Pápa és Vidéke, 6. évfolyam 1-52. sz. (1911)

1911-08-06 / 32. szám

2, PÁPA ÉS VIDÉKE. 1911 augusztus 13. fizet, nem lehetett elfogadni, mert a malombérlővel 12 évi szerződés köti a várost. Az ingyen padok ismeretes ügyében elfogadták a szerződést, mely szerint Szepessy Sándorné budapesti lakos 50 ingyen padot ad a városnak, ez viszont megengedi, hogy Szepessyné azon reklámhirdetéseket helyezhet el. Halásznak és Jileknek voltak ugyan aggályai, de a polgármester és t. ügyész felvilágosító szavai után elfogadták azt ők is. A hetedik pont, a Ruszek-utca elzárásának ügye nem került tárgyalás alá, mert az indítványozó Kriszt esperes időközben visszavonta az indítványt. Legnagyobb vita a Cinca beboltozásánál folyt. Kerbolt Alajos egyik régebbi interpellációja révén tüzetett ki napirendre azon indítvány, hogy a Cincának a tűztorony körüli részén vagy 100 méter hosszban leendő beboltozása már most eszközöltessék, ne pedig csak akkor, mikor a költségre kijelölt fedezet a telkek árából befolyik. Összesen 2360 K-ba kerülne az egész munka. Kerbolt volt az első felszólaló. Csak az esetben szavazza meg az összeget, ha az általános csatornázás idejében a beboltozás megmarad. Polgármester kijelenti, hogy nem maradhat meg. Révész mérnök szerint sem maradhat meg, mert magasan, illetve ott mélyen van a Cinca s a csatornázás fixpontjaival nem egyezik a magassága. Dr. Steiner szerint egyes részek beboltozásával nem nyerünk semmit. Marton Antal mint partbirtokos legjobban ismeri a bűzét (invitálja a képviselőket, szagolják meg ők is) mégse tartja szükségesnek. A mérnök szerint kell, Blau Henrik szerint is kell, sőt még a Muli-ház mellett is rendet kell csinálni. Marton személyes kérdésben kifejti, hogy a közérdeket védte felszólalásában. A lány magasan kiegyenesedett. — Jobb előbb átesni rajta. Hát igen. A felesége leszek, mert élni akarok, mert nem engedem megraboltatni jogaimat. Mert utálom a nyomorúságot, szegénységet. — Pénztől várod ezeket ? — Nem akarok lányságban megvénülni. Most alkalmam van és én két kézzel ragadom meg . . . Örült vagv lihegte a kis öreg asszony, — elvesztetted az eszedet. A hentes unokája az én lányom ura? Soha . . . soha ... nem engedheted korhadásnak hagyományainkat . . . így csalódtam volna benned ? Lehetetlen. Oh, az én vén fejem! Márta — látod ? A siróan panaszos hangra Márta is megszólalt. Szelíden, rábeszélően : — Még messze vagy attól, hogy vénleányságtól kellene félned . . . Szenvedélyesen kiáltott fel a leány: — Nem ? Hát kért engem már valaki ? A szegénységemmel, a rútságommal? Odaált a kályha sápadtan kivöröslő fényébe. — Nézzetek meg! Ezzel az arccal! Es görcsös zokogással borult az asztalra. Megdöbbenve, tágra nyilt szemekkel nézte a reszketős, öreg Hétgátyné. Es leszállt a sötét, csillagtalan est. A gordiuszi csomót azután Győri Gyula vágta ketté azzal, hogy ne afelett vitatkozzanak, kell-e, nem-e, mert, hogy be kell boltoztatni, azt már egy régebbi közgyűlésen elhatározta a közgyűlés, csak arról van szó, hegy most rögtön, vagy a telekárak bevételezése után csináltassák meg a boltozást? Dr. Weltner megtoldja azzal, hogy a beboltozás után értékesebbek a telkek. Kerbolt újabb felszólalásában elismeri, hogy szükséges s ezért megszavazza a boltozást. Jilek felszólalása után a polgármester összefoglalta a vita eredményét és miután dr. Hirsch Vilmos a birtokon kivül való fellebbezés kimondásának indokolásául a közegészségügyi sürgősséget ajánlotta, névszerinti szavazásra bocsájtotta az ügyet. Egy (dr. Steiner) nem szavazat ellen elfogadták a Cinca sürgős beboltozására vonatkozó javaslatot. A városi tanácsnak visszaadták a tűzrendészed szabályrendeletet azzal, hogy a pótlások és javaslatokkal egyetemben nyomassa ki, osztassa szét és legközelebb újra tűzze napirendre. Néhány illetőségi ügy elintézése után a közgyűlés befejezést nyert. Szegezzük lel A zsidókérdésről hogyan ir a „Szabadgondolat". A sok gombamódra szaporodó heti s havi folyóirat, újság között van egy, mely első évfolyamát éli, amely a Szabadgondolkozás Magyarországi Egyesületének és fiókjainak: a Galilei Körnek, a nagyváradi Darwin Körnek, az eperjesi Martinovics Körnek és a kassai Bacsányi Körnek hivatalos lapja. S mint hivatalos lap, természetesen hivatalosan is ir. Ez a lap a harmadik számában a társadalmi kérdésekről értekezvén egy rövid kis elmefuttatást enged meg magának a Zsidókérdésről, melyet érdekes voltánál fogva leközlünk cs leszegezünk. Szól pedig a következőképpen: »A zsidók beolvadni akaró, alkalmazkodó része rémülten, a faji különállásra büszke része harci kedvvel, a széplelkü liberálisok pedig, akiknek liberalizmusa langyos vállveregető filoszemitizmusban merült ki, fájó szívvel konstatálják, hogy a zsidókérdés a maga egészében feltámadt. Fel bizony annyira, hogy a Zsolt, a terézvárosi grájzlerosok és a lipótvárosi bankfiuk hivatalos irója, a nagy Zsolt is elérkezettnek látta az időt, hogy antiszemita legyen. Sőt ami még ennél is súlyosabb, Tisza István gróf védi a zsidókat. Első pillantásra tényleg úgy látszik, minha a zsidókérdés »feltámadásáról« lenne szó. Pedig az, ami a parlamentben Polónyi támadásaiban és Tisza István védelmében jelentkezik, már nem a régi zsidókérdés. A keresztény akkor kezdett kereskedni, a zsidó ipart űzni. Hogy a zsidókat a keresztény fogyasztók előtt gyűlöletessé tegyék, hogy a közhivatalokból kiszorítsák, arra volt jó az antiszemitizmus. Ennek ellenében a zsidók jó fiuk voltak, hálás szívvel fogadták az emancipáció alamizsnáját, amit a feudális társadalom odalökött nekik és hűséges csatlósai voltak az uralkodó osztály érdekeinek. Az utóbbi időben azonban a vad nacionalista zsidó, a nemzetiségfaló ultrahazafi zsidó típusa eltűnik a közélet színteréről. A felnövekedett új zsidó generáció, a lateiner generáció már nem csókolja alázattal az alamizsnát nyújtó kezet. Nem érzi magát többé megtűrt népnek, hanem a nemzet teljes jogú tagjának, akinek joga van meggyőződése szerint odacsatlakozni, ahol legbecsületesebben szolgálja az ország érdekeit és leg'okosabban a saját osztályérdekét. A hitbizományi, a születési előjogokat nem ismerő, legnagyobbrészt kis polgári vagy proletárszármazásu zsidó lateiner mind tömegesebben csatlakozik a progresszív mozgalmakhoz. Ettől az állásfoglalástól akarja a zsidókat visszariasztani az új antiszemitizmus harci készülődése. »Kikergetjük az országból a zsidókat,« —fenyegetőzik Polónyi—, mert szabadgondolkodók, szociálisták és szociológusok.« »Ne kergessük még ki a zsidókat, —

; mondja Tisza, — mert nem mindannyian szabadgondolkodók, szociálisták és szociológusok, még akadnak szép számmal derék, becsületes, reakciós zsidók is.« És erre az új antiszemitizmusra nem az a helyes válasz, amit a cionisták akarnak, hogy tudniillik az »Alkotmány« nagypártolása mellett maguk akarják építeni a ghettó falait, hanem az, ha teljes erővel csatlakoznak a progresszió mind diadalmasabb harcához, amely el fogja söpörni a nyilt ellenség Polónyit és a kétszínű barát Tiszát.« * * * Mit adjunk mi a cikkhez ? Egy keveset, mely néhány szóból áll: az aprogresszizmus, mit közönséges nyelven destruktiv irányzatnak nevezünk, s melyhez a lateiner zsidóság most már telfes erővel csatlakozik, elfogja söpörni nemcsak Tiszát s Polónyit, hanem azok után az egész magyar kereszténységet is! Hírek. - ZENE. Jó idő esetén ma a Kath. Kör kerthelyiségében zene lesz. — Kevés az ivóviz. A mérnök jelentése alapján, a vízpazarlás az oka, hogy oly kevés az ivóviz és ez okozza a vízmedencében levő víznek rohamos apadását. Erre a város rögtön alkalmazott két spiclit, aki ellenőrzi a vízfogyasztást és ahol pazarlást vesznek észre, tartoznak a rendőrkapitányságnál rögtön jelenteni. Egyúttal beszüntették az udvarok öntözését, valamint az utcák locsolását is. Szép intézkedés! Ha a vízvezetékünk oly gyatrán készült, hogy nem képes a város vízszükségletét fedezni, akkor ezekben a fullasztó melegekben gondoskodjék a város más módon az utcák gyakori öntözéséről, nem pedig egyszerűen a vízhiányra támaszkodva megtagadni az öntözést. Nincs mindenkinek pénze a fürdőkön való nyaralásra, ahol nem érezni a városunk e téren való elmaradottságát és nemtörődömségét. Tessék a régi szokáshoz híven, ha máskép nem, — hát lajtokból öntöztetni a város utcáit.