath. napisajtó harmatés esőcseppje fel nem áztatja, termékeny földdé nem teszi milliók megkeményedett agyvelejét és kiszáradt szivét! * :: A leghatalmasabb művelődési eszköz, a sajtó, nem egyszer a társadalom eldurvulását mozdítja elő. A szabad sajtó nem a lelkek meghódítására s nem a lélek nemes indulataira, hanem az emberi szenvedélyekre és gyöngeségekre építi uralmát. így aztán udvari bohóccá lett ez a dicső, souverain hatalmasság. Hizelgésből és megszólásból él. Szavait, lépéseit, mint a bohóc, közönsége ízléséhez és szellemi nívójához méri. Durva vagy művelt, trágár vagy finoman élcelő aszerint, hogy kiket mulattat. Hogy hatalmát megtarthassa, semmi sem szent előtte. Az igazságot, erkölcsöt, jóhiszeműséget, ha útjába kerülnek, játszva, bukfencezve löki fel. Kerítő lett az anyából, kinek tiszta tejen kellene nevelni fiait. Színház. Régi, lejátszott darabok szerepeltek majdnem az egész héten. Innét magyarázható, hogy a közönség nem nagyon tódult a szinházba. Viszont azonban nem okozhatjuk az igazgatóságot sem, mert nem igen válogathat a darabokban, hiszen sikerült, vagy csak kevésbbé sikerült új darab is alig akad egy-kettő. A társulat ismét egy új taggal szaporodott Sajkovics Mariska személyében, aki hétfőn mutatkozott be a »Luxemburg grófjá«-ban, mint Juliette. Temperamentumos színésznő, csak ne énekeltessenek vele, mert ahol hang nincs, ott ne is keressük, de ne is erőltessük. Már pedig nála ezt nem találjuk meg. Roriss Biankát közelről sem tudja pótolni ő sem. így nem marad más hátra, mint Borisst felléptetni. A héten volt Erczkövi Károlynak, a társulat baritonistájának jutalomjátéka. Egyik elsőrangú tagja a társulatnak. Mindenhol megállotta helyét. Sokoldalú színész. Szép baritonján pedig a szomorú, melankolikus magyar nóták férkőztek legjobban a szívhez. Mindenkor örömmel láttuk a színpadon. A héten előadott darabok a következők : Szombaton a „Tatárjárás" c. operettet újították fel meglehetős rossz szereposztással. A darab legszebb szerepét, (Lőrentey főhadnagyét) Káldor Dezső teljesen tönkresilányitolta. Egyedül azzal ért el sikert, hogy előadott énekszámát ő maga kisérte hegedűn igen ügyesen. Szántó a tartalékos hadnagy szerepében korántsem tudott úgy érvényesülni, mint elődje. ZHahy János Turi szakaszvezető szerepét kevés ambícióval játszotta meg. Egyedül Pataky Vilma, Szirmay Margit, Kovács Lajos és Déry Béla értek el hatást preciz játékukkal. Eléggé tűrhető volt Fekete Irén, Treszka szerepében. Vasárnap délután a mulatságos „Ezred apja", este pedig a perverzitásáról hírhedt „Ártatlan Zsuzsi" mulattatta a kevésszámú közönséget. Hétfőn Sajkovics Mariska első felléptével Lehár Ferenc szép zenéjű operetteje, a „Luxemburg grófja" került szinre. A szereplők legtöbbje silányul játszott s e téren az újonnan szerződtetett tag, Sajkovics Mariska vezetett. Juliette szerepe még nem neki való. Hangjának pedig még nagyon sokat kell fejlődnie, hogy énekes szerep rábízható legyen. Különben elég élénk temperamentuma van. Bazilovics herceg szerepében Szántó Jenő vergődött mindvégig. Szirmay Margit Angela szerepét szintén tönkresilányította. Egyedül Erczkövi Károly és Káldor Dezső feleltek meg becsülettel a rájuk bizott szerepeknek. Kedden a szentimentális „Obsitos" c. 3 felvonásos operette került szinre, a címszerepben Erczkövi Károllyal, akinek jutalomjátéka volt. Noha már többször játszották, a közönség elég szép számban jelent jelent meg, ami az Érczkövi iránt táplált tiszteletnek és szeretetnek köszönhető. Érczkövi meleg érzéssel, a helyzethez mért Ennél a pontnál is szédítő arányoknak vagyunk ma már tanúi, amelyeknek kifejlesztésénél a sajtó pazarul kihasználta a lefolyt század eredményeit a közoktatás és a közszabadságok körül. Hiába lett volna meg a táviró, a telefon, rotációs, vasút abban az időben, amikor az embereknek elenyészően kis száma volt beavatva az irás és olvasás tudományába s ez is hiába akkor, amikor még a nemzeteknek szélesebb rétegei teljesen kivül állottak azokon a polgári jogokon, amelyekkel a közkormányzat irányára befolyást gyakorolhattak. Amíg a népeknek zöme csak néma szemlélője lehetett az eseményeknek, amelyeket tőle teljesen független, vele nem törődő tényezők intéztek és irányítottak, addig tele lehetett a levegő nagy eseményekkel, a tömeg hidegen nézte és a sajtónak nem lehetett benne talaja. De amikor a demokratikus irányzat a nagy francia forradalommal hódító útjára indult s még inkább, amikor még a 48-as forradalmakkal érvényesüléshez jutott, a mai sajtónak alapjai meg voltak vetve. A sajtó és a demokrácia szoros kapcsolatban vannak egymással. A hires angol történetíró, Carlyle mondotta: „Találjátok ki a sajtót és kitaláljátok a demokráciát". Az alkotmányos államkormányzati rendszerek életbeléptetése egy csapásra döntő lökést adott a sajtónak. Szemléltető példa erre a Kölnische Zeitung — azért említem gyakrabban ezt a régi német újságot, mert a százéves jubileuma alkalmából kiadott füzetben némi adatokhoz jutottam — ennek a lapnak 1802-ben 250 előfizetője volt, 1809ben, tehát épen százkét évvel ezelőtt: 326, 1848-ban már 9500, de ebben az oly mozgalmas forradalmi esztendőben azután két hónap alatt egyszerre 17.400-ra szökött fel az előfizetők száma. Viszont a bekövetkezett reakció alatt ismét tetemesen lecsökkent. De micsoda számok ezek a maiakhoz képest, amikor pl. a párisi Petit Párisién 1,300.000 példányban, a londoni Daily Mail 910.000 példányban, a párisi Journal 880.000 példányban, a Petit Journal 860.000 példányban, a Matin 670.000 példányban jelenik meg naponta. Magában Párisban 34 politikai napilap (tehát nem sokkal több, mint Budapesten) jelenik meg naponta öszszesen 4,625.000 példányban. De hogy a francia példánál maradjak: az imént csak a párisi és csak a politikai és csak a napi sajtót érintettem. Hol van még a provinciális sajtónak óriási területe (hiszen pl. a vidéki Dépéche de Toulouse egymaga 180.000 példányban jelenik meg), hol a heti, havi s egyéb lapoknak óriási serege ? ! Németországban egy szakszervezeti hetilap, a „Die Metallarbeiter Zeitung" maga 300.000 példányban jelenik meg. Berlinből csak a vidékre 430 millió újságszám megy egy esztendő alatt, holott Kölnből is 52 milliót, Frankfurtból 38 milliót visz el a pósta egy év alatt. Pósta utján az elmúlt esztendőben csaknem 2000 millió lappéldányt kézbesítettek. Angliában van körülbelül: napilap 240, hetilap 2523, havi és évnegyedes folyóirat 1562. Az Egyesült-Államokban a statisztikai adatok szerint 1907-ben megjelent 21.535 lap; ezek közül 2415 napilap, 16.288 hetilap, 2655 havi folyóirat és 177 egyéb újság. Az Unió egész területén összesen körülbelül 10 billó lapszám jelenik meg egy esztendő alatt. Nálunk Magyarországon, ahol az analfabéták száma még talán ma is fölül van a 40%-° n (Németországban 2%), persze ilyen számarányokról nem lehet szó, itt a százezer példányon fölül csak két egykrajcáros lap jutott; van azután egy 70—90.000 példányos boulevard-lapon kivül vagy 8—9 napilapunk 25—45.000 napi példánnyal (köztük az „Uj Lap") és a többiek 2—20.000 példány között. Nálunk egy esztendő alatt csak pósta utján körülbelül 160 millió lappéldány megy szét. Ebből azonban csak 96 1/ 2 millió magyar nyelvű. Igen sajátságos adat, hogy mialatt összesen 1866 különféle sajtótermék jelenik meg hazánkban, azalatt a külföldről 3151-féle lap jön be, amelyekből 2015 német. Egy egész előadás-ciklust kellene tartanom, ha folytatni akarnám a modern sajtó-apparatus bemutatását, de ez alkalommal legyen elég ennyi. Gerely József
