Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)
1911-09-03 / 36. szám
4. PAPA ES VIDEKE. 1911 szeptember 3. helyi proklamálója fölöslegesen izgatni akartam«. Katholikus olvasóközönségünk — mint a »Szemle« irója nagyon jól tudja -— liberális és 90%-ban a zsidók által szerkesztett újságokat s lapokat olvas. Ezekből a lapokból olvasó közönségünk nem ismeri meg a kereszténység elleni támadásokat. Azért szükséges, hogy — habár szűk keretekben is, de mégis ráfordítsuk a nép figyelmét a nagy szellemi háborúra, mely ma a világnézetek között fennáll, s rámutassunk arra a nagy világra szóló hatalomra, melyet az összzsidóság képvisel a krisztianizmus hátrányára. S ez a figyelem-felkeltés erkölcsi kötelessége minden józan gondolkodású, s a liberális lapok nagyképüsködéséből nem saturált keresztény embernek. A lelkek mélyén fekvő s csak ritka esetben akkor is titokban kitörő, fájó érzelmeket és gondolatokat el lehet némítani hazug frázisokkal, a legtöbb esetben terrorral s hitvány leszólásokkal, — de csak a félénk, tudatlan, s függő embereknél. De holmi »hecctenor«, »istóci-féle stílusgyakorlatok« emlegetése legföljebb csak azokat ijeszti meg, akik nem látnak tovább az orruknál, de azt mégis belátják, hogy a »Szemle« írójának saját nemzetségét csak meg kell védelmezni! Ahogyan a Szemle irója védelmezi a zsidóságot — én éppen olyan joggal védem a keresztény népet. S ha egy Werner Sombart felemelheti tiltakozó szavát — ki nem klerikális, mennyivel inkább kellene nekünk minden ember fülébe belekiáltani: »vagy összeszedjük magunkat — vagy rabszolgák leszünk«! Szeretem a békét, — hisz a »Princeps pacis« a Mesterem! De foglalatosságaim, vizsgálódásaim, elmélkedéseim, közben gyakran fülembe cseng a szentírás átka a néma. ebekre, amelyek nem törnek ki hangos ugatásban, midőn gazdájuk jószágát rabolják, s igy mindinkább belátom, hogy nem kárhoztathatom magam a néma ebek szerepére, hiszen nem csak ember, hanem pap is vagyok. Ezeket válaszolom a Szemlé-nek reám vonatkozó részére. ínség, nyomor velünk!! HÍREK. Egy étlap. = Megyei közgyűlés. Szeptember hó 11-én lesz a vármegyei közgyűlés, amelyen tárgyalni fogják Versec város átiratát, melyben az országgyülési kisebbség egyedüli fegyverének, az obstrukciónak letörésére keresnek szövetséges társakat. Versec városa nyugodt lehet, vármegyénk hűséges csatlósa lesz. Hogyan élnek a párttitkárok ? ! A mult hetekben volt a nemzetközi szociáldemokrata szakszervezeti titkárok gyűlése Budapesten. Ez alkalommal, mint egy pesti újság irja, a következő arisztokrata, fe: jedelminek is beillő, s éppen nem »inségre s nyomorra« valló étlapot ettek végig az ! »inség és nyomor vámszedői; = Ujabb város közgyűlés. Városunk képviselőtestülete holnap, vagyis hétfőn délután 3 órakor ismét közgyűlést tart. A NEMZETKÖZI SZAKSZERVEZETI TITKÁROK T I S Z T E Li E T É R E RENDEZETT TÁRSA3VACSORA ÉTREHDJE. 1. FOGAS du lac de Balaton á la Chambord. 2. ROGUOT de plet pu boeuf ä la Hongrois aux fartinage. 3. ROTIS SORTIS AUX SALADÉ. 4. CLACE. 5. FROMAGE. 6. FRUITS. 7. CAFE. A Budapesten megtartott Congresszus alkalmából rendezi a Magyarországi szociáldemokrata párt. A.-Szt.-Margitsziget, 1911. aug. 11-én. Mit szólnak ehhez a pápai elvtársak és protektoraik? Kinek a pénzéből táplálkoztak a t. párttitkárok a Margitszigeten? Saját pénzükből? Saját keresetükből? Ha igen, kitől telt ki ez a pénz, a kereset ? Arcuknak verejtékéből-e, vagy a munkások zsebéből ? Erre feleljenek az elvtársak, a munkások, kik folyton csak keseregnek, hogy a drágaság megöli a munkáscsaládot, s mégis juttatnak a pártkasszának és pártritkároknak pénzt, jövedelmet ily margitszigeti arisztokrata menüre. Jól állunk —- nemde? Es ezek a párttitkárok jönnek ide is a munkásosztályt izgatni, sztrájba kergetni az elvtársakat, mert hát nehéz az élet, koplalunk, éhezünk, sirunk és veszünk . . . De a párttitkárok, ezek a szociálista arisztokraták a Margitszigeten a munkások zsírján kövér falatokat, francia menüt esznek. Vak is, süket is, az a nyomorult elbolondimunkástömeg, mert nem látja és nem hallla meg azt, mit művelnek azok a jó urak az ő véres verejtékével keresett pénzével. Szegény munkásnép! Kevés a kenyér, s nehéz az élet! De vigasztalódjál, mert helyetted bőven esznek-isznak azok, akiket pénzeden, zsírodon kitartasz! Tövis. Jánosi Gusztáv utóda. A közelmúltban elhunyt Jánosi Ágoston helyébe br. Hornig Károly megyéspüspök püspökhelyettessé és általános ügyhallgatóvá dr. Rédey Gyula prelatuskanonokot nevezte ki. — Téves interpelláció. A napilapokból értesültünk Ostfy Lajos országgyűlési kepviselő interpellációjáról, melynek éle városunk polgármestere ellen irányult. Igazán csak most tudtuk meg, hogy milyen baklövéseket követnek el némelykor az interpelláció-éhes képviselők, akik anélkül, hogy alaposan meggyőződnének a tények igazi állásáról, hallottak valamit harangozni és azt a saját csapongó képzeletükkel kiszínezve az ország plénuma elé viszik. Mi, akik ismerjük közelebbről a helyzetet, csak bosszankodni tudunk azon a légből kapott támadáson, amely az igazságtól annyira van, mint Makó Jeruzsálemtől. Bizonyára, ha az igen tisztelt képviselő úr tudta volna azt, hogy Gyitrátz Ferenc püspököt városunk minden egyes polgára, vallás felekezeti különbség nélkül, mily nagy tiszteletben tartja, mily rajongó szeretettel vesszük őt körül, melyben mint a város feje Mészáros Károly polgármester jár elől jó példával, aki a közszeretetnek örvendő püspök egyik legnagyobb tisztelője, akkor nem mondta volna el vaskos tévedésen alapuló interpellációját. Egyébbként a polgármester igazságának érzetében önérzetes válasszal felel Ostfy képviselőnek, melyből helyszűke miatt csak a dolog lényegesebb részére vonatkozót közöljük:» Veszprém vármegye főispánja, Gyurátz Ferenc püspöknek adományozott vaskoronarendet folyó évi augusztus hó 3-án nekem küldötte el kézbesítés végett. Dr. Kluge Endre ügyvédet, mint a helybeli ág. ev. egyház egyik oszlopos tagját kérdeztem meg, hogy a kitüntetést mily uton és módon volna legcélszerűbb a nálunk vallás felekezeti különbség nélkül köztiszteletben álló püspöknek kézbesíteni. Dr. Kluge Endre adta nekem azt az eszmét, hogy legcélszerűbb volna az érdem-rendet a folyó évi augnsztns hó 9-én Szombathelyen megtartandó egyházkerületi gyűlésben kézbesíteni. A kézbesítésnek ezen módját helyeselte a püspöki titkár is. Ezen kölcsönös megállapodás folytán hivatalosan felkértem Vécsey Sándor egyházkerületi felügyelőt, hogy az érdem-rendet nagyobb ünnepélyesség okából, a püspök úrnak az egyházkerületi gyűlés előtt átadni szíveskedjék. Ami pedig azt a megjegyzést illeti, hogy a rendjelnek mikénti kézbesítésére a hivatalszolgámtól kértem volna tanácsot, erre az a válaszom, hogy én a hivatal szolgámnak csak parancsokat osztogatok, de tanácsot tőle kérni nem szoktam«. — Meg-jöttek a diákok. Elénk diákoktól voltak hangosak a város utcái a mult napokban. Vége az arany szabadságnak. Kezdődik a komolyabb munka 10 hónapon keresztül, amelyre friss duzzadó erővel és munkakedvvel vonulnak fel diákjaink. Őszintén kívánjuk, hogy ez a muukakedv ne lankadjon egyiknél sem egész éven át, hogy a szülőknek azért a sok-sok fáradozásért, áldozatkészségéért ne a keserű csalódás legyen a jutalom.
